@ttalema['15- 11.]~~META:date created = 2015-04-15~~

(9-10.)
Ma hajnali 4:13-kor felébredtem és képtelen voltam visszaaludni. Ebben persze oroszlánrésze volt a belobbant lymphoedemámnak is, amelytõl a jobb -oldalon nõtt- lábszáram égõ vörös,sebes, lüktetõen tépõ fájdalmas felkiáltójelként funkcionált egész nap.
A "legjobbkor" mentem így ma délelõtt a 3. emeleti VEMO-n a Lymphoedema ambulanciára.
De elõbb még kartorna volt, majd fekvõtorna s ezek után "szaladtam" is fel a fõépületbe az imént említett jelenésemre.
10-re szólt a meghívóm, s pár perc múltán be is hívott egy szimpatikus doktornõ. Kikereste a gépben a zárójelentéseimet -hiszen az én papírjaim lenn vannak most az osztályon, de a nyilvántartásban elérhetõek-, átnézte azokat, kikérdezett majd megvizsgált.
Le is fotózta a lábam -természetesen engedélyt kérve erre elõbb-, mondván, ez jó illusztrációs anyag... mondom, állatorvosi ló, az vagyok... :)... s ha tanulhatnak belõlem, hát rajta...
A konklúzió az. hogy be kellene feküdnöm, de sajna hely nincs, ám ha a Támogató Szolgálat -ahogy most is a Nappali Kórházba- be tudna vinni az ideig, míg a kezelés nap mint nap tart, az nagyon jó lenne. Én ígéretet tettem rá, hogy megkérdezem ezt, doktornõ pedig elõjegyzésbe vett, s értesít amint mehetek bejárós lymphós-nak.
Nem kaphatok rá gépi kezelést, de kézi nyirokmasszázs elengedhetetlen, tehát ezt kell majd rá kapnom, valamint a betomfáslit, amihez már volt szerencsém anno...

Utána már csak ebéd volt, és ültem az aulában nyugisan. Egyszer csak megkocogtatja a vállam valaki, és boldogan konstatáltam, hogy jól láttam, mikor imént a bejáratnál egy kerekesszékben felismerni véltem egy betegtársam, akit a 2.TEP rehabidején ismertem meg. Ám elhessegettem a felsejlõ gondolatot, hiszen tudtam, Péter nem ülne kerekesszékben, hiszen annyira erõs, agilis fickó, aki ki van csukva, hogy betegeskedne... mellesleg az elsuhanó árny szakállas volt. Õ meg nem.
Pedig de!!! Feleségével voltak ott ketten, mert a lábát kellett a mûszerészhez hozni s míg az javult, a büfében múlatták az idõt... én meg boldog voltam a találkozástól!!!
Olyat kerekedett a lelkem ettõl megint, hogy ihaj!

Már csak két nap van itt, aztán kezdõdik valamikor a harmadikon a lympho kezelés, nappali kórházas rendben.
A térdem meg gyakorta rákontráz még a szatyornyi méretûre és sikoltozva fájdalmas lábszáramra is. Így újra azt mondom, kaland az élet!!!

//2015-04-15// @talematag[talema nappali_kórház oori lymphoedema] ~~DISCUSSION~~@ftalema