@ttalema[Levél a(z) MSzF-nak]~~META:date created = 2012-04-11~~
Ha már szóba került a monomániám. Jogos.
Íme, ennek megfelelõ illusztráció:

"Ez a levél,a Magyar Szociális Fórum által nyújtott lehetõségre reagálva íródott:

A MEGVÁLTOZOTT MUNKAKÉPESSÉGÛEK ELLÁTÁSÁRÓL SZÓLÓ 2011. ÉVI CXCI. TÖRVÉNY MORÁLIS SZÉGYENE MAGYARORSZÁGNAK.


A keresztény-demokrata értékrendekre hivatkozó kormány intézkedései miatt egyre nagyobb anyagi és erkölcsi károkat szenved el a kb. 300 ezer fõ korhatár alatti „volt rokkantnyugdíjas”, a kb. 20 ezer fõ „volt rehabilitációs járadékos”, a kb. 80 ezer fõ szociális és átmeneti járadékos személy. A kétharmados többségû kormány tagjai, az országgyûlési képviselõi esküjükkel szembemenve, nem az állampolgárok boldogulásáért, hanem azok ellehetetlenítéséért dolgoznak. Egészen biztos, hogy nem erre kaptak felhatalmazást a szavazóktól.

A megváltozott munkaképességû személyek, a társadalombiztosítási jogrenden alapuló, jóhiszemûen megszerzett rokkantnyugdíj ellátásaikra, átlag 30 évnyi munkavégzéssel és járulékfizetéssel szereztek jogosultságot, súlyos egészségkárosodásuk bekövetkezésekor.

Mindezek okán, a rokkantak nem csalással szerezték ellátásaikat, mint ahogyan azt a kormány állítja. A rokkantnyugdíj jogosultságot megszerezve, nem könyöradomány, nem alamizsna illetné meg az egészségkárosodott személyeket, hanem tisztességes nyugdíj. Õk sokkal kiszolgáltatottabbak anyagilag is, a magas gyógyszer és ápolási költségek miatt, mint az egészséges nyugdíjasok. A 2011.12.31.-én átlag 70 ezer Ft/fõ/ hó „volt rokkantnyugdíjak” összegét, szociális, segélyszerû pénzbeli ellátásokra változtatták. A 2012.01.01-én hatályba lépõ 2011.évi CXCI. törvénnyel anyagilag lemeztelenítette a rokkantak többségét a kormány.



I. FEJEZET


A „ROKKANTNYUGDÍJAS” STÁTUS ELVESZTÉSÉNEK JOGHÁTRÁNYAI ÉS SÚLYOS ANYAGI CSAPDÁI.


A 2012.01.01-én bekövetkezõ nyugdíjas státus elvesztése számos joghátránnyal, rendkívüli anyagi veszteségekkel jár. A megváltozott munkaképességû emberek életét kilátástalanná, embertelenné teszi. A legnagyobb veszteségforrást, a rokkantévek alatti, a nyugdíjhoz eddig beszámító, szolgálati idõk elvesztése jelenti. A rokkantévek, ha nem számítanak be az öregségi nyugdíjhoz, akkor rendkívül alacsony lesz a fiatalabb korban megrokkantak nyugdíja. Sõt, ebbõl az is következhet, hogy egész életében a rokkant személy, csak segélyt kap, mert nem lesz jogosult soha öregségi nyugdíjra? Ez elfogadhatatlan a megváltozott munkaképességû személyek számára. Elfogadhatatlan a nyugdíjas státusaik elvesztése.

Ez a probléma még tovább gyûrûzve kihat, a rokkantat gondosan ápoló és a részben eltartó házastársra is. Ugyanis, a rokkant házastárs halála után, a túlélõ házastársat is, még tovább bünteti a törvény azzal, hogy az elhunytnak a rokkantévei kiesnek a nyugdíj beszámításánál. Így, az õt túlélõ házastárs nem kap özvegyi nyugdíjat, vagy, csak minimális összegû pár ezer Ft-ot?

