Elõzmény: itt a nyár, a második csípõprotézis mûtétem ideje KÖZELG, mely napot a királyi összefésülés eredményeképpen az OEP adott nékem, s melyrõl kiderült, hogy kamu, ahogy van. Több alkalommal részleteztem már ennek okát, s csak vártam/várom, hogy lesz-e valami.
Ám, nem lett.
Úgyhogy elõkerestem a levelet, amit még a János várólista kódjával kaptam, s felhívtam az azon szereplõ számot, mely a várólista koordinátorhoz (ld. cím) tartozik.
Persze nem ment elsõre, meg másodikra meg sokadikra sem, ezért hívtam a János telközpontot s onnan kértem a kapcsolást, s lám, így azonnal ment is. (Param-param-parajelenség...)
Nagyon jó hangulatú beszélgetést folytattunk, s közben fény derült erre mag arra.
Például:
- Júliusban egyáltalán nincs nagymûtét az osztályon, így az e hónapra kiadott dátumok mind semmisek.
- Én vagyok a héten a negyedik és ma a második aki ezzel a kérdéssel fordul hozzá, mert lám, az osztály nem készült el az egyeztetéssel, s nyakunkon a július.
- Nagyságrendekkel megnõtt a mûtéti kapacitás, így legrosszabb esetben is õsz végén megmût Tanár úr!!!!
- Az itt másodikként jegyzett okán, õ most egy nagyot és határozottat fog kiáltani az ortopédiának, hogy rázza már gatyába az idõpontjait, mert ez így nem mehet.
Szóval, egy a lényeg, belátható idõn belül kés alá kerülök, s ismét nyerek -remélhetõleg- jó pár év egy mankós, fájdalmaktól mentes légiesen könnyû életet.
Mert az õsz, nemcsak az ELMÚLÁS IDEJE lehet, hanem -ez esetben- az épülésé is.
S tán ennek apropóján le kék végre cserélni az ajtókopogtatót, mely kicsinkát még karácsonyias maradvány...
/IlYENRE PÖLÖ/
............
S ha már Lakatos.... bírom én, bírom az ilyes fazonokat....
/LAKATOS MOST ITTEN, E/
-