@ttalema[MAGYAR VAGYOK - március 15.]~~META:date created = 2017.03.16., 18:36~~ Egyszer csak kaptam egy üzenetet, melyben az szerepelt, hogy vállalnám-e, hogy beszélek március 15-én, egy tüntetésen, a Kossuth téren. Hmmm… napokig csak ez járt a fejemben, s persze elvállaltam, mert azt gondolom, hogy a minket –itt rokkantakat- érintő kérdésekről, nekünk kell beszélnünk, s minden erre adódó alkalmat meg kell ragadnunk. S ha engem kérnek fel, teszem, amit tehetek. Kértem egy előzetes személyes találkozót is a szervezőkkel, hiszen egyrészt, egy színpadra való feljutás nekem nem egyszerű, ezt tisztázni kell, másrészt, nem ismertem ezt a szerveződést –bár olvastam már velük kapcsolatban ezt-azt, de ezt kevésnek éreztem-, s személyesen beszélni akartam a képviselőikkel/vezetőikkel, mert –akármilyen nagyzolósan hangzik ez- nem adom a nevem akármihez. Egészen pontosan nem vagyok hajlandó még érintőlegesen sem hozzájárulni valami kirekesztő elvekkel operáló, nácibarát dolog létéhez. Ehhez nekem nagyon fontos volt a személyes találkozás. Első sokkom tehát a felkérés maga volt, második pedig az, hogy készséggel vállalkoztak erre. Minden kétségem elmúlt a találkozás alkalmával, és onnantól már kérdőjelek nélkül készültem a beszédre. [[http://valasz2018.hu/]] Napokig csak olvastam, és magamban ismételgettem néhány vezérmondatot. Pontosabban szinte egyetlent, melyet sok alkalommal le is írtam a blogolós évek folyamán, mely nekem nagyon fontos. (Csak két példa: [[http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/magyar_vagyok]] és [[http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/magyar_vagyok_de_nem_fideszes]]) MAGYAR VAGYOK. Majd pontosan ehhez s szinte első gondolatként jött az ötlet, hogy egy Erdős Virág verset is bele kellene fűznöm. Mikor már majdnem kiforrott bennem ez a gondolat, meg is kérdeztem Virágtól, hogy hozzájárul-e az én tolmácsolásomban előadott ’NEM’-hez, s Virág olyan volt, amire számítottam. Azon nyomban készséges, kedves és praktikus tanácsokkal megtűzdelt választ küldött. Már így kezdett formálódni a dolog. Majd cirka egy héttel a terminus előtt, egy délelőtt, nekiültem és agyam helyén a légüres térben gellert kapva pattogó gondolatfoszlányokat összeszedegettem és egy csokorba írtam. Előre le kellett egyeztetnem, hogy egyáltalán odajussak majd a Kossuth térre, hiszen ott, hónapok óta nem áll meg a metró, a pótlóbusz meg nekem egyedül //nembegyere//. Amúgy is, többeknek szóltam korábban, mert gondoltam, ha már felkértek –amit nagyon megtisztelőnek érzek-, legyenek ott olyan arcok, akiket ismerek. (Egyszer beszéltem már tüntetésen, annak az emléke a rettenettel vetekszik, hiszen az előzetes egyeztetés ellenére még kísérletet sem tettek rá a szervezők, hogy alkalmas legyen egy mozgássérültnek az emelvény –ha már egy mozgássérültet kértek fel. Ezenkívül senki, hangsúlyozom SENKI, ismerős nem állt a közelben, azok közül legalábbis, akik beszerveztek engem, oda beszélni, és ez, amellett, hogy úgy cincált fel néhány férfi a teherautó platójára –pedig épp erről egyeztettünk korábban, hogy lesz lépcső-, meglehetősen lehangoló volt. Később kiderült, hogy a közönség legvégén, egy külön csoportban álltak, s ott hallgatták az amúgy hallhatatlan beszédem, mert a hangosítás ott, alkalmatlan volt az én rajzfilm-hangom tömeghez való eljuttatására, ház-frontfalak közé ékelten. De