@t[Jencikétleníttette]~~META:date created = 2005-09-26~~

Persze hogy persze, az [[http://index.hu/kultur/media/szomszedok8/|Index]]en kell megnézni. Horváth Ádám volt az, aki leszedette a felnyoszorintó előpattanásokat, ámbár szóban már egyszer hozzájárult, de valószínűleg egy indiszponált pillanatában tette. Hogy mi a frászról győzködhették a köztévé vezetői három órán át, azt nem tudom, de megpróbálom elképzelni.
– Figyeljen ide, művészkém. Ezt a maga izé sorozatát, ezt a Rokonokat…
– Szomszédok.
– Vagy Szomszédok, mindegy, szóval azért tűztük műsorra, mert van félóra üres hely a programban és ez volt a legolcsóbb. Ha maga most hisztizni kezd nekünk, művészkém, akkor mi lesz a műsorban? Már nincs pénzünk több brazil szappanoperára se.
– Mehet a sorozat, csak vegyék le róla ezeket a felpattanó nyoszorintásokat. Az én eredeti művemet vetítsék.
– Nézze, művészkém, először is az nem a maga műve, hanem a tévéé. Másodszor pedig azok nem felpattanó… minek nevezte?
– Nyoszorintásoknak, tegnapelőtt olvastam ezt a szót Láng Attila Dávid blogjában.
– Ki az a rohadék? Szóval azok nem azok, hanem automatikusan eppiring emjúzment-információs popup inzertek. Harmadszor pedig azokra szükség van.
– Már miért lenne szükség?
– Azért, művészkém, mert enélkül a frász nem kajolja meg a maga ósdi ötvenes évekbeli sorozatát.
– Nyolcvanas évekbeli.
– Tökmindegy, kommunista mind a kettő, amúgy is ami tegnapelőtt volt, az már ósdi.
– Az emberek szeretik ezt a sorozatot.
– Szarok bele, hogy az emberek mit szeretnek. Az automatikusan eppiring emjúzment-információs popup inzerteknek maradni kell, itt írja alá.
– Nem írom alá. Miért kellene maradniuk?
– Mert már leszerződtünk azzal a céggel, amelyik csinálja őket, és az első ezer részt ki is fizettük.
– A Szomszédoknak nincs is ezer része. Tizenhárom évig ment kéthetente, szorozza össze.
– Nem tudok szorozni, de akkor is kifizettük, és ők már dolgoznak.
– Az „ők” ugye a maga unokaöccsét jelenti?
– Nem, a Jencike Káeftét, amiben véletlenül az unokaöcsém is dolgozik.
– Mint tulajdonos és egyetlen alkalmazott.
– Nézze, művészkém, ne fárasszuk egymást. Lehet, hogy maga a kommunizmusban egy elismert, jó nevű rendező volt, de…
– Én most is egy elismert, jó nevű rendező vagyok. Nem tudta?
– Honnan tudnám? Soha nem nézek tévét. Csak csinálom. Ide figyeljen, ha nem írja alá, az egészet bevágjuk a süllyesztőbe, húsz évig egy perc se megy belőle adásba, garantálom magának!
– Hogyan garantálja? Maga húsz hónapig se lesz a helyén.
– De az utódom is a modern elvek szerint vezeti majd ezt a hogyishívják kócerájt.
– Magyar Televízió.
– Tessék?
– Kérdezte, hogy is hívják, és én megmondtam.
– Nagyon vicces. Szóval?
– Nézze, én ezt nem írom alá, és ha maguk tovább folytatják ezt az ízléstelenséget, mindent kitálalok Láng Attila Dávidnak és megíratom a blogjában.
//(csend)//
– Mondja, rendező úr, nem maga csinálja most nekünk azt az óriási nézettségű sorozatot, na, mi is a címe, Gusztáv?
– Életképek.
– Ez az! Hát miért nem ezzel kezdte?

@blogf[!]