Komoly problémát okoz, a felülvizsgálaton visszaminõsített beteg ellátása szempontjából az is, hogy az a megváltozott munkaképességû személy, akinek az egészségkárosodási mértéke 50% alatti, azt nem illeti meg az állandó özvegyi nyugdíjjogosultság a házastárs elvesztésével.

Azok a visszaminõsített betegek, akiknek egészségkárosodása 40% mérték alatti, azok kiesnek az ellátórendszerbõl. Ezek nagyon komoly anyagi veszteségforrások.

Az új Alkotmány bünteti a rokkantak családját, mert arra kötelezi õket, hogy az idõs és a beteg családtagokról nekik kötelességük gondoskodni. Ez kivitelezhetetlen, mert a fiataloknak dolgozni kell a 65 éves nyugdíjkorhatárig. Sok családban, csak minimálbért keresnek a dolgozók, akik ebbõl a kevés jövedelembõl gyermekeket is nevelnek. Õk nem tudják sem anyagilag, sem egyéb módon támogatni a rokkant szülõket. A mai munkaerõ piaci és jövedelmi viszonyok között ez, a kb. 400 ezer fõ megváltozott munkaképességû személy családjának is nagy gondot okoz. Ez a probléma így, több mint 1 millió embert érint közvetve.

A 2008.01.01.-tõl bevezetett rehabilitációs járadékkal nagyon megszigorodott a felülvizsgálati rendszer. Így, a komoly betegséggel küszködõk, akik hosszú évek óta rokkantnyugdíjasok voltak, ezzel az „új”ellátási formával az ellátatlanság felé sodródnak. A rehabilitációs ellátórendszer ugyanis, a munkaerõ piaci és demográfiai problémák miatt, nem hoz semmilyen megoldást, a megváltozott munkaképességû 50 éves korosztály számára. A rehabilitációs ellátás rövid idõtartamú, munkavégzési tilalommal. Át kellene gondolni ennek az ellátórendszernek a célját. Azt a személyt szabadna csak rehabilitálni, akinek az egészségi állapota valóban rehabilitálható és a munkaerõpiacon õt, biztos munkahely várná, tartós foglalkoztatással. A rehabilitációs ellátás folyósításának idõtartamára a munkavégzési tilalom feloldására lenne szükség. Ennek többes célja is lenne. A segélyszerû, megalázóan alacsony ellátásban részesülõ a rehabilitálás alá esõ személy számára felkészülési idõt biztosítana. A felkészülési idõ alatt, biztosítani kellene a szakmai fejlõdést, a különbözõ felnõttképzésekbe történõ integrálását a betegeknek. Közben, biztosítani kellene a csökkentett munkaidõben történõ foglakoztatását a betegnek úgy, hogy meg is tudjon élni a rehabilitációs ellátásból és a 4 órás munkabérbõl. Vissza lehetne szoktatni a munkához úgy, hogy késõbb 6, esetleg 8 órás munkavégzésre is képes legyen, egy stabil és biztos munkahelyen, ha egészségi állapota is megengedné azt. Utóbbi elgondolás azonban, még a szakemberek szerint is kétséges.

Az utazási kedvezmények és a nyugdíjas bérletek elvonása, a megváltozott munkaképességû személyek közül 150 ezer fõ számára, ez megosztó és diszkriminatív. Orvoshoz minden betegnek el kell jutni. A betegek többségének a rendszeres orvosi kezelések miatt létkérdés a kedvezményes bérlet és utazási jegy igénybevétele. Õk nem tudják a segélyszerû ellátásaikból elõre megfizetni ezeket az utazásokat.

Azonos társadalmi csoporton belül, rokkantak és rokkantak között elfogadhatatlan és súlyosan diszkriminatív a „kasztrendszer kiépítése” az alábbiak szerint:

1./ a 62.év feletti rokkantak a nyugdíjrendszer minden privilégiumát is kiélvezhetik Közülük sokan, mindössze 10 év szolgálati idõt szereztek a rokkantévekkel együtt a nyugdíjhoz.