ez a tanulópénz volt. Több tekintetben is. //Nincs kivétel//: [[http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/nincs_kivetel_tuntetes_a_korrupciokormanya_ellen]]) Napokig minden megjegyzés nélkül osztottam a programot: {{170315_program.jpg}} Most Nyíri Andrást kértem meg, hogy segítsen majd Pesten eljutnom a célig, hiszen szimplán sem egyszerű nekem a közlekedés, ünnepi lezárásokkal meg pláne. A Deákra beszéltük meg a találkozót. Ám, mire odáig eljutottam, már kalandok sorát élhettem meg. Egy kicsiny hátizsákba tettem itthon egy fájdalomcsillapító elektromos bigyuszt, melyet Andrásnak akartam átadni. Gondoltam, nem lesz gond eljuttatnom a célig, ám már amikor itt, Battán szálltam fel a buszra, önállósította magát a bigyusz és kicsúszott a hátizsákból, ahogy halálugrással a busz –most nem akadálymentes de még csak nem is alacsonypadlós jött, csak megjegyzem…- lépcsőin landolt, még a dobozt is levetkőzte, így szegény, mögöttem felszállni készülő lány szedegethette össze az egészet. Aztán a 49-es villamos nem járt, hiszen //a minielnök// paranoiája nem engedte, hogy bárki –akit nem motoztak meg a náci fogdmegjei- csak úgy, elvillamosozzon a nagy nemzethi onánia előtt… így azt terveztem, hogy elmegyek az M4-gyel a Kálvinig, majd ott átszállok a másikra és megyek a találkozóhoz. Aha. A Kálvinon nem állt meg a metró és ezt még aznap reggel sem mondták el a rádióban sem, pedig minden más hasonló korlátozást igen. Szóval, új helyzet, metróembernek szegeztem a kérdést, hogy akkor mi a retek van. Látva a botjaim, neki is az volt a legjobb ötlete, hogy Keletiig ezzel, majd ott átszállni és azzal a Deákig. Így vagy egy órán át támaszthattam a metróajtót, mert ugye, a metróban nem tudok leülni. De odaértem. Kaland az élet!! Ági –aki Dunakesziről jött, s vele is ott találkoztunk- is meglett, így a metrópótló kékbusszal már hármasban mentünk a Kossuth térre. A Deákon átmentünkben a metrópótlóhoz, épp a gojmotorosok felvonulása haladt át az úton: {{170315_12_gojmotorosok.jpg}} (Azért néhány felmutatott középső ujjat megértek: [[http://www.gojmotorosok.hu/index.php?page=about]]) Mire kiértünk, már ment a műsor, én lejelentkeztem, egy csomó ismerős üdvözölt –köztük Tibi is, akinek külön örültem-, meglett a megbízható, stabil férfiember is, aki hajlandó volt támaszként funkcionálni mellettem majdan a színpadon, így némileg megnyugodtam. Tibi: {{170315_9_tibi.jpg}} Ági: {{170315_13_ági.jpg}} Iszonyatosan fújt a szél, a beígért tavasznak nyoma sem volt… Nagyon jó beszédek hangzottak el. És már előzetesen, mikor felkértek erre, látva a névsort, külön félős lábremegést kaptam Bornai Tibor és Galkó Balázs nevének olvastán, hiszen őket –s nem lekicsinyelve a többieket, csak kettejük kiemelkedőek nálam- igen nagyra tartom, s az én nevem mellettük? Én ezekkel az emberekkel egy színpadon? Persze ismét győzött bennem a //nemfeladósmárti//, az, aki azt gondolja, ’ha te nem mondod el a bajod, akkor miért várod, hogy megoldódjon’? Úgyhogy kisebbségi érzés gondosan elcsomagolva -Sérültekért Alapítvány segítségét ismét igénybe véve-, beszéd kinyomtatva; Edit, Ildike és Zsuzska bevonva lektorálási folyamatba, no meg persze Dobby, aki cirka ötkilós kuty lévén, a lábaimnál fekve vagy tucatszor hallgatta végig türelmesen amint gyakorlatoztam. Így szerdára már a parasági sinus-görbén lefelé haladva indulhattam neki a dolognak. De ez csak közbeszúrás volt, már épp ott tartok, hogy szólítottak, s segítséggel –de nem úgy, mint anno, aminek emlékétől most is összeszorul a szívem..