Mi van itt?
Ha elõrébb nézek a pillanatnál, nem érzem jól magam. Különösen, hogy már a "most" is gyászos képet mutat.
Most hallgatom a parlamenti közvetítést -itt szól a háttérben- és éppen a roma-magyar konfliktusról, az utóbbi napokban történt etnikai alapú bûntettekrõl beszélnek.
Mi ez?
Bûnbakkeresés?
Inkább bûnbakképzés?
Közel 1.000.000 emberrõl van szó. A közel 10.000.000-ból. Nem kéne megoldani ezt a kérdést?
Mert az tagadhatatlan, hogy kérdés van.
Kinek a feladata lenne?
Gyanítom, hogy mindenkié, mindannyiunké. És az is motoz bennem csendesen, hogy valami most kezd kézzelfoghatóvá válni, és ez a valami nem jó.
A parlamentben valaki így fogalmazott: "...polgárháború készülõdik..."
Nem vagyok nyugodt.
Kicsit nézelõdtem a témában és a KOMMENT:HU-n a Körkérdés a cigány-magyar együttélésrõl címû oldalra akadtam.
Onnan ideteszek egy véleményt:
Schilling Árpád, színházi rendezõ
"Némely kommentet olvasva nehéz elhinni, hogy emberek is élnek itt. Életemben elõször egy cigánygyerektõl kaptam pofont. Körbeálltak vagy húszan a váci mûvházban, és azt vetették a szememre, hogy a szemetes mellé dobtam a mûanyag poharat. Világos volt a helyzet, alázni akartak. Sikerült nekik. A szüleimmel együtt én is rühelltem a cigányokat, mert féltem tõlük. Rendes svábokhoz illõen soha nem voltunk kapcsolatban velük, ha a közelünkbe jöttek, igyekeztünk elkerülni õket. Mert kiabálnak, mert lopnak, mert büdösek, és mert biztos, hogy léket vágnak belénk. Másodjára skinheadek vertek meg, mert zsidónak néztek. Hárman voltak. Verekedni akartak. Én voltam a legközelebb hozzájuk, hát földre vittek, és fejbe rúgtak. A skinheadeket is utáltam, mert buták és erõszakosak. De legjobban egy zsidó nõt gyûlöltem, mert megalázott. Azzal, hogy nem szeretett, lenézett, ostobának nevezett. Most egy sváb nõvel élek együtt. A lányom is sváb. Szeretem õket. Õk is engem. A svábok jó emberek. A magyarokról nem tudok sokat. Talán csak azt, hogy önteltek, hangosak, büdösek, lopósak, verekedõsek, egyszóval primitívek. Mégis szerethetõk. Vagy nem? Ha faji alapon kellene rendet tenni ezen a kontinensen, akkor én azt javasolnám, hogy maradjanak itt a germánok, a többiek meg takarodjanak vissza oda, ahonnan idejöttek. Aki mindezt komolyan veszi, az egyszerûen hülye.
Ha nem tudunk együtt élni, akkor csak halni tudunk együtt.
Ma este egy cigány barátnõnk fog feljönni hozzánk. Ételt hoz, amit õ fõzött a feleségemnek. Tudja, mi kell a gyereknek és az anyjának. Jobban, mint én, pedig én milyen okos vagyok. Egyedül írok ide ilyen fontos dolgokat, amiket mások majd leköpnek vagy idéznek, olyan mindegy. A bûnözõt fogjátok el, de ne büntessétek a gyerekét azzal, hogy kést vizionáltok a kezébe. A szociális politikáról nem írok semmit, mert arról aztán végképp nincs lövésem. Én kérek elnézést elõre is."
/Innen, tehát/
Ma az egyik roki levelezõ listán -az egyiken a három közül, ahol tag vagyok- valaki bírt ilyen frappánsan fogalmazni, ráadásul úgy, hogy ez a kérdés még érintõlegesen sem szerepelt a témában, idézem:
Cigány ország = Magyarország
Én keresetlen szavakkal visszaírtam neki azonnal ami eszembe jutott, és azóta is itt dobol a fejemben. Mert ez kire nézve is degradáló?