@ttalema[Lympho’16 – 5-6]~~META:date created = 2016.10.29., 15:33~~
Napok óta ez jár a fejemben:

{{youtube>fXITf0Crc9M&list=WL}}
(Ez: [[https://www.youtube.com/watch?v=fXITf0Crc9M]] csak valamiért nem tudom idetenni a klipeket.)
De ez csak bekatt.

Ma visszajött az a lymphoterapeuta-gyógytornász akihez igazából tartozom, tehát megismerkedhettünk. Elolvasta a pakkom, megnézte a hegeim, satöbbim, felmérte a merre hány //fokmétercentit//, megbeszéltük a fogyásomat, majd torna volt. Ma csak amolyan ismerkedős, hiszen nem vagyok sztenderd darab, aztán befáslizott majd ebéd következett –kórházleves és párolt husi, meg tört krumpli valami salátacuccal-, utána fásli le és átmasszírozta a jobb oldalon nőtt lábam majd visszafáslizta. Most találkoztam vele először. Nagyon kedves és végtelenül lelkiismeretesnek tűnik. Legközelebb szerdán találkozunk csak, hiszen most //helovín// –vagy a szomorúbb világrészeken halottak napja- jő, így ők nem dolgoznak, mi meg csak punnyadunk majd.
Ja és volt még nyak-válltorna is, melyen részt vehettem, és ami nagyon jó volt.

Ez idáig ma más nem történt. Hacsak az nem, hogy rájöttem, mekkora a hasonlóság a Bronte nővérek egyikének általam most olvasott regényében leírtak és Lucilyányom között. Kecs, báj, büszkeség.



//**Lympho’16 – 6**//

Hétvége lévén, sőt ünnepnapok első darabja épp, tehát a fű nem nő itt ilyenkor. Aki tud, haza is megy innen, így kevesen vagyunk az osztályon. Tegnap hazament a mellettem lévő ágyon átmenetileg lakó hölgy, aki épp annyi idős, mint én. Pár napja ismertük egymást, de a búcsúzáskor sírt… megkapó volt és értem, nagyon is… attól rettegett, hogy mi lesz vele otthon?? Egy nógrádi kis faluban él és gőze sincs, hogy miképp folytatódhat az élete így, féloldali bénulással, havi majd annyi könyöradománnyal, mint az én rokkantsági ellátásom. Ő ráadásul rehabilitációst kap. 
//Ez a hely ilyen//… ha minden alkalommal leírom ezt, akkor sem lesz kevésbé nyomatékos e tény.
Ma nincs terapeuta sem gyógytornász, így a nővér betonfáslizta be a lábam. Nem is értette, hogy hová valók a //beszabott gumidarabkák, vesebigyuszok//… én meg –mivel akkor nem fájt- nem tudtam megmondani!!! Csak úgy nagyjából… egyiknek a helye egyértelmű, hiszen a lábszáramon az egyik kráter igen unikális –nem mintha az egész maga sztenderd lenne…-, így az rögvest belepasszolt. Ám a bokám környékére hívatott //vesebigyuszok// pontos helyére csak akkor jöttem rá, mikor már felkerült a fásli… vagyis már mozdíthatatlanok voltak, hiszen azonnal jelzett a bokám, hogy honnan hiányzik a plusz alátámasztás… Tehát most elmondtam ezt egy szobatársamnak, mert az agyam akkor hajlandó nagyobb kapacitással megjegyezni akármit is, ha valakinek elmondom azt, s nagyon drukkolok, hogy holnap jó helyre irányítsam a szép zöld //biszbaszokat//.
Reggel egy bottal sétáltam kicsit –na nem messzire, csak zuhany meg vissza-, de aztán felkerült a kaloda s onnantól két bot, vagy kerekesszék. Bár most kevesen vagyunk, így ebédelni is botokkal mentem ki.
Egyik szobatársamnak elnyelte megint a kávégép a pénzét, ezt megbeszéltük, aztán elindultam, hogy megkeresem Pistit –aki //netesítette// a gépem, s meg akartam hívni egy kvra-, de nem találtam, így visszajövet inni akartam egyet egyedül. Na, hol?? Hát ott, ahol már tud(hat)tam (volna), hogy raboló a gép… tehát bédobtam a két darab kétszázasom egyikét. Majd amint leért volna, rájöttem, mi a pálya, de akkor már késő volt. Hívtam a számot ismét, mondtam, hogy mán megen én vagyok, de most az én pénzemet nyelte el, csak szólok. Nem most, de holnap jön a hölgy és vissza is adja nekünk –Éva és én- a pénzünket, és engedélyt kértem rá, hogy kiírhassam a matára, hogy rossz. Ölíg ennyi pórul járt, nem kék több. Kértem papírkát nővérkétől, meg ragasztót és ráírtam az intelmet majd kitettem a papírt, úgy, hogy a pénzlikat eltakarja éppen.
Tehát ma nem ittam kávét. Jajnekem…
Viszont a könyvvel meg sokkal gyorsabban haladok, mint gondoltam. Tök jó a hemügém… 16-os, bakker… jut eszembe, e//semeseltek// az OFOTÉRT-től, hogy kész a kuponos -50% kedvezménnyel készült, mert az elsőért hálából kap minden vásárló egy ilyen kupont, én meg vagy kihasználom ezt, vagy sosenemis leszen nekem tartalékhemügém…-, de felhívtam az üzletet és elmondtam, hogy nem sumákolok, csak még két hétig kórházban vagyok, addig őrizzék csak szépen, s majd jól megyek érte ha otthon leszek. Ahogy vártam: kedvesek voltak, így majd át kell küzdenem magam Érdig, ha hazakerültem. Betegszállítással…. bakker…
Szóval, a könyv. Nem volt meg a könyvtárban az Ulysses, így Anne Bronte: Wildfell asszonya című regényét olvasom, mert ugye nem emlékszem rá, de tudom, hogy tetszett, így remek újraolvasásra.
A amint megjegyeztem már, a hősnő ebből, illetve a kor –általam elképzelt hősnője- tökéletesen Lucilyányom, s ettől nagyon jókedvem lesz. Bölcsesség, báj, nőiesség és konok kitartás.
Mellesleg Mr. Arthur Huntingdon, a hős mottója -bevallása szerint-: „Mindent a szerelemért – avagy vesszen a világ!”
Mr. Lowborough szerint pedig: „Aminek nincsen írja, azt az ember kibírja!” Kicsit keserűen hangzik… ennek megfelelően a laudanum a kedvenc zugitala (1) [[http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/a_hit_nem_opium]] ; 2) [[http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/opium?s[]=egy&s[]=elmebeteg]] ; és a filmet meg jól nem írtam meg, vagy jól nem találom… de, pedig megírtam… hogy hun van?? Sz’al, máktea a „kedvence” az egyik //<del>szim</del>patikus// világfinak…)

