@t[Időzítés]~~META:date created = 2020.10.04., 03:56~~

Ezt le kell írnom, hogy áttekintésem legyen fölötte. Tehát attól, hogy az események zajlanak és bármely nap egyformán csak egy nap, bármekkora jelentősége van vagy nincs annak bárki életében – ez akkor is egy regény, és vannak dramaturgiai szempontok. Mármost van három dolog. A gyerekek jelenleg (a második rész második fejezetében) úton vannak, még odafelé tartanak, definiálatlan időtartamot fognak céljuknál tölteni, és aztán jönnek haza. Az odaút körülbelül négy év, a visszaút nyilván nagyjából ugyanennyi. Az nyolc. Ha legfeljebb négy éven belül hazaindulnak, akkor hazaérkeznek a következő namindanra, viszont kimaradnak dolgok, amiknek haszna lehetne. Még nincs definiálva, hogy mik. Ha viszont ott maradnak a namindanra, akkor abból maradnak ki.
Ugyanekkor célszerű lenne, ha a második rész teljes terjedelmű lehetne, vagyis körülbelül egyezne az elsővel. Ha a következő namindant választjuk, akkor nem valószínű, hogy ez teljesül, ha viszont a következőt, akkor túllövünk. Mivelhogy az is célszerű lenne, ha nem dzsúmi közepén érnének haza, hanem rendesen a Nagy Kanyarral, szúnikhoz illően. Ekkor van a dramaturgia. Az első részt namindan-szisszakinnal zártuk és namindan-dzsúmival nyitottuk meg a másodikat, a szimmetria azt kívánná, hogy a második–harmadik határán is ezt tegyük, csakhogy akkor az olvasó kimarad a namindan élményéből. Ami hagyján (így járt), de én is.
És a következő kérdés, hogy egy ponton el kell dönteni, hogy hányan is fognak hazatérni. A két lehetséges szám között van egy főnyi különbség.

@blogf[irodalom Ninda]