A minap battyogtam haza a gyógytornáról, gyönyörûen sütött a nap, én ennek örömére amúgy is mérsékelt végsebességemen jócskán lassítva andalogtam haza. Majd beléptem a kertbe és szembe találkoztam ezzel, ni:
Osztán közelebbrõl meg:
Na. Nem mondom, hogy komolyan erõ visszahatással járt megfékeznem irdatlan tempómat, de, hogy meghökkentem a látványon, azt megkockáztatom.
Ugye, hogy szép?
És olyan nyári és megnyugtató, és otthon...
... s még ennek a tetejébe még az is esezmeb jutott, hogy elõkapjam de ízibe a telefonom és megörökítsem a látványt.
Egyszerûen gyönyörû!
És ma feltettem a fészre, s ott, kaptam egy igaz, Csíkoshátú rég nem látott, de naponta velem beszégetõ Barátomtól egy linket. Amin aztán persze sírtam is egy kicsit.
Nos, igen.