@t[Osztálynapló, első év – Klases dienasgrāmata, pirmais gads]~~META:date created = 2018.01.22., 23:49~~

{|style="border-style: hidden; text-align: justify"
Hát egy éve ta\-nu\-lunk már, ta\-nár\-nők, ta\-nár urak. Ide\-je be\-szá\-mol\-ni ered\-mé\-nye\-ink\-ről.
Én már na\-gyon so\-kat meg\-ér\-tek, elő\-for\-dul, hogy fo\-lyé\-ko\-nyan ér\-tem a be\-szélt, sőt az éne\-kelt nyel\-vet is, bár na\-gyon rit\-ka, hogy el\-ső hal\-lás\-ra. Ál\-ta\-lá\-ban több\-ször vissza kell ját\-sza\-ni és ala\-po\-sab\-ban ta\-nul\-má\-nyoz\-ni. De a lé\-nye\-get meg szok\-tam ér\-te\-ni. Sok szót is\-me\-rek, de gyak\-ran össze is ke\-ve\-rem őket. Sok nyelv\-ta\-ni sza\-bályt is is\-me\-rek, de még nem ele\-get, és azo\-kat is össze\-ke\-ve\-rem.
Pél\-dá\-ul még meg kell ta\-nul\-nom ren\-de\-sen a fő\-ne\-vek ese\-te\-it, csak egy ré\-szü\-ket tu\-dom és ab\-ban is bi\-zony\-ta\-lan va\-gyok. Az ige\-kö\-tős igék leg\-na\-gyobb ré\-sze még rej\-tély. Az ige\-ra\-go\-zás\-ról na\-gyon ke\-ve\-set tu\-dok, és per\-sze azt is össze\-ke\-ve\-rem. A meg\-cél\-zott fel\-ső\-fok\-hoz ké\-pest szin\-te nem tu\-dok sem\-mit. És per\-sze ezt a rö\-vid szö\-ve\-get össze\-ál\-lí\-ta\-ni is órák\-ba telt, szó\-tá\-rak és táb\-lá\-za\-tok se\-gít\-sé\-gé\-vel, te\-le hi\-bák\-kal. De én for\-dí\-tot\-tam, nem gép.
Mé\-gis op\-ti\-mis\-ta va\-gyok, mert sok nyel\-ven pró\-bál\-tam már ta\-nul\-ni, de ilyen rö\-vid idő alatt ilyen so\-kat egyik\-ben sem ér\-tem el.

