Ideje volt rájönni, illetve a ténynek hangot adni, hogy van amit nem lehet.
Hiszen van az a szint... én tudom.... (de e beégett szókapcsolatnak csak nagyon áttételesen van köze a jelen témához, bár náci és bunkóparaszt vonalon mégiscsak mutat némi kísérteties hasonlóságot....), szóval van az a szint, ahol már nem lehet magyarázni, tûrni, viselni.
Tenni kell, ez esetben megnyomni a kellõ gombot.
Újhelyi István., ezt a nevet, ez az embert meg kell jegyeznem. Persze, eddig sem volt ismeretlen elõttem, értelmes, okos férfinak látom, s olyannak, aki rendelkezik egy nagyon fontos tulajdonsággal, ami elengedhetetlen bármely emberekkel kapcsolatos foglalkozásnál, pláne a politikában: s ez a kedély, hogy ne mondjam, humor.
Forrás: origo.hu | 2011. április 01.
"A Fidesz-frakció kezdeményezte a következõ napirend elhalasztását az õszi ülésszakra" - ezekkel a szavakkal keltett megdöbbentést péntek reggel a parlamentben Ujhelyi István, az országgyûlés szocialista alelnöke. A bejelentés április 1-i tréfa volt, hiszen azt jelentette volna, hogy a kormánypártok elhalasztják az új alaptörvény elfogadását. Ujhelyi elnézést kért, majd folytatódott az ülés."
S akkor most a lényeg:
Tehát a határozott jó pont, melyet a címben írok, egyértelmûen kijár Újhelyinek ezért a tettéért.
És ez végtelenül szomorú.
Hiszen ott tartunk, ha valaki teszi a dolgát helyesen, s megálljt parancsol egy fröcsögõ nácinak, az már olyan teljesítmény a hazánkban, a mai magyar parlamentben, ami külön említésre méltó. S ez maga a szégyen.
Nem Újhelyié, hanem a szinté, ahol tart a politika a közélet a hazánkban.
Riszpekt Újhelyi István!