-, felsétálhattam a színpadra (az egyeztetéskor Andrea rákérdezett, hogy hozzanak-e rámpát nekem. Tehát ennyire képben van, sőt, meg is tették volna ha azt kérem, de nekem a rámpa nem jó, mert merev bokával az nembegyere, tehát lépcső volt). {{170315_8_én.jpg}} Ezt mondtam el: „ Sziasztok! Takácsné Lencsés Márta vagyok liberális rokkant, özvegy, túlélő s mindezekért a rezsim szemében ellenség. Magyar vagyok mert itt születtem, itt élt s itt halt meg férjem és öcsém, itt születtek s élnek a gyermekeim. Magyar vagyok Szeretem a hazám. Sokáig, nagyon sokáig azt gondoltam, hogy aki elmegy innen, magyarként, az nem cselekszik jól… hiszen, a magyarsághoz, hozzátartozik az e határok közötti élet. Ám 2010. óta revideálnom kellett ezt, hiszen onnantól bebizonyította nekem ez a rezsim, hogy magyarnak lenni bárhol lehet. Tisztességgel megélni, eltartani a családot viszont a határokon belül, egyre nehezebb, sőt, majdhogynem lehetetlen. Tehát azóta, tudom, hogy a jelen érában akinek lehetősége van rá, jól teszi, ha elmegy innen. S megmondta ezt az önjelölt király is: majd visszajönnek, hisz odakinn dolgoznak s nem itthon a munkanélküli segélyből élősködnek… magam is remélem, hogy egyszer hazajönnek, hiszen akkor már nem mérgező narancsfelhő lengi be majd a hazánkat. Magyar vagyok Egy mini-szterelnök 2002-ben, amikor elvesztette az akkori választásokat, első megroggyanásában kijelentette, hogy aki magyar, kokárdát visel, s aki kokárdát visel, az fideszes; ergo aki magyar az fideszes. Tehát aki mégsem fideszes, az nem is magyar. Pártpreferencia döntene a nemzettudatról? Ez nevetséges. És majd ennyire felháborító, mert uszító és sértő. De azt tudjuk: kommunikációban s árokásásban a fidesz jobban teljesít… Március 15. a magunkért való kiállásról, az igazságtalanság miatt elpattant húrról szól. Sokan vagyunk, akik a jelen hatalmon pöffeszkedő rezsim első tettei láttán felkaptuk fejünket s mondtuk a magunkét, tettük a dolgunkat s igyekeztünk megértetni az akkor még érintetlenül hagyott társadalmi csoportokkal, hogy a fenyegetés él. Mert velünk kezdték. Velünk, érdekérvényesítésre képtelen csoportokkal. Hiszen eleinte „csak” –s mondom ezt idézőjelben: csak a romákat, és „csak” a rokkantakat pécézte ki a hatalom, s vegzált minket, törvénybe iktatva meghurcolásunkat. Aztán jöttek a többiek. A teljesség igénye nélkül sorolom: - rendvédelmisek; - tanárok; - hajléktalanok; - munkanélküliek; - orvosok; - közszolgák… és talán sorolhatnám még. Sokakat kihagytam, bővíthető a sor, s teszik is ezt a rezsim csinovnyikjai, hiszen nincs még elég stadion, nem elég hosszú még a kisvasúti pálya…. még ki kell jelölni csoportokat, akiktől még van mit elvenni s narancstörvényesítve ellopni, majd beépíteni azt mondjuk stadionpálya-fűtésre, vagy határon túli egyházi intézménynek adományozni, vagy egyszerűen kivenni a közvagyonból s átminősíteni azt nem közvagyonná, hiszen az unortodox gazdaságpolitika ezt lehetővé teszi. MAGYAR VAGYOK Március 15. egy jelzés. Jókai Mórt idézve: sokadszor „követelte a korszellem azt a csodát, mely eltörölje a régi, korhadt Magyarországot s alapot teremtsen az új, az Európában számot vető, szabad Magyarországnak” Nekem