2./ 57.év feletti rokkantak ellátásának összegét meghagyták Az öregségi nyugdíj azonban, nekik nem jár automatikusan, csak, ha azt, majd megigénylik. Közülük, aki fiatalabb korban rokkant meg, az majd a készülõ „új nyugdíjtörvény” miatt elveszítheti a nyugdíját? A korhatár egyre növekszik, az induló nyugdíjak összege egyre csökken, a rokkantévek pedig nem számítanak a nyugdíjhoz. Így, az 57.év felettiek jövõképe is bizonytalan.

3./ 57.év alattiak már most is, óriási anyagi veszteségeket szenvednek el. Akár rokkantellátásra, akár rehabilitációs ellátásra jogosultak, ellátásaik összege jelentõsen csökken a 2011.évi CXCI. törvény miatt. Utóbbiak a törvény legnagyobb kárvallottjai. A rokkantság nem életkorfüggõ állapot. Életkor szerint ez a súlyos diszkrimináció elfogadhatatlan. Óriási anyagi és erkölcsi károkat okoz a kormány diszkriminatív „kasztrendszere” a rokkantak és rokkantak között!

Elfogadhatatlan a 2011.évi CXCI. törvény 18.§.(2.) alapján a jogorvoslati rendszer abbéli változtatása is, miszerint a Szakhatóság I. fokú határozata jogerõssé válik. A bírósági eljárásban kizárt a határozat végrehajtásának felfüggesztése. A megélhetést biztosító ellátás megvonása esetén ez a per véghezvitelét akadályozhatja. A munkaügyi bírósági perek több évig elhúzódóak. Addig, mibõl él az ellátórendszerbõl eltávolított beteg, amíg a számára a bírói végzés megszületik?



II. FEJEZET


A PÉNZINTÉZETKNÉL FELVETT HITELEK ÉS NYUGDÍJMEGTAKARÍTÁSI FORMÁK VESZTESÉGEIT ELSZENVEDÕ ROKKANTAK.


A korhatár alatti „volt rokkantnyugdíjasok” hatalmas anyagi károkat kénytelenek elszenvedni a 2011.évi törvény rendelkezései miatt. Az õket ért, rendkívül nagy anyagi hátrányok és veszteségek miatt, még a szándékos károkozás kérdése is felmerülhet.

A megváltozott munkaképességû személyek nyugdíjas státusuk elvesztésével a pénzintézeti hitelképességüket is elvesztették. 2012.01.01.-tõl semmilyen hitel felvételére nem jogosultak, mert a rokkantnyugdíjuk helyett, csak segélyszerû szociális ellátást kapnak. Óriási probléma, hogy a régebben felvett hiteleiket, a kiszámítható nyugdíjaik helyett, a drasztikusan lecsökkentett szociális ellátásaikból képtelenek törleszteni, fizetni. Szó szerint, hajléktalanokká válhatnak.

Egy másik komoly probléma, ami a volt rokkantnyugdíjasok kedélyét borzolja, az a különbözõ nyugdíj megtakarítási számlákon elhelyezett pénzeikhez való hozzáférési lehetõségek megvonása, illetve a hozzáférés korlátozása. Mindezek, a rendkívüli anyagi károk abból fakadnak, hogy 2012.01.01.-tõl megszûnt a nyugdíjas státusuk. Az Önkéntes Nyugdíjpénztárak szabályzatai tartalmaztak olyan rendelkezéseket, melyek az öregségi korhatár elérésekor folyósításra kerülõ magán nyugdíjpénztári kifizetésekhez hasonló, vagy azzal azonos kifizetési feltételeket állapítottak meg abban az esetben, ha a tag számára rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg.

