@t[Képviselői költségtérítés]~~META:date created = 2009-04-29~~

Elbeszélgettünk arról az asszonyságról, aki népszavazást kezdeményezett avégett, hogy a képviselőknek muszáj legyen számlával igazolni a költségeiket – nevét nem tudom mondani, bocsánat, de magyar az internetszolgáltatóm, net nélkül tudatlan vagyok.
Az a helyzet, hogy irigylem a lelkesedését. Én nem tudnék ennyi energiát feccölni ilyen reménytelen ügybe. Merthogy rengeteg munka eredményeként (első buktató) esetleg lesz népszavazás, esetleg nem lesz, ez valamennyire még őrajta is múlik – de az már egyáltalán nem őrajta múlik, hogy a népszavazás hogyan dönt. Második buktató. De ha a népszavazás igent mond, akkor mi van? Garancia van arra, hogy a Fidesz-kormány három évig nem változtathatja meg a népszavazással létrehozott törvényt. Három év, sokra megyünk vele. Három év múlva majd gondoskodnak róla, hogy később ne legyen ilyen törvény, már ha van ennek jelentősége.
De nem lesz neki. Gyanítom, hogy amikor a hölgy meghirdette népszavazását, akkor a vezető elvtársak kiadták csatlovasaiknak az ukázt, hogy oldják meg a problémát. Mármint ha a népszavazás sikerrel jár. Régen, primitív korokban megbundázták volna a népszavazást, hogy ne járjon sikerrel, de ma már sokkal fejlettebb módszerek vannak.
Az alkotmány ezzel kezdődik: „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” Három szó, amik bármit jelenthetnek. Független – igen, tényleg nem gyarmat, de nem független a gazdasági válságtól, a nemzetközi politikai és miegyébségi helyzettől, egy csomó mindentől nem független. Demokratikus – ezt Hofi már értelmezte, fölfelé mutatva: nekik demokrati…
A lényeg a jogállam. Ezt érti félre mindenki. Azt hisszük, a jogállam azt jelenti, hogy vannak jogaink, és ezeket az állam tiszteletben tartja. Frászkarika. A jogállam azt jelenti, hogy az államot jogászok kormányozzák. Jogász módra. Mármost a jogászoknak van egy varázsigéjük, amivel bármit bármivé át tudnak változtatni – hozzájuk képest Rodolfo bácsi kismiska. Ez a varázsige a //minősül.//
Ha például az a törvényhatósági szabályelőírás, hogy a kutyák (a rendeleti szabályozás szerint //ebek//) után ebadót kell fizetni, évente száz forintot, és Hatalmassy elvtársnak van két kutyája, akkor nem fog évente kétszáz forintot fizetni. Még mit nem! Kedves komája, Poten-Táth elvtárs elintézi, hogy bizonyos ebek //házi farkasok//nak minősüljenek, amelyek után nem kell házifarkasadót fizetni. Hatalmassy elvtárs állatai véletlenül pont ebbe a kategóriába fognak tartozni.
Így működik a költségtérítés is. A nép megszavazza, hogy a költségtérítéseket számláztatni kell? Nem gond. Eleinte persze a képviselők megoldják a hagyományos módon, hisz egy Jelentős Valakinek nem gond kiállíttatni egy számlát valótlan összegről. Mindenki vár tőle valamit, kapni akar valamit, vagy legalábbis nem akarja elkaszáltatni magát.
Aztán jön a jogállami megoldás, hogy a képviselőknek egyszerűbb legyen a dolga. A varázsige: //minősül.// Mindig népszerű intézkedés, ha az agyonfizetett hatalmasságoktól elvesznek valamicske pénzt – hát majd elveszik a költségtérítéseket. Nem lehet többé finanszírozni, ennyi pénzt nem engedhet meg magának az állam, és különben is, micsoda dolog, hogy a képviselők hatalmas költségtérítéseket kapnak, a polgárnak meg az állam is felkopik, úgyhogy ezt megszüntetjük, nincs többé, éljen a demokrácia!
Persze hát a képviselőktől nem lehet elvárni, hogy a saját pénzükből finanszírozzanak mindenféle költséget, ami a munkájuk miatt előáll, ezért az állam //hozzájárulást// fizet nekik a költségeikhez. Ez a hozzájárulás több lesz, mint az eredeti költségtérítés volt, de már nem //minősül// költségtérítésnek, tehát nem vonatkozik rá a megnépszavazott törvény!

@blogf[képviselő Rodolfo politika jog kormányzás]