@ttalema[Bokamacera - 1. vagy egy se]~~META:date created = 2019.04.11., 02:34~~
Tavaly augusztusban merült fel először az, hogy merevíteni kell a felső ugróízületet -még mindig nem vagyok benne biztos, hogy melyik a melyik, mert //ezt a két lovat folyton összekeverem//... de ha ez lenne az egyetlen ami homályban van...- is a jobb oldalon nőtt lábam bokájában, hisz 2003-ban már az alsót merevítette Tanár úr, s ezzel már a maximálisan visszakapható járásképességet is elérhettem. (Addigra már túl voltam vagy két tucat műtéten, melyek között több életmentő, sok-sok elhalt rész eltávolítás, és ugyanannyi autotranszplantáció volt, valamint egy 10 órás TEP beültetés. 
Azóta -tán- '15-ig merev volt a bokám, akkor egy tisztításnál -melyben az elhalt, elcsontosodott ízület maradványokat távolította el Tanár úr- lett benne kb 10°-nyi mozgás. Ez azt eredményezte, hogy azóta képes vagyok bottal járni -itthon, illetve ha jól vagyok és nem kell lépcsőznöm, egy is elég. Ám az elhalt ízület azóta már fel is szívódott, s az utolsó, '17 augusztusában végzett artroszkópos tisztítás után kb 6 héttel halt meg Apu, s ez e téren az iszonyat terhelést jelentette, hisz volt olyan hét, hogy háromszor kellett Egomba mennem, s ez eltartott bő három hónapig. Emiatt nem tudott regenerálódni a bokám.
Mostanra pedig folyamatosan csillagokat látok s ebben az sem segít, hogy immár két éve mindennap "dolgozom" -azért az idézőjel, mert ugyan egy héten négy napot -de többnyire ötöt-, napi 4 órát -de többnyire ötöt- benn vagyok a Gátőrházban. 
Nagyon szeretek ott lenni. Nagyon szeretem a "fiatalokat". S ők is engem.
De a hely nem akadálymentes, és egy árva fillért sem kapok a munkámért. Ja, most jut eszembe, önkéntes vagyok. Mint sokan mások, akik mondjuk havonta egyszer, vagy hetente egyszer egy-egy órára jönnek.
Kaland az élet!
Szóval ez nagyon megterhelő nekem. S most a bokámon ütközik ez ki a legjobban. (A csípőm -mindkettő most már- baromira kiabál, de még tolerálható szinten.)
Tehát augusztusban került szóba először az ugróízület merevítése, melyhez érsebész és aneszteziológus konzultáció kellett valamint labor meg miegyéb és megkaptam telefonon Tanár úrtól a dátumot: 04.09. befekvés, 04.10. műtét.
9-kor nyit a felvétel az osztályon, így akkorra kellett volna beérnem, próbáltam segítséget is szervezni, hiszen bőrönd, két bot nem tökéletes kombó. Eleve nem jutok fel a Jánosba egyedül, csomaggal meg a buszmegállóig sem itt, tehát szállítást kértem.
8 előtt oda is értünk és ott maradtam egyedül. Én, meg a botjaim és a csomagjaim -mert a bőrönd mellett volt még a kistáskám és még két kisebb pakk vízzel, papuccsal.
Fura, ugye, de én nem tudok leülni normál magasságú székre csak akkor ha ki tudom nyújtani a lábam. Aki valaha találkozott már velem, az ezt tudja.
Így én ott egy tolóágyon szoktam ülni, ott leparkoltattak és ott maradtam egyedül.
Jött még egy beteg, s vele beszélgettünk. 
Itthon még eldöntöttem, hoyg nem fogok stadionozni... aha... a második mondatom már ez volt: "Mert nem vagyunk stadion!"
Hiába, na, a környezet meglehetősen befolyásolja az ígéretek betarthatóságát...
