Mint általában, most is megnéztem, de most elõre beállítottam a telefonom, hogy szóljon mikor kezdõdik, nehogy lemaradjak róla. A téma miatt volt ma különösen fontos számomra. A túlélésrõl, tragédia utáni talpraállásról volt szó.
Kissé hiteltelen leszek, mert nem jegyeztem meg a 'szereplõk' nevét, két kivétellel. (Elnézést kérek, ennyi agyam van...)
Egy fiatalember, aki emeleteket zuhant s ebbõl épül fel, azt mondta, hogy mindenekelõtt "el kell dönteni", hogy csinálja-e az ember. Õ még ehhez azt tette hozzá, hogy kell szerencse is. Én -miközben tudom, hogy az elsõ állítása igaz- a másodikat tévedésnek tartom. Meggyõzõdésem, hogy a 'szerencse' csak akkor létezhetne, ha a 'lét'-nek lenne bizonytalan szelete is, pedig ilyen -számomra már nem kérdés- nincs. Ezt a töredéket úgy hívjuk, hogy 'véletlen' s ilyen nincs. Tehát, bármi is marad a leosztás, ha dolgunk van, s azt vállaljuk is, tehát meghozzuk a DÖNTÉSt errõl, akkor azt el is tudjuk végezni. (Olyan feladatot választunk, amit meg is tudunk oldani. A nehezítés is csak annyira az, amivel még boldogulhatunk... ha úgy döntünk.)
Az is elhangzott, hogy feldolgozni egy tragédiát "pszichésen a legnehezebb". Igen. Ez tagadhatatlan. A megváltozott körülményekhez kell alakítanunk az életünket. Nem számít a fájdalom, nem számít a kiszolgáltatottság, nem számít a fizikai 'gát', de iszonyatosan keserves a léleknek elfogadni ezeket.
Monspart Sarolta mondta el, hogy fel akart kelni az ágyból, hogy segítsen a mellette fekvõ betegnek... csak azt "felejtette el', hogy neki béna az egyik lába... Így van ez. Magunkan kell megszokni elõször is a megváltozott lehetõségeinket, s ezekkel kell megtanulnunk a számunkra legjobb hatékonysággal élni...
Dr. Hegedûs Csaba fogalmazta meg így: "pszichésen a legnehezebb". Igen. A megváltozott körülmények közé kell illesztenünk a maradék életünket. Ott kell, így kell, úgy kell alapjaiból felépítenünk az új éltünket. Már írtam ezt, de most ismét megerõsítést nyert, a TÚLÉLÉS-játék igenis eleve nyertes játék. Aki ebbe belekerül, amikor belekerül, veszít, elveszítettük a régi életünket, de ezt megnyerjük.
Tudom.
//2005-12-21// @talematag[talema túlélõ] ~~DISCUSSION~~@ftalema