@ttalema[A Halál]~~META:date created = 2007-12-30~~ Mint olyan.
Miért? Miért most? Miért õ?

Dittének.
Természetesen csak az én szemüvegemen át; mint minden, amit mondok, nem egzakt, csak az én igazságom. De ez az én IGAZSÁGOM.

"A jövõ bizonytalan, s a vég mindig közel van." /Jim Morrison/

Ezt nem árt észben tartani, de nem "kell" feltétlenül olyan sebességgel élni, mint akár õ /JM/, vagy Janis Joplin /akitõl sokáig kölcsönöztem az avatarom, Andy Warholul/.

A halál az út része, nem több és nem is kevesebb egy állomásnál. Annak aki éppen éli /halja/, ennyit jelent. Annak, aki éppen "elveszít", aki a veszteséget éli meg, annak sokkal nehezebb megbírkóznia a feladattal.
Neki is "csak" egy állomás ez: egy olyan lecke, amit meg kell tanulni. Ezt soxor összeraktam már, itt például többé kevésbé összeszedett formában.

Az elvesztés iszonyú nehéz, az az érzés, mikor tapasztaltam, hogy konkrétan egy darab hiányzik belõlem, s nem tudom elképzelni a holnapot -mit holnapot? a következõ percet sem- nélküle.
Nem ugyanolyan a hangulata a temetõbe járásnak sem. Sosem értettem Zsoltit. Mert nem ment ki Anyuhoz szinte sosem. (Talán ha kétszer volt kint.) Sosem vetettem a szemére ezt, de nem értettem. Én oda "szívesen", nyugodt lélekkel megyek, Anyu és Zsolti sírjához. Az almám másik feléhez viszont háborgó lélekkel, vitatkozva a sorssal, magyarázatot követelve, hadakozva és ezért csak nagyon ritkán megyek.

//2007-12-30// @talematag[] ~~DISCUSSION~~@ftalema