meggyőződésem, hogy egyenrangú tagjai lehetünk Európának s ehhez nem kell keresztes-hadjáratot vívnunk, melyben unortodox eszközöket vonultatunk fel, pusztán elég, ha mi, magyarok, magyarok maradunk. Nyitottak, tanulékonyak, elfogadók és befogadók, tanítók és bölcsek. Mert most –naná- kilóg a hazánk az Európai Unióból, hiszen a „közjó érdekében cselekvő s közvagyonnal gazdálkodó” –by matolcsy- hatalmi ág korrupciós hányada minden mértéket felülmúl. S ezen csak úgy változtathatunk, ha elűzzük a fotelból a pöffeszkedő nagyurakat. S én, meg te, meg te is, meg te is, csak akkor várhatjuk ezt, ha én, meg te, meg te is tesszük amit tehetünk. Például a választásokkor –hiába alakították át a szabályokat a narancsízlés mentén- elmegyünk s szavazunk. Tudom, azonnal jön a zsigeri válasz: nincs kire szavazni! Nos, erre akkor elmesélném a tanmesémet, ami az én agyatlan fejemből pattant ki, tehát kéretik ennyire komolyan venni… ám ha elgondolkodtat, már nyerésre állunk: Nyilván mert demagóg vagyok. Szóval: szavazni kell. Egy jog, mellyel ha nem élsz, onnantól egy fia zokszó nem hagyhatja el ajkaidat. Emígyen illusztrálnám az okát: Van egy családod, gyerekeket vinni kék oviba suliba, néha nagyszülőkhöz satöbbi... vagy egyedül vagy, ám a munkád miatt ingázol... vagy csak focimeccsre/virágkiállításra jársz rendszeresen s a busz/vonat nem megoldható, illetve annyi macerával jár, hogy venned kell egy autót. Ez az alaphelyzet. Mérlegre teszed ennek fényében a dolgokat. Nagy autó kell, kis fogyasztású, nagy csomagtartós, netán hibrid... Körülnézel.... a közelébe sem ér a pénztárcád... aztán egyre lejjebb adod az igényeid, mert autó KELL... tehát a lehetőségeket figyelembevéve a legjobbat fogod megvenni, amit még ki tudsz fizetni, anélkül, hogy a kölcsönnel végleg tönkremennél. És szeretni fogod a választásod, bár nem egy Lexus, amit elsőnek kinéztél, de az Opel is imádni való lesz... Vagy gyárthatsz magadnak autót. ugye???? Nem gyártasz? Akkor válassz egyet a gyártottak közül. Akkor is ha szerinted nem tökéletes, de AHHOZ A LEGKÖZELEBB ÁLL." Végezetül kérlek benneteket, hallgassatok meg egy verset, melyben benne van minden, amit ellenünk tesz e rezsim, hiszen A vers eredetileg a hajléktalanságban élő emberek életvitelszerű közterületi tartózkodásának tilalmára vonatkozó – és mindmáig hatályban lévő! – szabálysértési törvény elleni tiltakozás jegyében született. Erdős Virág: Nem Nem te vagy a sürgető kérdés. Nem te vagy a szembeötlő jelenség. Nem te vagy a zavaró tényező. Nem te vagy a megoldandó probléma. Nem te rontod a levegőt. Nem te rontod az utcaképet. Nem te ijeszted el a turistákat. Nem te botránkoztatod meg a járókelőket. Nem miattad kell kitenni a táblát. Nem miattad kell felszerelni a rácsot. Nem te jelentesz fenyegetést. Nem te jelentesz kockázatot. Nem te veszélyezteted a közrendet. Nem te veszélyezteted a közbiztonságot. Nem tőled kell félteni a közvagyont. Nem tőled kell félteni a közegészséget. Nem miattad kell összehívni a Közgyűlést. Nem miattad kell módosítani az Alaptörvényt. Nem tőled kell megvédeni a kulturális értékeket. Nem tőled kell megvédeni a világörökséget. Nem tőled kell megtisztítani az aluljárót. Nem tőled kell megtisztítani a felüljárót. Nem téged kell kitiltani a gyermekjóléti intézmények száz méteres körzetéből. Nem téged kell kitiltani a közoktatási intézmények száz