@t[Sérültészeti nyelvológia (Pirítós)]~~META:date created = 2006-07-03~~ Az alábbi cikket Paladin küldte lapunknak a [[http://www.szochalo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3999|Szocháló]]ról. **Helyes szóhasználattal az előítéletek ellen** 2004-12-21 11:21:29 | Aranyos Eszter Forrás: SzocHáló **A fogyatékosságüggyel és a médiával foglalkozó hiánypótló könyv látott napvilágot a volt Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) – ma az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) –, illetve a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) gondozásában.** **Dr. Göncz Kinga** esélyegyenlőségi miniszter asszony a 2004. december 16-án tartott könyvbemutató sajtótájékoztatón a média és a szavak hatalmáról szólt. Mint mondta: **„az előítélet a szavakból is ered, illetve ezen keresztül is meg lehet változtatni”.** Bár **a szerkesztő, Litavecz Anna** bevezetője szerint a kiadvány elsősorban az információ birtokosaihoz szól, a „Közvetítés” című könyvet haszonnal forgathatja bárki, aki a fogyatékossággal élő emberek helyzetéről pontos információkat szeretne kapni. A kötet központi része a **fogyatékosságügy és a média kapcsolatát bemutató fejezet.** Négy szerző, Litavecz Anna, Rapai Nándor, Várkonyi Attila és Várnai Mária a sajtóágak szerinti bontásban mutatják be a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos speciális műsorokat, valamint a kérdés kezelésével kapcsolatos trendeket. A precíz és érzékeny nyelvhasználatot segíti a mellékletben található **Ajánlott kifejezések listája.** Ez a kisszótár a fogyatékosság fajtája szerinti csoportosításban közli az érintettekkel kapcsolatban használt elfogadható, illetve diszkriminatív kifejezéseket. Ezek alapján **a következő megnevezések használata ajánlott** (a jelző után mindig főnevet téve pl. gyermek, ember, stb.): fogyatékos, fogyatékossággal élő, beszédfogyatékos, értelmi fogyatékos, tanulásban/értelmileg akadályozott, siket, nagyothalló, vak, gyengénlátó, mozgáskorlátozott, mozgássérült, halmozottan sérült/fogyatékos, szervátültetett. **Sértőnek minősülnek az alábbi kifejezések:** hallónéma, hülye, elmebeteg, bolond, gyengeelméjű, süket, süketnéma, világtalan, béna, nyomorék, beteg. **Elfogadható** a beszédhibás, értelmi sérült, hallássérült, látássérült illetve transzplantált szavak használata. **Az érintettek által használt segédeszközök és egyéb szakkifejezések ajánlott elnevezése:** hallókészülék (nagyothalló készülék helyett), kerekesszék (tolókocsi, rokkantkocsi helyett), jelnyelvi tolmács (süketnéma tolmács helyett), jelnyelv (jelbeszéd, mutogatás helyett), halló, látó, ép (mint a siket, látássérült és fogyatékos ellentéte) illetve a paralimpia és a megváltozott munkaképességű kifejezések használata (a paraolimpia és a csökkent munkaképeségű helyett). Gyakorlati hasznú a jogi ügyekkel, a civil szférával, valamint az európai unióval foglalkozó fejezet is. A **Jogalkotás és jogalkalmazás** című rész a magyarországi helyzetről kínál teljes panorámát a definícióktól kezdve a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos hatályban lévő jogszabályok taglalásán keresztül a hiányosságok bemutatásáig. A **Civil szervezetek a fogyatékos emberek szolgálatában** című fejezet az érdekképviseleti szervezeteket veszi végig. Az **Európai uniós kitekintés** pedig az előbbi két témát járja körül az unió keretein belül. **Történeti áttekintést** egyrészt a fogyatékosok sportjának történetét bemutató, másrészt a fogyatékosság antropológiai megközelítését tárgyaló fejezet nyújt. A „Közvetítés” – Fogyatékosságügy és média Magyarországon című kötet ezer példányban jelenik meg, **elektronikus formában is hozzáférhető,** a MÚOSZ honlapján. A minisztérium