@ttalema[protetizál]~~META:date created = 2013-02-17~~

Mióta királyunk -önjelölt és elmebeteg, de királyi allûrökkel és jogtalanságokkal hivalkodó királyunk- szétverte az -addig sem tökéletes, de legalább mûködõ- egészségügyet, senki semmirõl nem tud.


/KIRÁLYI HIERARCHIA, AZ ÉN PADOMRÓL VALAHONNAN EHUNNAN E/

Ez egy zanza összefoglaló, ennél pontosabban is kifejtem azonnal, éspedig most nem a mentõkrõl, vagy a betegszállításról, nem a körzethatárokról vagy a TB rendszerrõl, hanem konkrétan a mûtéti várólistákról szólok. Ahogy mindegyik is, de ez húsba vágóan konkrétan s majdhogynem életbevágóan is érint engem.
Anno, immáron 12. éve vége lett az életemnek. Mindent elveszítettem, és kaptam egy darabokra hullott testet, melyben "élve" meg kellett tanulnom mûködni. Egyedül.
Persze egyedül nem megy... ezt Garas & Kern óta tudjuk, tehát nekem mindig, mindenben segítségre van szükségem, melyet meg is kapok, de ténylegesen akkor is egyedül vagyok, most pedig már mindenképpen, hiszen a gyerekeim felnõttek, elköltöztek. A darabokra hullott testet összelegózták/tuk, hiszen én magam is jócskán tettem ez ügyben, mikor a 25 cm csonthiányt benõttem a lábszáramban, de ez ezredrésze a bravúrnak, amit Dr. Fazekas Béla, majd egy évvel késõbbtõl azóta is Dr. Kiss Jenõ varázsolt a maradék alkatrészeimmel. (S persze a gyógytornászok, fizioterapeuták, elsõsorban Demeter Anikó az OORI-ból, aki megtanította a maradék testem "használatát", vagy Tass András aki az életet, a maradék lehetõségeim kihasználhatóságát tanította meg nekem, vagyis ÉLNI ezekben a lehetõségekben. És azóta is heti háromszor járok gyógytornára Dr. Dobzsevicsné Fülöp Edithez, akitõl a lelkem is legalább annyit erõsödhet, mint a gubanccá vált testrészeim.) Teltek az évek, megtanulták a legózandó csípõ helyreállítását, majd el is végezték, a lólábállásba rögzült boka rekonstrukcióját, hogy cipõt húzva járni tudjak, majd a lábujjaimat kigubancolták, hogy ne azokon járjak, a limphoedemat kezelik, közben a király ellopta a nyugdíjamat is, de ez mellékszál itt.
Ééérdekes alakú lábszáram, egy plasztikai sebész fõorvos láb alakúra akarta alakítani, de SAJNA EZ KÚTBA ESETT ÖTLET volt, ám kiderült ebbõl egy másik balhé, melyet így kezelni lehet(ne, ha lenne rá havi 20.000)...
Az elsõ jel, a mostani macerámra, 2008 környékén volt, egy pillanata rögzült is ITT.
Aztán ez némi fájdalomcsillapító adag emelés és gyógytorna kibõvítés folytán, no meg ki tudja a konkrét okot, hol eltûnt hol felerõsödött, de egymáshoz szoktunk. Már amennyire lehet, a fájdalom és én.
És megint az egyik barim, a nem fáradó örök kísérõim egyike, Forrest Gump. Megint. Ugye. Nem, nem akkora mértékû fájdalom, legalábbis eleinte, mint amit a b utáni elsõ másfél évben a jobb csípõm produkált, de most a már-már idilli tiszta lapon ez bizony meglehetõs szint volt, ami folyamatosan mélyült, majd eljött az idén május, amikor is LUDAIM ISMÉT ELÕJÖTTEK.
Aztán nyáron valóban a király tovább taknyolta még az egészségügyet, a várólisták még hosszabbodtak, sõt, két olyan ismerõsöm van, akik battaiak ugyan, de egyiknek Debrecenbe, másiknak Szegedre kellett mennie mûtétre, hiszen az országos várólista szerint nem te döntöd el, még az intézményt sem, nemhogy az orvost,vagyis ahová a behívód szól, oda kell menned és punk-tum!!!!!
A János várólistáját meg is néztem rögvest, amint megkaptam a kódot, s ki is derült, 268. vagyok. Ez a legjózanabb számítás szerint is ez 7,9444 ÉV, no, ezután fésülte össze az intézmények várólistáit királyi ukázra az államtitkárság, s mindenki ismét egyedi, de most ehhez az OEP LISTÁHOZ tartozó kódot kapott. Rögvest ellenõriztem is az enyémet, és meglepõdve láttam, hogy az idõpontom biza 2013. 07. 19. 9:00.
Hmmm... mondom, mea culpa, ez a kerál mégis tud valamit!!! Innentõl mégiscsak narancsos leszek és meghajtom fejem minden elvtelen, országrontó, szegény irtó, gazdag mentõ, elitista, embertelen, demokrácia ellenes lépésük elõtt, hisz ebben mégiscsak neki volt igaza, s akkor lehet, csak én vagyok a bélyeg, mert nem értek hozzá...
Így ellenõrizve naponta a listát, gondosan kiírva az idõpontot, mentem legközelebb kontrollra Tanár úrhoz, s tettem elé a jegyzetem a dátummal.
Baromira meglepõdött, azt mondta az nem lehet... én meg nem értettem... aztán kiderült, Õ akkor szabin lesz, de az hagyján, nekem Õ cement nélküli protézist írt ki, azzal is vett fel a listára, majd hogy hogy nem, az OEP listára már cementessel kerültem fel. S a kettõ között van 4-5 év a cementes javára, így Õ nemhogy nem a nyaralása idejére, de gyakorlatilag ebben az évtizedben sem gondolta, hogy én kés alá jutok.
De lám... pakoljak be egy bõröndöt, készüljek s ha megkapom a levelet a behívóval már ugorjak is mert mût. (A vér, aneszteziológia egyebek tisztázása után persze...)


