@t[Polifília]~~META:date created = 2015-03-31~~

Úgy néz ki, a következő szakkifejezés, amely elterjed a magyar nyelvben, a //politikai pedofília// lesz, de ez hosszú, és két szó lévén nem kerülhet be a szótárakba. Én ezért összevontam. //Polifília.// Gyerekek abuzálása politikai céllal.
Mórahalmon, Nógrádi Zoltán birodalmában dúl a személyi kultusz. Most éppen nem a Vezért dicsőítették, hanem egyik alkotását, a „kormányablak” nevű hivatalt, ami ugyan pontosan ugyanazt csinálja, mint elődje, az okmányiroda, de az már a dicsőséges NER-korszak előtt is megvolt, a kormányablakot meg az Etyeki-dombság Géniusza személyesen ihellette, szóval ez is egy mód arra, hogy ércbe öntsék nevét. Gyerekekkel. Nemrég Vas és Acél megyében [[szatir_a_kormany|verte ki]] a helyi személyi kultusznyik elvtárs a gyerekekre, most pedig jön a következő, Nógrádi megyében, ahol viszont a gyerekeket kényszerítik nyilvános orál-análszexre a főméltóságú úrral. Verbálisan, természetesen.
Valaki azt írta, tíz év múlva ezek a gyerekek fogják beverni a kormányablakokat, és a hivatalnokok nem fogják érteni, hogy miért. Ebben van némi logika, bár optimizmus is – ha tíz év múlva még állni fog a fülkerendszer, egyáltalán nem biztos, hogy kisebb városokban még telni fog a kormányablakok beüvegezésére. Rengeteg üveg kell ám ahhoz, hogy egy stadion fölé kupola alakú, roppant tetőt építsenek, amely kint tartja az esőt, napos időben elkápráztatja a járókelőket ragyogásával, repülőgépről nézve pedig a Legmagasztosabb Orca vonásait formázza. És több száz stadionra kell ilyen. Mindenesetre ha ablak nem is lesz, valamiféle közigazgatási szervek biztosan, mire ezek a gyerekek felnőnek, és alkalmasint valóban beverik tíz év múlva, éppen úgy, ahogy most a főispán elvtárs beverte ezeknek a gyerekeknek. Az ideológiát, természetesen.
Egyáltalán nem erről jut eszembe, hogy költözik a főváros. Nem azért, mintha a jelenlegi rossz helyen lenne, túlzsúfolt vagy bármiért alkalmatlan a kormányzásra, egyszerűen elköltözik és kész. Mert az isten ezt mondta. Mármint nem a bibliai, hanem őistensége Obiang elnök úr, akit a rádióban isten bizony istennek nyilvánítottak, nem most, már 2003-ban, de az egyenlítői-guineaiakat ez nem lepte meg, hiszen már a nagybátyja elnök úr őistensége is kinyilvánította, hogy isten. Dicsőítéstechnológiában tehát van még mit tanulnunk a modern személyi kultuszoktól. A trónörökös elvtárs arkangyali vagy szeráfi méltóságáról egyelőre nincsen adatunk.
Nekünk marad a polifil ünneplés. Nagy hagyományai vannak a munkásmozgalomban, valaha minden valamirevaló ünnepélyre spontán ki lettek rendelve a rövid szoknyás-nadrágos úttörők és kisdobosok, barna ingben, zöld nyakkendőben, és fegyelmezetten törölték le hímzett keszkenőjükkel az arcukat, amikor az ispán úr éppen túl messzire spriccelt. A nyálával, úgy értem, miközben arról szónokolt, hogy a vörös rém véres karmait már belemélyesztette a kárpáthaza fájdalmadt öntestébe, ám a második ukrán front hős katonáinak élén robajló hős Rákosi elvtárs tankja nyergében felmagasodva mint korunk János vitéze! A rövid szoknyás-nadrágos kiscserkészek nem szóltak, hogy a második tagmondatból hiányzik az állítmány, és az egész mondandónak annyira nincsen veleje, hogy ezt már Szindbádnak föltálalni nem lehet. Csak álltak ott a forró napon vagy éppen az [[el_kell_torolni_oktober_23_at_es_marcius_15_et|esőben,]] hallgatták az unalmas szónoklatot, időnként letörölték a nyálat, és várták, hogy sorra kerüljenek. Aztán kiálltak szépen a közönség elé és rákezdték, ahogy tanítva volt, amúgy spontán.
Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,
A fülkeforradalmat Viktor apánk… maradj már, Józsi, ne lökdöss!
Szikkadt töcskenyájak legelésznek rajta,
Kormánnyal, ablakkal tele már a pajta!
És mondták becsülettel, ameddig csak elő volt írva. Aztán meghajoltak a közönség és a dísztribünről mosolygó elvtársak előtt, s mire fölegyenesedtek, már puska volt a kezükben. De addigra a személyi főkultusznyik elvtárs már a szovjet főkultusznyik elvtárs baráti, egyben örökös vendégszeretetét élvezte.

//Disclaimer.// Ha az olvasó azt észleli, hogy ez az írás tele van lopott motívumokkal, mert nemcsak szöveget csórtam Arany Jánostól, de dramaturgiai hatásokat is Peter Sloterdijktól – nézze el nekem. Kicsi, szegény ország vagyunk, nekünk csak egy értelmiségre futja, az pedig vagy el van foglalva annak bizonygatásával, hogy a miniszterelnök új ruhája milyen gyönyörű, ők igenis látják – vagy kénytelenek onnan csórni, ahonnan lehet, motívumot vagy kenyeret, vagy alkudoznak, vagy bölcselnek, de mind-mind pénzre vált reményt.

@blogf[Mórahalom Nógrádi_Zoltán Orbán_Viktor Obiang‚_Teodoro Rákosi_Mátyás Szindbád Arany_János Sloterdijk‚_Peter József_Attila pedofil polifília politika rezsimek szex gyerek személyi_kultusz dramaturgia irodalom]