Tekintettel arra, hogy 2012.01.01.napjától rokkantsági nyugdíj nem állapítható meg, így ezek a kedvezõ feltételek nem alkalmazhatók még abban az esetben sem, ha a rokkant és rehabilitációs ellátásban részesülõ személy jövedelme oly mértékben lecsökkent, hogy az már a létét veszélyezteti. Nem juthat hozzá a saját megtakarításához, csak komoly anyagi veszteségek árán. Ugyanis, bizonyos nyugdíj elõtakarékoskodó megtakarítási formák SZJA és EHO kötelesek, amennyiben a megtakarított összegeket az öregségi nyugdíjkorhatár elõtt az öngondoskodó személy nem nyugdíjasként kívánja felhasználni saját céljaira.

Súlyos diszkriminációnak tekinthetõ, hogy – a volt rokkantnyugdíjasok kivételével – minden korhatár alatti ellátásban részesülõ személy ugyanolyan feltételekkel hozzájuthat a saját megtakarításához, mint az öregségi nyugdíjasok. Sõt, a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben részesülõk is megkaphatják.

Önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások esetén a várakozási idõ (belépéstõl számított 10 év) letelte után bármikor hozzá lehet férni a megtakarításhoz, attól függetlenül, hogy a pénztártag még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Ide tartoznak a volt rokkantnyugdíjasok is. Ez esetben a kifizetés az SZJA törvény 28.§(1) e.) pontja szerint adóköteles, így az elszámolás során az adóelõleggel csökkentett összeget utalják át. Adózás szempontjából különválik a 2007.12.31. elõtt és után befizetett tõkerész.

A kötelezõ várakozás leteltének évében és az azt követõ évben kifizetett bevételt teljes egészében, míg a kötelezõ várakozási idõszak leteltének évét követõ második évben kifizetett bevétel 90%-át, a harmadik évben a kifizetett bevétel 80%-át és így tovább.., kell jövedelemnek tekinteni. A 10. évet követõen a kifizetett bevételt a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni. 2008.01.01. után befizetett tõkére külön jogszabályok vonatkoznak. Jelenleg ez a jövedelem 100%-a jövedelemnek minõsül. 2011. 01.01.-tõl 16% SZJA terheli. A kifizetett összeg után EHO kötelezettség is terheli.

A nyugdíjszolgáltatásnak nem minõsülõ kifizetés esetén, a kifizetett adóköteles összeg után 27%-os egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni a takarékoskodó, ezt SZJA bevallásban dokumentálni kell és az elõírt határidõig meg kell fizetnie.

Felfoghatatlan, hogy a saját befizetéseik után, akár 43% elvonás sújt 2012.01.01.-tõl egy „volt rokkantnyugdíjast” csak azért, mert megfosztotta õt a 2011.évi CXCI. törvény a rokkantnyugdíjas státusától. A NYESZ-R számlákról felvett összegek után is 16% SZJA fizetési kötelezettség van. Az esetleges igénybevett adójóváírásokat is 20% büntetõ kamattal növelten kell visszafizetni.

A 2011.évi CXCI.(XII.29.) törvény kihirdetése és 2012.01.01.-én történõ hatályba lépése között csupán egy-két nap állt rendelkezésre a „volt rokkantnyugdíjasok” számára, hogy az ilyen jellegû megtakarításaikhoz részben, vagy egészben, hozzájuthassanak, így nem állt rendelkezésre megfelelõ felkészülési idõ ahhoz, hogy döntésképes pozícióba juthassanak. Sokan a rokkantnyugdíjasok közül olyan lelkiállapotban voltak, hogy a törvény értelmezése is komoly gondot okozott nekik. Ez a törvény anyagilag minden tekintetben kisemmizte a rokkantakat.