Nos, hosszú lére eresztett bevezetõ után akkor jön amit akartam.
Egészen eddig azt hittem, a két protézis között -a cementes illetve cement nélküli csípõprotézis között- a használatbeli különbség az, hogy elsõt fõleg 60 év feletti, míg a másikat az alatti alanyba ültetik be.
Ebben nem tévedtem, de nem ez az egyetlen különbség. Az ára sem egy szint, az elsõ mondjuk harmadannyiba kerül, mint a második, s ez még mindig nem minden. A vérveszteség elõbbinél sokkal kisebb, ráadásul ez szinte azonnal terhelhetõ is a mûtét után. Cirka 12 órával már rá lehet állni, majd elvileg 6 hét után a segédeszköz is elhagyható.
Ám, ez nem cserélhetõ.
Hmmm... a jobb -rosszabb, nyomorultabb, de okos_erõs_kitartó- oldalamon lévõt éppen 10 évvel ezelõtt, 2003. 02. 14-én ültette be Tanár úr, egy 10 órán át tartó kemény mûtét során, s akkor még nem lehetett tudni, meddig bírja -sem a protézis maga, sem a legózott csontok, sem a ráépülõ ízületek-, de azóta kiderült, remek munkát végeztek ott, s valószínûleg kihúzza a rendes idejét, ami sztenderd körülmények között lehet akár 25 év is, ám azután cserélni kell. Akkor leszek 58 éves.
De a baloldali, amit most készül helyére tenni a team, egyrészt egyszerû: cirka kell neki vagy 4-5 cm-es vágás -a jobbomon a heg 23 cm, csak mondom-, gyakorlatilag nincs vérigénye és azonnal lépcsõzhetek is vele (ami szép új, kisebb lakásomban meglehetõs elõny, hisze emeleten van), és nem utolsósorban nem hosszabb a mûtét mint másfél óra, másrészt viszont: végleges.
Összegezve, az OEP naná, elbaszta. Nem azzal vett fel a listára amivel kellett volna, de ezzel nekem, mivel nálam alkalmazható ez is és az is, ifjú korom ellenére, tulajdonképpen jót tett velem. Vagyis mégiscsak jól gondolom én, amit a királyról és elbaszott rendjérõl gondolok.
Tehát nem "ránövök", s így beépítem magamba gyakorlatilag az eszközt, mely majd bontható is, hanem orvosi cementtel rögzített, melynek elõbb felsoroltak az elõnyei, ám nem cserélhetõ.
Ez kis parát éleszt bennem, de Tanár úr az az orvos, akiben -csakúgy, mint az elején felsorolt lista bármelyikében- 100%-ig megbízom, s ha valakinek ezt kell megtennie velem, nos, akkor Õ legyen az. Utána megyek a rehabra s megtanulok öltözködni. Mert például ez most a legnagyobb para -az egészhez képest, részpara vagy mi...-, mert jelenleg a bal lábammal öltözködöm. Nos, ha az is "korlátolt" lesz, akkor mi lesz??? He??

De sebaj, ezt majd jól megtanulom. Ezt is. Höhö...

CSÍPÕPROTÉZIS FAJTÁK
CSÍPÕPROTÉZIS ELÕTTI ÉS UTÁNI TEENDÕK

S kerekeim példázatául ímé mondom néktek, ami a protetizál kapcsán fejemben járt, mi lenne hát, nos, hát a legalizál... de fura, mi??


Egészségünkre!


//2013-02-17// @talematag[talema mûtét csípõprotézis] ~~DISCUSSION~~@ftalema