Egy-kettőre 9 lett, jött az osztályírnok és beszedte a papírjaim -s mondtam neki, hogy egyedül vagyok, segítségre van szükségem-, majd kisvártatva egy fiatal orvos, aki becuccolta a pakkomat s behívott az irodába. Megtörtént a felvétel s bár mondta a doktor úr, hogy nem találja a nevem a műtéti kiírásban de minden papíromon ez a dátum szerepel, tehát felvesznek. Ott, az interjú alatt vettek vért -hiszen bemondásra nem --még jó--, de a papírjaimban nagy nehezen meglelve kiderült, ellenanyag pozitív vagyok-, megnézte lábam vérellátottságát is, hiszen a részlegesen amputált végtagnál ez nagy kérdés, de mivel vittem véleményt érsebésztől, így ez rendben volt, aztán kitelepítettek ismét a váróba és röntgenbe kellett mennem. Ott vártam, majd oda nem segített senki bejutnom, de sebaj... ott, //pokrócnéni// utasításait követve átestem a //lábtekerészeti fotózáson//, majd ismét váró... közben az osztályírnok többször rám nézett, hogy megvagyok-e s minden rendben van-e, s szerzett nekem beteghordót, aki majd segít feljutnom az osztályra.
Ez meg is volt, az 1. kórterem 2. ágyát kaptam. Ez egy ötágyas kórterem, de legalább van fürdőszobája. Ráadásul a kettes ágy mellől nyílik az, tehát számomra ideális.
Átöltöztem, írtam néhány sms-t, a cuccaimat épphogy összeraktam csak mert a szekrényhez nem tudtam egyedül eljutni, így a bőrönd maradt az ágy mellett.
Aludtam és olvastam meg még aludtam. Aztán jött Dorka és Simi. Hoztak nekem gombapörköltet, elpakolták a cuccaimat és egy jót beszélgettünk. (Megbeszéltük például a szombatot, amikor is Dorkaszülinap lesz :)
Estétől már nem ehettem és ihattam, hiszen másnap első leszek a műtőben.
Reggel fél 6-kor ébresztő, én még lustiztam egy órát, majd elmentem zuhanyozni -akadálymentesítés rulez!!!!!! akasztó, kapaszkodó, spártaizuhanyszék, attól egy méterre a zuhany... pl, de legalább itt van a szobának- aztán vártam. Jött is a nővér, bekötötte az infúziót és ő is mondta, hogy nem vagyok benne a listában... hmmm... immáron infúzió bekötve, de kissé már reménytelenül vártam.
Kisvártatva jött Tanár úr:
-Üdvözlöm Márta! -addig nem találkoztunk most- Sajnos ma nem lesz műtét, holnapra kell halasztanunk.
Okosan néztem...
-A vérválasztás miatt -mondá.
-Azt mondták, ehhez nem kell majd transzfúzió, ha tudom, szerveztem volna véradást!
-Nem kell, de egy adagnak biztonság kedvéért rendelkezésre kell állnia s ez most sajnos nincs meg. Holnapra viszont itt lesz.
-Oké, én ráérek -ezt már többször "elsütöttem" neki, szerintem érti is...-, de egy késérem lenne, hogy maradjak a kekecmárti imídzsnél...
-Ki vele, Márta!
-Szombaton lesz a nagylányom 30 éves és nagy bulit csinálnak, szeretnék én is ott lenni. Vigyáznak rám, visznek-hoznak, ott betámasztanak egy sarokba, nem rontom el a bokámat, ígérem!
-Nos, akkor lehet, hogy jobb lenne, ha hétfőre tennénk a műtétet, megyek, megnézem és visszaszólok.
Így is történt, csakhogy a vérellátó kérésére pénteken be kell feküdnöm, de ha így, hát így.
Támogató Szolgálat a hazafuvart biztosan nem, de gondoltam, talán a pénteki visszát tudja vállalni, így őket hívtam először.
Hát, nem.
Tovább.
Most úgy néz ki, ha találok valakit, aki a cuccomat segít a buszig kivinni illetve arra feltenni, akkor Kelenföldtől lesz fuvarosom, nem kell taxival mennem -ami egyrészt kib@szott sok pénz, másrészt pont annyira egyedül lennék, mint tegnap voltam...-, akkor onnan lesz fuvarosom.
Péntek vérellátós labor, majd szombat Dorkaszülinap, vasárnap pedig látogató már bejelentkezett.
Hétfőn műtét. 
Hétfőn műtét?

Hétfőn műtét.

..és remélem, ismét az a //szerencse// fog érni, hogy a ritka fürdőszobás szobába kerülök majd.

{{youtube>L12ORqw6R7A}}




//2019.04.11., 02:34// @talematag[talema kórház jános boka vér]
~~DISCUSSION~~@ftalema