III. FEJEZET


AZ ÚJ KOMPLEX FELÜLVIZSGÁLATOK EMBERTELEN ARCA


Az Új komplex minõsítõ felülvizsgálati rendszer a betegek számára elfogadhatatlan, mind a rendkívüli szigor, mind pedig az önkéntes felülvizsgálat kezdeményezése miatt. Már csak azért is, mert vannak betegek, akik végleges státussal rendelkezõk voltak, de számukra is kötelezõ az önkéntes felülvizsgálat kérése. Ezeknek a betegeknek az állapotában nem vélelmezhetõ javulás. A felülvizsgálati rendszer rendkívüli megszigorítása, már a hippokratészi esküszegésre való buzdítást is feltételezheti. Felvetõdik a kérdés, ha az orvos téves, vagy szándékos megítélése miatt kerül ki a beteg az ellátórendszerbõl, vagy a visszaminõsítés okozta életminõség romlás és az anyagi ellehetetlenülés miatt veszíti életét, akkor ki vállalja a felelõsséget? A nyílt munkaerõ piaci elhelyezkedésnél, mindenkinek kötelezõ foglalkozástan orvosi, munka-alkalmassági vizsgálaton megjelenni. A háziorvosok többsége azt mondja, hogy egy visszaminõsített, megváltozott munkaképességû személynek az egészségkárosodása miatt, csak nehézségek árán szerezhetõ be az orvosi igazolás a munka-alkalmasságáról. A komplex felülvizsgálat szerint munkára alkalmas a beteg, a foglalkozástan orvos szerint nem. Hogyan lehet értelmezni ezt az ellentétet?

A betegek tisztességes és a valós állapotuknak megfelelõ komplex vizsgálatot követelnek.

A jelenlegi komplex minõsítésre vonatkozó részletes szabályozás extrém, a valóságos munkaképességnek nem megfelelõ eredményeket produkál.

Néhány példa a komplex minõsítõ táblázatból, mely alapján lényegében munkaképtelen betegeket lehet munkaképessé nyilvánítani:

1./ Idegrendszeri betegség okozta károsodások megítélése (gyöki tünetek, fájdalom szindrómák):

tipusos tünet együttes, több gyök érintettsége utaló egyoldali érintettség jelei (érzészavar, reflexkiesés, izomgyengeség)………. funkciókárosodás mértéke: 7-10%

tipusos deréktáji, csípõtájra, alsóvégtagba kisugárzó féloldali fájdalom, zsibbadással, vizsgálatkor több gyöki érintettség jeleivel (érzészavar, reflexkiesés, izomgyengeség, vegetatív zavarral………. funkció károsodás mértéke: 11-15%

Ez, már csak azért sem hihetõ, mert szaktekintélynek számítók, professzorok nyilatkoztak a Tv adásokban, hogy a gerincsérvek komoly betegségeknek számító, rokkantsággal járó kórképek még akkor is, ha a páciens mûtéten esett át, akkor sem gyógyul meg soha rendesen.

Ezek a betegek a komplex minõsítõk szerint mégis, egészségesnek számítanak.

2./ Alsó végtag amputációja combközépen………. funkció károsodás mértéke: 36%, vagyis ez a személy sem számít megváltozott munkaképességûnek. Sõt, mivel 40% alatti a funkciókárosodása, így semmilyen ellátásra sem jogosult.

3./ Szívritmuszavarok: rendszeresen jelentkezõ, dokumentált ritmuszavarok, a betegnek a kezelések ellenére is panaszai vannak, a napi tevékenységet akadályozza………. funkció károsodás mértéke: 30-49% Ez azt jelenti,hogy akár életveszélyes állapotú szívritmuszavaros beteget is munkaképessé nyilvánítanak.

4./ Veleszületett, halmozott, mindkét ágon beöröklött trombózishajlam, ismétlõdõ trombózisokkal……….funkciókárosodás mértéke 31-40%

Ennek ellenére a betegeknek, csak enyhe fokú haematológiai károsodást, pl. 10% mértékû károsodást írnak a szakvéleményére! Ezek a gyakorlatban így mûködnek, sajnos.

Ugyanennek a betegnek vénás elégtelenség okozta érkárosodás, bõrelváltozással és ismétlõdõ trombózissal, súlyos posztrombotikus szindróma miatt..........funkció károsodás mértéke: 11-25% mértékû. Ennek ellenére a betegnek erre is, csak enyhe fokú 10%-os mértékû egészségkárosodást írnak! Ezzel a betegséggel, se ülõ, se álló munka nem ajánlott, mégis munkaképes? Miközben az ilyen beteg, élethossziglan tartó vérhígító gyógyszer szedésére beállított, a szoros laborkontroll mellett is, súlyos szövõdményekkel járó, genetikai betegsége miatt!