Ma jön hozzám Magda, holnap Énonokám… és hozza magával szüleit is, majd szerdán jön Kriszta… És holnap visszakapom a kétszázast, tehát még holnaputánra is lesz kvpénzem.
Sőt, ahogy írok/olvasok/akármi egyre közelebb jő az idő, amikor végre //kikalodálhatom// a lábam és igyekszem nem kiejteni agyam helyéről a vesebigyuszok helyét…

Hmmm… és még valami. Így, hogy KösziZsuzska révén van mobilnetem, meg tudtam nézni a SétálóHullák (The Walking Dead) 7. évad első részét. 
Egy nyár eltelt s ahányszor csak mentem székes fővárosunk vagy szülővárosom felé –or vicca-, orcámba vigyorgott, de szemérmetlenül Negan.
Ímé mondom néked:

{{twd_s7_bb_v3-492x232.jpg}}

Én meg ettől a tekintettől –és hallván egy riportot vele, ahol szinkronizálatlanul a natúr hangját hallhattam-, nos, öregnéniségem meghazudtolva –tán a ’Relaítv szépség’ idején említettem már a belőlem elő-előbújó pumát…- igen ééérdekes mosolyra ragadtattam magam minden alkalommal… Öreg vagyok s nem jelentek veszélyt egyetlen legényre sem… tehát bátran kijelenthetek ilyesmit.
Tehát, most láttam mi van Negan világon átnyúló aurája mögött. Én eddig a nekem oly annyira bejövő //ááááááállat//-ot láttam, s most ebből a részből nyilvánvalóvá vált: ez egy **állat**. Egy ával. Kár érte. Ellenben meg a sorozatért nem…


//2016.10.29., 15:33// @talematag[talema oori lympho twd zenema erdős_virág kaloda]
~~DISCUSSION~~@ftalema