3 éve szakadt ez ki belõlem, s most már az eredeti, engem erre sarkalló gerakandi opusz már nincs is meg (bár a
blog lezárva megvan még) a parkban, de ma újra elolvastam ezt és a saját gondolataim most is épp annyira megállják a helyüket, mint anno.
Végigolvastam, a posztot is és a kommenteket is, furcsa deja vu érzés lett úrrá rajtam.
Ideteszem –újra-, hogy meglegyen.
Íme, ezt gondolom a pszichiátriáról:
/A kép jellegzetes, és innen van./
...............................................
Azt hittem, meg tudom állni szó nélkül. De -mint látható- nem megy. Ha belegondolok, végül is akár még John Travoltát is magamra haragíthatom!?
Kell ennél nagyobb vonzerõ?
S miképpen jön ide a rongyláb, wc-n olvasgató snájdig szívtipró? Egyértelmû.
Szerintem.
Nem idézek, "csak" linkelek: íme, érdekesnek talán még nevezhetõ.
De ezt is csak akkor tudom mondani errõl, ha értem -természetesen a magam szintjén- a travoltikus világlátás lényegét.
Én nem tudok statisztikákat idézni, hogy ennyi százalék fordult emide, ebbõl ennyi százalék totál semmit de semmit nem javult (a problémáját tekintve, ami szerintem betegség, travoltikus megfogalmazásban viszont maximum egy téves út egyenes következménye), ennyi meg ennyi maradt, s az is meghalt.
Csakhogy, ha már ezen a vonalon maradunk: azt például én is tudom bizonyítani -szigorúan statisztikai alapon-, hogy tekintsünk bármekkora számú csoportot, abból egészen biztos, hogy az utolsó szálig minden egyed (kémiai bonyolult elegyként, vagy akár szellemi lényként tekintjük is azokat) belátható idõn belül bizony meghal. Avagy átlényegül egy másik dimenzióba.
De ez kérem mind a 100%-ra igaz. Ez megtámadhatatlan.
Tehát akkor levonhatom azt a végkövetkeztetést, hogy az élet maga a legveszélyesebb? S csak a pr-ja igen jó, hiszen olyan érdekcsoportok állnak a hátterében, amelyek elhitetik velünk, ostoba egyedekkel, hogy az élet valami számunkra hasznos, jó dolog? Pedig nem is az. Csak azoknak, akik ezt a humbugot a piacon tartják.
Mint az egyetemeken, illetve a tudomány berkein belül a pszichiátriát, azok az érdekcsoportok, akik a gyógyszerlobbit alkotják. Vagyis a pszichiátria egy létezõ problémára kitalált, érdekektõl vezérelt, de az alanynak javulást, megoldást nem hozó színjáték.
Annyira bizsereg a kezem, hogy egy bekezdést mégis idetegyek, de erõt veszek magamon. (Most kivételesen.) Sõt, meg sem nézem most, de annyira beégett a tágas helyre, ami néhai agyam területén terpeszkedik, hogy muszáj reagálnom rá.
Adva van egy nõ. Akinek egy autób. során odaveszett a családja. Meghalt a férje, három gyermeke megsérült, õ maga szintén.
Mikor beszálltak azon a délutánon a kocsiba még szép, kerek, boldog család voltak.
Többé nem szálltak ki.
Viszont levágták róluk az autót.
A család, az addigi értelmében porrá hullott. Új család, három kislány és egy ízekre törött édesanya maradt.
Igazad van, Andi. Ez a probléma (cahhhhhh....) létezik. Ezt már meg nem oldja semmi, soha semmitõl nem tekerhetem vissza az idõt, soha semmitõl nem maradhat le akár csak 5 percet az a kurva busz, soha semmitõl nem dönthetünk úgy, hogy ma inkább nem megyünk Ercsibe...
Akkor sem, ha minden nap órákat ült mellettem a pszichiáter, mikor én szó szerint az ágyhoz kötve léteztem. Akkor sem, ha ma is járok a pszichiátriai gondozóba. Akkor sem, ha napi szinten szedem azon bizonyos travoltikus szabvány szerint mumus mértékû és értékû abszolút placebo (vagy még az sem) apró, fehér tablettákat.
Azt viszont tudomásul veheted, hogy az adott helyzet, a megváltoztathatatlan elviseléséhez, sõt, az adott helyzetre építkezõ jövõ, lehetõség szerinti jó megoldásában elengedhetetlen szerepe van azoknak a bizonyos kémiai blikkfangoknak, amiket az a doktornõ, a pszichiáter doktornõ ír fel nekem receptre.
Összeesküvés?
Felesleges?
Bûn?
Andi, kedves! Soha ne kerülj olyan helyzetbe, hogy megtapasztald milyen mikor akkorára nõnek a bajaid, hogy nem boldogulsz azok megoldásával egymagad.
A travoltizmus egy mankó. Mint minden más vallás.
De ha a kémia mondja be az unalmast, a létezõ probléma hatására, akkor van a baj.
Ne kelljen megtapasztalnia senkinek ezt. Fõleg ne annak, aki humbugnak tartja az elme tudományát, hisz alighanem alapjaiban dõl össze a teljes világképe.
…………………………………………..
Eredeti írás itt, az akkor hozzákerült 84 kommenttel együtt.