@t[TESZ]~~META:date created = 2007-02-18~~

Tudja valaki, mi az a //baráncsik?// Én már tudom: selyem fátyolkendő. Román eredetű szó, csak a moldvai és a hétfalusi csángók használják. A románba a törökből került.
Az //ács// szót mindenki ismeri, de azt aligha tudjuk, hogy ótörök eredetű: vesd össze ujgur //ïγaččï// stb. A török szó az //aγač// ’fa’ és a //-čï// képző származéka. A magyarban a γ kiesett, majd egy //l// járulékhang került bele; a régiségben az //álcs// forma gyakori volt. A nomadizáló magyaroknál azt a mesterembert jelölhette, aki mindenféle famunkát végzett. Mai szűkebb jelentése a középkorban alakulhatott ki.
Az //alattság// szóval életemben egyszer találkoztam: Verne //Rejtelmes sziget//ében, ahol egyfajta tengerészkötelet jelölnek vele. Most megtudhattam, hogy nyelvjárási szó, a szerbhorvát //àlāt// ’vontatókötél’ szóból ered, ami az oszmán //halat// ’(hajó)kötél’ átvétele. A //-ság// képzőt a magyarban kapta, valamikor talán a teljes hajókötélzetet jelentette.
Hát azt tudja-e valaki, hogy volt a magyarban egy //-p// igeképző is? Megvan olyan szavakban, mint //csillapodik, telepedik,// és ez képezte az //állapot// szó eredetét adó //állapik// igét is. „A képző eredetileg a cselekvés pillanatnyiságát: hirtelen beállását, megkezdését vagy befejezését jelölte.”

Csak pár információ a TESZ-ből, //A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárá//ból, amit tegnap //szkennelüp.// (Akkor volt a cselekvés megkezdése.) Négyezer oldal, tizennyolcmillió betű – még nyomdász pályafutásom során se csináltam ekkora könyvet, és föltett szándékunk, hogy ki is javítjuk. Az igaz, hogy most már ketten vagyunk rá, de még így is kilencmillió esik mindkettőnkre. Igazi nyelvészeti kincs, muszáj bedigitalizálni.

@blogf[!]