megpróbálja a könyvet minden egyes szerkesztőségbe eljuttatni. További terv a kiadvány információit a médiaszakemberek képzésének integrált részévé tenni, esetleg továbbképzés keretén belül továbbadni. Elnézést kérünk a helyesírási hibákért – szükségesnek tartottuk a művecske betűhív idézését. Úgy gondoljuk, a bemutatott könyv valóban hiánypótló. Feltétlenül szükséges, hogy azt a maradék néhány mozgássérültet, aki még küzd a régi kifejezések (például a tolókocsi) stigmatizálása és száműzése ellen, és aki még érzékeli a kerekesszék pejoratív voltát (lásd a [[konyvtar:tolokocsi_vagy_kerekesszek|Tolókocsi vagy kerekesszék?]] című írást főszerkesztőnk honlapján), szóval feltétlenül szükséges, hogy ezt a néhány megmaradt mohikánt most már miniszteri leirat dorongolja le és utasítsa, hogy végre álljanak be a sorba és zengjék az Eszme dicséretét. Másképpen széthúzás lenne, ugye. Jó ötlet, hogy a fogyatékosterminológia iránymutatását olyan tekintélyes, szakirányú szervezet vállalta magára, mint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, amely kifejezetten a fogyatékosokra volt specializálva, hát hiszen éppen ezért kellett beléjük ömleszteni az esélyegyenlőségügyet is – s még jobb, hogy a másik szülő a MÚOSZ, hiszen az újságírók között köztudottan hemzsegnek a fogyatékosok. A legjobb pedig, hogy a könyvet éppen Göncz Kinga univerzálminiszter mutatta be a sajtónak, aki közismerten sokat tesz a fogyatékosokért, például… mit is… elnézést, most hirtelen semmi se jutott eszünkbe. Ja igen, könyvbemutató sajtótájékoztatókat tart arról, hogyan kell minket nevezni, nehogy valaki véletlenül, jesszusom, cigányt mondjon roma helyett, amikor az a trendi. Más üldözött népcsoportok szakértői persze régóta tudják, hogy attól, hogy a zsidót mózeshitűre, majd izraelitára cserélik, semmi sem változik, mert a gyűlölködők pontosan ugyanazzal a hangsúllyal ejtik ki az új kifejezést is, aztán az is lesüllyed az előző kifejezés érzelmi szintjére. Ennek legjobb példája a nigger – néger – színes – színesbőrű – fekete – afroamerikai – afrikai amerikai láncolat, ahol egyre szebben próbálták meg körülírni ugyanazt. Amikor a nevezett népcsoport képviselői már sokadszor találták szemben magukat ólmos botokat lóbáló „emberekkel”, akik az éppen politikailag korrekt kifejezést sziszegték gyűlölködve, akkor muszáj volt új, politikailag még korrektebb szót választani. Egy idő után a szócsináló kedv alább szokott hagyni és régi szavakat elevenít föl, amik eredeti értelme már kiment a köztudatból; ilyen például a magyar szlengben az előző évtizedben föltűnt //gyakni// ige, amit most „ütni-verni, megölni” értelemben használnak; azelőtt csak az ómagyar nyelv szakértői ismerték, ők az eredeti jelentését is tudták, de azt mindig körülírták, sosem a manapság használatos, török eredetű szót írták mellé a szótárakban. Örülünk tehát, hogy az egyébként fogyatékosokkal egyáltalán nem foglalkozó fogyatékos-tévéműsorok szerkesztői most már könyvet is írtak egy olyan kérdéskörről, aminek vajmi kevés köze van a fogyatékosok problémáihoz. Nagyon örülünk annak is, hogy a szociális, egészségügyi, családügyi, fogyatékosügyi és esélyegyenlőségügyi miniszter a politikaikorrektségügyhöz is ért, igazi univerzális ember, meg kéne tenni nyelvészetügyi miniszternek is. Ott hátha nem csinál bajt. Javasoljuk azonban, hogy a terminológiát tegyék most már kötelezővé, mert aki nem korrekt politikailag, az mégis mivégre él e Földön, tehát igenis meg kell állítani az embereket az utcán és megkérdezni, hogy paralimpia vagy paraolimpia, és aki rosszat mond, azt büntessék meg, a befolyó bírságok menjenek akadálymentesítésre. Akkor egy füst alatt azt is meg lehet kérdezni, hogy homousion vagy homoiusion. @blogf[!]