És nem tudom folytatni a címet. Nem találom a megfelelõ kifejezést, mert drukkolok, de ez olyan bagatell ide, mert cidrizek, de olyan ostoba ez ide, mert bízom, de olyan patetikus ez ide, szóval marad ennyi, a lényeg: Erõss Zsolt, Kiss Péter!

Erõss Zsolt senki számára sem ismeretlen, mármint aki kicsit is meghallja a történéseket, s nekem több szempontból is pláne... egyrészt roki, már ha lehet egy nyolcezres hegymászóra ezt a kifejezést használni, de az amputáció teljes joggal beengedi õt e csoportba s így nekem téma, másrészt, személyesen is találkoztam vele és eldõlt a kérdés, SZIMPATIKUS-E.

A linkelt poszt FOLYTATÁSA, ahonnan a kép is van a vacsoráról.

Láttam küzdeni, na nem a hegyen, hanem a rehabon; láttam az erõt, a kitartást benne, s láttam az elkötelezettséget, melyrõl már nem a rehabon gyõzõdtem meg, hanem a Salaam Bombay étteremben, a számára célt jelentõ hegymászás felé.
Most pedig olvasom a Kancsengöndza-expedíció TRAGIKUS FORDULATÁT.
A cikk fogalmaz így, és többen a facebook-on az Üzenet a csúcsra csoportban, ezért írtam most ezt, de egyelõre ez csak nem várt fordulat, elõre nem kalkulált esemény s nagyon bízom benne ennél több nem is lesz.
Ott a csoportadmin ezt az bejegyzést tette ma, s én sem tudok már mondani:

"Sokszor volt már nehéz helyzetben Zsolt, talán most van a legnehezebb szituációban. Pár hónapja arra kértük, hogy vigye fel több száz, több ezer ember üzenetét, hogy erõsítsen bennünket céljaink elérésében. Most neki van szüksége erõre! Nem tudunk mást tenni, mint nagyon erõsen arra gondolni, hogy sikerüljön neki, akár a lehetetlen is. Zsolt, visszavárunk!"

Mi, akik csak ámulunk erõtök s engesztelhetetlen tûrõképességetek elõtt, egy emberként küldjük energiánkat, szeretetünket felétek!

Ahogy beszéltük akkor ott az étteremben, kinek ez, kinek az, az a valami, ami miatt megteszi a következõ lépést, s igen, Te megteszed, mert van célod. Már lefelé jössz, ráérsz, de azért lassan adjatok jelet magatokról, mert millióan izgulunk értetek!

/ERÕSS ZSOLT, KISS PÉTER/