@ttalema[Virágnyelven]~~META:date created = 2008-09-30~~

Nem akarok megint kéretlenül gumicsontként szolgálni igen kis létszámú ellentáboromnak, de valamit mégis le kell szögeznem, ha másért nem, hát a szintén kevés egyedbõl álló szimpatizánsaim táékoztatása okán.

S igyexem ezt úgy tenni, hogy mégse legyen olyan nagyon egyértelû, mert azért már mégis, na.

Egy kérdés: mi történik akkor, ha egy gyógyszeres kezelésre szoruló, igen kicsiny aggyal rendelkezõ egyed házi patikájából elfogy a fontos tabletta készlet?

Netán dühöngõ õrültté változik az addig elviselhetõ mértékûre zsugorított egoja?

Esetleg magába fordul és rég elfelejtettnek hitt verseket kezd dünnyöni monoton hangon?

Talán kezeivel idegesen csapkodva maga körül, ül egy sarokban és hajtja elfele magától az õt megtámadni készülõ démonokat?

Vagy csak ül és számolja a perceket, amelyek egyre nehezebben haladnak a nyúlós, végelálthatatlan idõben, s várja, hogy ne legyen több. Hogy csakúgy, mint órája a karján, megálljon. S õ se érzékelje tovább a semmiért kapaszkodást, a hiábavaló körbe cammogást, a néha elõkandikáló, újnak hitt percet, aztán mire döcögve odaér, már annak lássa azt, ami: ugyanaz, amivel már eddig százszor, ezerszer megküzdött.

Csak egy jelentéktelen szelete a végtelenbe nyúló idõnek.

//2008-09-30// @talematag[depresszió talema 10%] ~~DISCUSSION~~@ftalema