Mostanában gyakorta nem tudok aludni, bár azt mondhatnám, hogy új életemnek stabil része ez, szóval a lényeg, hogy újra filmekkel töltöm az éjszakák jó részét.
Többnyire horrort nézek, nagyon egyszerû okból kifolyólag, azon nem kell agyalni. Vagyis az én 10% is bõven elegendõ egy ilyen feldolgozásához, s ráadásul még meg sem ijeszt.
Mondám. Oszt a minap bírtam egy olyat kifogni, hogy aszittem a falaggya a másikat. Pedig ez aztán a legegysíkúbb sztereotípiákkal operál, vagyis kórház, magány, kislány, nõvérke, legenda, átok... de nagyon szimplán a frászt hozta rám és csak többedik nekifutásra bírtam végignézni. (Hideg csontok)
Tegnap viszont ráakadtam egy igaz történeten alapuló filmre, amit meg is néztem.
Nem figyeltem a stáblistát, úgyhogy végig azon járt az eszem, hogy ki lehet ez a nõ, mert valahogy mintha ismerõs lenne, de mégsem, és a történet maga, nagyon mély kérdéseket nyitott meg, azt gondoltam, ebben csak ismert színész játszik, de bakker én nem tudom, ki ez. Öregszem, gondoltam.
/Charlize Theron metamorfózisa innen, e/
A filmet is ideteszem, mert én nagyon örülök, hogy ráakadtam és megnéztem, ez olyan, amit látni kell.
Egy cikk a filmrõl.