5./ Emésztõrendszer: gyakori, mérsékelt, alkalomszerû súlyos tünetekkel járó felsõ GI betegséggel……….funkció károsodás mértéke: 16-30%

Mûtéti korrekció, vagy komplett szerveltávolítás szükséges, mûtét után is perzisztáló súlyos panaszok………. funkció károsodás mértéke: 31-50%

Mûtéti vendégnyílás..……..31-50%



A minõsítõ táblázatok, bár nemzetközi rendszerre hivatkoznak, nem látjuk, hogy mihez viszonyítva dolgozták ki. A szakirodalom szerint, ezek súlyos rokkantsági kórképet mutató betegségek. Akkor hogyan lehetséges, hogy munkaképessé nyilvánítják a betegeket ilyen kórképekkel?

Számítani lehet arra, hogy az új komplex minõsítõ rendszer kilöki az ellátórendszerbõl a súlyos betegeket is. Ez már megkérdõjelezi az orvosok hippokratészi esküjét. Ami ezután következik, ahhoz nem kell sem varázslat, sem jóstehetség. Az ellátatlan betegek tömegével veszítik el otthonaikat, megfagynak, éhen halnak, önkezükkel vetnek véget életüknek. Beindul a humánkatasztrófák sorozata, amiért majd az orvostársadalmat is felelõsség terheli. Ne kérdezzék, hogy miért!

A következõ példák a folyamatos és módszeres visszaminõsítésekrõl önmagukért beszélnek:


1./Az 55. éves zirci rokkantnyugdíjast az ellátórendszerbõl visszaminõsítéssel kitették. Az addigi 90 ezer Ft/hó rokkantnyugdíja helyett, segélyt igényelhetett volna csak az önkormányzattól. Abból, csak a havi gyógyszereire futotta volna, semmi másra. Mibõl fizette volna a rezsit, mit evett volna? „Szíven szúrt önbecsülés” címmel olvashattunk a sajtóban az esetrõl, öngyilkos lett.



2./ Másik példa a beteg visszaminõsítésére: (rokkantfórumon nyilatkozó): „Engem 82% egészségkárosodással az utóbbi 2 évben 52%-ra minõsítettek vissza, hogy meg tudják vonni a nyugdíjamat, holott még 2 mûtétre várok. Egy csõ lóg ki a hasamból, az epémbõl van kivezetve. Az írták a szakvéleményemre, hogy nappali munkára alkalmas vagyok. Most várom, hogy mikor mûtenek megint”.

3./ Rokkantfórumon nyilatkozó:„58.éves vagyok, nincs munkahelyem. A papírjaim szerint, minimum a 40%-ot meg kellett volna kapnom, de csak 35%-ot kaptam. Már egészséges vagyok? 5 évvel ezelõtt 67%, utána 50%-ot kaptam. Mára meg, szerintük meg is gyógyultam, miközben egyre idõsebb, egyre betegebb lettem. Úgy tûnik, fordítottan arányosak a betegségeim a korom elõre haladásával. Senkit sem érdekel, hogy mibõl fogok élni”?

4./ A sajtó is cikkezett róla, mint a „szenzációs gyógyulásáról”. Egy mûthetetlen agydaganatos hölgy, aki már az egyik szemére csaknem megvakult emiatt, szédül, nehézkes a járása, stb. A felülvizsgáló orvosok szerint, viszont, a „mûtét után az állapota megjavult” és munkaképes lett. Ez a történet azért érdekes, mert a beteg nem tudott a saját operációjáról, állapota nem javult és a „papíron”, mégis gyógyulttá nyilvánították.

