Nyáron, a Hõség terén, míg kinn álltuk a sarat -pontosabban a sivatagot-, Dopeman szinte végig kinn volt velünk, s sokat beszélgettünk. Egyik jegyzete ITT VAN, ni, s most ez azért fontos, azért kell újra megemlítenem, mert most láthattam a húgát, akirõl ott mesélt nekünk.
Onnantól kezdtem tudatosan figyelni rá, s már cizelláltabban látom ezt az embert. (Is.) Érdemes, mert mikor nem az imázsát építi éppen, akkor NAGYON JÓKAT MOND.
Aminek Dopeman illetve a vietkong levese azapropót adta az az eredetileg is engem folyamatosan pedzõ információ, mellyel naná, a fészbúkon akadtam össze ma:
Miért is, tsókolom? Ez még csak nem is olyan, mint a polytraumatizáció -melyhez nekem van "cseresznyém" s mely igen széles spektrumon mozoghat-, mert ez egy önálló diagnózis s aki ezt elõrehaladott állapotában nem tartja összeegyeztethetetlennek az önálló élettel, nos, az szimplán elmehet a búsba!
Vagyis még egy amit nagyon fontos, hogy rendbe tegyen a következõ kormány!