Este megnéztem megint egy Kívülállók részt, a nálam lévõ utolsókból már csak kettõ van- és nagyon erõt kellett vennem magamon, hogy ne járjak rögtön a végére, de ügyes vagyok és nem tettem.
Most bevettem az altatót, de nem hatott, pörögtem, mint a búgócsiga, úgyhogy kértem egy másikat, na attól reggel úgy ébredtem, mintha nem telt volna el egy perc sem. Leszámítva a zizegésem, tehát ez így bejött,
A fájdalom is enyhült mára, ám a zsibbadás erõsödött, semmi más tünetet nem hordoz ez magával, csak most már a lábszáram is zsibbad. Rákérdeztem vizitkor, aszonta dokibácsi, ez normális. Okké, én hiszek néked.
A minap beszéltünk a hálón egy barátnõmmel, s én persze ezt úgy elfelejtettem, ahogy kell, de lám, az imént a megbeszélteknek megfelelõen- itt állt elõttem.
Olyan nagyon jól érzem most magam!