A betegek agresszív visszaminõsítése a 2008.01.01-én a rehabilitációs járadék bevezetésével elkezdõdött. Azóta megállás nélkül folytatódik és kb. 20-30% az arány, akik kirostálásra kerültek eddig is. Az új komplex minõsítõ felülvizsgálati rendszerrel ez a folyamat felgyorsult, megállíthatatlanul halad elõre, kormányzati utasításra, orvosi segédlettel! Az NRSZH mûködésének „gazdasági hatékonyságát” kijelölt költségvetési felügyelõk ellenõrzik.

2012-2014. között az elõirányzott megtakarítás 200 milliárd Ft összegû a Széll Kálmán terv szerint a megváltozott munkaképességûek pénzbeli ellátására vonatkozólag. Így, a volt rokkantnyugdíjasok 300 milliárd Ft-os nyugdíjkiadásai, majd 100 milliárd Ft összegû kifizetéssé apadnak. A költségvetési hiánycél megvalósítása, nem lehet a komplex felülvizsgálatok motorja. Nem szabad, hogy ez határozza meg az ellátórendszerben maradók számát!



IV. FEJEZET


CÉL: A SÚLYOS DISZKRIMINÁCIÓK ÉS JOGSÉRTÉSEK NÉLKÜLI ÉLET.



A 2011.évi CXCI. törvény megalkotói és megszavazói, az egész magyar rokkanttársadalom szégyenteljes kasztrendszerét építették ki. A betegek nyomorúságát tovább fokozták az életkor szerinti diszkriminációval. Az 57. év alatti rokkantak teljes anyagi kisemmizését tûzték ki célul, ami jogállamban megengedhetetlen. A 2011.évi törvény megalkotói és megszavazói súlyos diszkriminációt alkalmaznak az 57.év alatti megváltozott munkaképességû személyekkel szemben. Mindent, erre a rétegre raktak rá teherként úgy, mintha köztörvényes csalók, vagy bûnözõk lennének, akiknek bûnhõdniük kell. Az 57 év alatti betegek, a törvényalkotók szemében talán nem is emberek? Mi a bûnük, a törvényhozók elõtt ezeknek a betegeknek? Érthetetlen ugyanis, hogy tõlük, szinte mindent elvettek. Az ellátásaik összegét úgy csökkentették, hogy abból megélni, sehogyan sem lehet. Az utazásért, hogy az orvosi kezelésekre, kórházakba eljuthassanak, vagy gyógyszertárba, a bevásárláshoz, nekik teljes áru bérletet, utazási jegyet kell váltaniuk.

A korhatár alatti rokkantak olyan alapvetõ emberi és betegjogai sérülnek a 2011.évi CXCI. törvénnyel, mint: (a felsorolás nem teljes körû)



A tulajdonjog, mint jóhiszemûen megszerzett nyugdíj,

Életkor szerinti diszkrimináció tilalma,

Szociális biztonsághoz való jog,

Kiszámíthatósághoz való jog,

Megélhetéshez, lakhatáshoz való jog,

Testi és lelki egészséghez való jog,

A gyógyuláshoz való jog,

Az emberi méltósághoz való jog.


A megváltozott munkaképességûek számára megoldást, csak a 2011.évi törvény visszavonása és az új komplex minõsítõ rendszer azonnali felfüggesztése jelenthet. Kérjük a 2011.12.31.-i állapot visszaállítását az ellátórendszer és a komplex minõsítõ felülvizsgálatok tekintetében.

A rokkantak jelenlegi helyzete, a humánkatasztrófák sorozatának elindítását fogja magával hozni. Éhhalál, fagyhalál, hontalanság, öngyilkosság fogja a megkeseredett betegeket elpusztítani. A hatályos törvény a megváltozott munkaképességû személyek emberjogi és betegjogi szempontjait figyelmen kívül hagyja. Ez a 2011.évi CXCI. törvény, ellentétes az Európai Emberjogi, Szociális és Betegjogi Chartában foglaltakkal, ezért a törvény visszavonását kérjük.

Magyarország, 2012.04.10."
//2012-04-11// @talematag[talema rokiság T5000] ~~DISCUSSION~~@ftalema