Még min\-dig én va\-gyok az osz\-tály\-el\-ső. Ami osz\-tály\-tár\-sai\-mat il\-le\-ti, a ta\-valy ja\-nu\-ár hu\-szon\-har\-ma\-di\-kán szü\-le\-tett anya\-nyel\-vi be\-szé\-lő\-ket – bol\-dog szü\-le\-tés\-na\-pot –, ők még min\-dig nem tud\-nak ki\-mon\-da\-ni egyet\-len szót sem, fo\-gal\-muk sincs a nyelv\-tan\-ról, és va\-ló\-szí\-nű\-leg sok\-kal ke\-ve\-sebb szót is\-mer\-nek, mint én. Vi\-szont amit ér\-te\-nek, azt gon\-dol\-ko\-dás nél\-kül ér\-tik. Ne\-kem hossza\-san kell raj\-ta töp\-ren\-ge\-ni.
Mást tu\-dok ehe\-lyett. Is\-me\-rek úgy há\-rom\-száz dalt, éne\-ke\-se\-ket, ze\-ne\-szer\-ző\-ket, szö\-veg\-író\-kat, ze\-né\-sze\-ket, a kor\-társ lett könnyű\-ze\-ne jó\-ko\-ra ré\-szét. Né\-hány dalt már le is for\-dí\-tot\-tam. Ol\-vas\-tam köny\-ve\-ket, bár még egyet sem vé\-gig, és elég so\-kat meg\-ér\-tek be\-lő\-lük. Is\-mer\-ke\-dem Lett\-or\-szág kul\-tú\-rá\-já\-val, tör\-té\-nel\-mé\-vel és föld\-raj\-zá\-val.
Mert más\-fél év\-vel ez\-előtt meg\-is\-mer\-tem öt kis\-lányt, akik úgy éne\-kel\-nek, mint a laks\-tī\-ga\-la.
|style="width: 50%"|Nu mēs mā\-cā\-mies vie\-nu ga\-du, sko\-lo\-tā\-jas kun\-dzes, sko\-lo\-tā\-ji kun\-gi. Pie\-nā\-cis laiks re\-por\-tēt par mū\-su re\-zul\-tā\-ti.
Jau es sa\-pro\-tu ļo\-ti daudz, no\-tiek kā sa\-pro\-tu ru\-nā\-tu, arī pat dzie\-dā\-tu va\-lo\-du plūs\-to\-ši, ta\-ču ļo\-ti ne\-pa\-ras\-ti, kā pēc pir\-mo dzir\-dē\-ju\-ma. Pa\-ras\-ti es jā\-pār\-spēlēt daudz rei\-zi un pa\-ma\-tī\-gi jā\-iz\-pē\-tīt to. Bet es pie\-ro\-du sa\-prot bū\-tī\-bu. Es pa\-zīs\-tu daudz vār\-di, bet bie\-ži ap\-mul\-si\-nu tos. Es pa\-zīs\-tu arī daudz gra\-ma\-ti\-kas no\-tei\-ku\-mi, bet vēl ne\-pie\-tiek, un es ap\-mul\-si\-nu arī tos.
Pie\-mē\-ram vēl es jā\-mā\-cās kār\-tī\-gi liet\-vār\-du lo\-cī\-ju\-mu, es zi\-nu ti\-kai to da\-ļas un es es\-mu pat tiem ne\-pār\-lie\-ci\-nāts. Dar\-bī\-bas vār\-du ar prie\-dēk\-ļiem vis\-lie\-lā\-ka\-jā da\-ļa ir vēl no\-slē\-pums. Par kon\-ju\-gā\-ci\-jai es zi\-nu ļo\-ti ne\-daudz, un pro\-tams es ap\-mul\-si\-nu arī to. Sa\-lī\-dzi\-nā\-ju\-mā ar no\-tē\-mē\-tu uz aug\-šē\-jai pa\-kā\-pei es ne\-zi\-nu gand\-rīz ne\-ko. Un pro\-tams pats šo īsu teks\-tu sa\-konst\-ru\-ēt aiz\-ņē\-mu stun\-das, ar vārd\-nī\-cu un ta\-bu\-lu pa\-lī\-dzī\-bai, pil\-dī\-gi ar kļū\-dām. Bet es tul\-ko\-ju to, nē ma\-šī\-na.
To\-mēr es es\-mu op\-ti\-mists, tā\-pēc kā jau es mē\-ģi\-nā\-ju mā\-cī\-ties daudz va\-lo\-das, bet lai\-kā tāds īss laiks tāds daudz es ne\-sa\-snie\-dzu ar ne\-vie\-nu.

Es es\-mu vēl ar\-vien pir\-mais kla\-sē. At\-tie\-cī\-bā uz ma\-ni kla\-ses\-bied\-ri, pērn div\-des\-mit tre\-šais jan\-vā\-rī dzim\-ji dzim\-tā va\-lo\-das ru\-nā\-tā\-ji – lai\-mī\-gu dzim\-ša\-nas die\-nu –, vi\-ņi vēl ar\-vien ne\-var ne\-vie\-nu vār\-du iz\-ru\-nāt, par gra\-ma\-ti\-kas vi\-ņu nav ne jaus\-mas, un lai\-kam vi\-ņi pa\-zīst daudz kāds ma\-zāk vār\-dus kā es. Bet ko vi\-ņi sa\-prot, to vi\-ņi sa\-prot bez do\-mā\-ša\-nas. Es jā\-prā\-tot par to il\-gi.
Es zi\-nu ci\-tus tā vie\-tā. Es pa\-zīs\-tu ap trīs\-simt dzies\-mu, dzie\-dā\-tā\-ji, kom\-po\-nis\-ti, teks\-tu au\-to\-ri, mū\-zi\-ķi, mūs\-die\-nu lat\-vie\-šu pop\-mū\-zi\-kas lie\-lu da\-ļu. Es arī tul\-ko\-ja pā\-ris dzies\-mas. Es la\-sa grā\-ma\-tas, kaut pa\-beigt la\-sa ne\-ko, un es sa\-pro\-tu pa\-tie\-šām daudz par tos. Ie\-pa\-zīs\-tos Lat\-vi\-jas kul\-tū\-ru, vēs\-tu\-ri un ģeo\-grā\-fi\-ju.
Tā\-pēc kā pirms pus\-ot\-ra ga\-da es ie\-pa\-zi\-nos pie\-cas ma\-zas mei\-te\-nes, ku\-ri dzied kā fü\-le\-mü\-le.
|}

@blogf[nyelv lett latviešu_valodā]