méteres körzetéből. Nem téged kell kitiltani a Blaha Lujza térről. Nem téged kell kitiltani a Kossuth Lajos térről. Nem a te tartózkodásod jogellenes. Nem a te tartózkodásod szabálysértő. Nem neked kell mentegetőznöd. Nem neked kell szedelőzködnöd. Nem ellened kell fellépni. Nem ellened kell eljárni. Nem te vagy útban. Nem te vagy bajban. Nem neked szól az utolsó utáni figyelmeztetés, hogy az életvitelszerűen, és visszatérően, és folytatólagosan, és bűnszervezetben, és különös kegyetlenséggel bitorolt közterületeinket fél másodpercen belül hagyd el. MAGYAR VAGYOK Takarítsuk el ezt a narancsparazitát! De ehhez az kell, hogy mindannyian megtegyük, amit megtehetünk! Ez a mi felelősségünk is! Köszönöm, hogy meghallgattatok! ” Nagyon jó volt a hangosítás, bezengte a hangom a teret… én legalábbis így éreztem és látva az arcokat, nagyon jól éreztem magam. Úgy értem, a visszajelzés, amit a hallgatóság arcán láttam, nagyon jólesett. S folytatódott még –a programban látható-, közben volt két incidens is, melyek „remek” lenyomatai a jelen kor kórképének. Egyszer egy zászlós //hazaffy// kezdett ordítozni, s mikor lejobbikosnáciztuk, bőszen bizonygatni kezdte, hogy ő bizony fideszes –a dzsekijét kicipzárazva mutatta narancssárga pólóját…-, na erre még ki is röhögtük…én legalábbis, bár nem nevetséges, nem a helyzet humorát értékeltem így… Aztán jött egy decens úrinő –esküszöm-, narancssárga szövetkabátban, a zurával, aki szintén szövetkabátban volt s áthurkolt //viktortrendi// sállal a nyakában és fröcsögve ordították a „Hazaáruló soros-bérencek!” mantrájukat, míg átvágtak közöttünk. Egy részletet ideteszek még, mert az nekem nagyon-nagyon tetszett: {{youtube>Gw3O6Q85Z9E}} Aztán mi elmentünk Ágival mosdót keresni. Megkérdeztük, mutatták merre menjünk. Nos, egy idő után mondtam, hogy szerintem mostanság hagyhattuk el a 300 méteres bűvös határt… most megnéztem az útvonalterven… 880m oda. Bakker…. Na, ezért vagyok ma is kiütve de teljesen… S én még hagyján, de neki begörcsölt a lába, így én tök jól vagyok… Egy rövidebb –nem sokkal, de mindenképpen rövidebb- útvonalon mentünk vissza a térre, s ott vártuk be a tömeget, akik az Operától jöttek át a térre. Nos, én nem egészen értem…. nem engedték be ezt a tüntetést a Kossuth térre. Az Alkotmány utca Parlament felőli végében állt meg egy teherautó, s ott beszéltek többen is. Köztük Erdős Virág is. (:) Nos, lehet, hogy aki szembe állt a platóval, az hallott valamit, mi, akik a teherautóval egy vonalban ácsorogtunk a falat támasztva csakis a visszhangos kerepelést halottuk, egyetlen kivehető szó nélkül. Én nagyon készültem még egy találkozásra, de nyilván én rontottam el valamit s ez nem jött össze. Mindenesetre ott elbúcsúztunk Tibitől, mi pedig Ágival a Deákig együtt mentünk még, majd ki-ki hazafelé. Már járt a 49-es, így egy kalanddal kevesebb lett az utam, s bár hazafelé is magasépítésű busz hozott, de sebaj. Fáradtsági szintemhez ez már annyira passzolt, hogy el sem tudom mondani. Tanulság? Ha komolyan veszik azt, hogy ha meghívnak egy segítséggel élőt, az igényeit is figyelembe kell venni s lám, van aki ezt nemcsak jelszó szinten teljesíti. Aztán még, ha hallható a hangom, akkor talán nem is akkora sületlenség amiket összehordok. Köszönöm, hogy ott lehettem! //2017.03.16., 18:36// @talematag[talema tüntetés válasz2018 kossuth_tér] ~~DISCUSSION~~@ftalema