Ma reggel megint a Mokkára tévedtem, most pedig a Parlament plenáris ülését nézem.
Nem elõször ragadtam le ennél.
Reggel egy KDNP-s politikus -mea culpa, nem emlékszem a nevére- elmondta, hogy a demográfiai hullámvölgy miatt is kiemelten fontos, hogy a most készülõ Alkotmány tartalmazza a magzati élet védelmére vonatkozó szakaszt.
A mûsorvezetõ megkérdezte, hogy ez abortusz tilalmat jelent-e. A válasz az volt, hogy elismételte a korábbi mondatát.
Most pedig hallgatom a témában az országgyûlés vitáját.
Elolvastam az idevonatkozó törvényt, 1992. évi I.XXIX. törvény a magzati élet védelmérõl.
Miért érzem ismét azt, hogy szemenszedett hazugság amit el akarnak hitetni a zemberekkel? Miért érzem azt, hogy tilos lesz az abortusz? Miért érzem azt, hogy a kötõtû ismét halálba segíti nõk tucatját? És miért érzem azt, hogy ezzel a hazug, kétszínû, gazdagot gazdagabbá, szegényt lehetetlenebb helyzetbe sodró, EU-val packázó -s annak levét velünk megitató- kormány mélyen egyetért?
Mert azt nem hihetik, hogy az a nõ, aki nem akar szülni, mindent, bármit nem fog megtenni, hogy véget vessen a terhességének.
MInt ahogy az a nõ, aki gyermeket akar, mindent megtesz azért, hogy legyen.