@t[Fuzionál]~~META:date created = 2017.05.27., 04:38~~

Az ember akkor kezdi a fejét vakarni, amikor ráébred, mivel jár az, hogy a lett fuzionáló nyelv, éspedig úgy fuzionáló, ahogy. Mert mondjuk, hogy találok egy szövegben egy //-u// végű szót, tegyünk ide egy magyar szót, zsaru. Mi lehet ennek a szótári alakja? Szótári alakja se igének, se névszónak nem végződhet a lettben //-u//-ra, ez egy képzett alak, de miből van?
Ha főnév, akkor többes birtokos esetben van, de mind a hat főnévragozás szóba jöhet, és eszerint más-más szótári szót állíthatunk elő belőle (žars vagy žarš, žaris, žarus, žara, žare, žars megint, de nőnemben). De lehet egyes tárgyeset is, első vagy harmadik ragozásban, és akkor ugye más a szerepe a mondatban.
Ha melléknév, akkor csak határozatlan ragozású lehet, mert határozottban ez a végződés nem fordul elő, és biztosan nőnemű. De még mindig lehet többes birtokos vagy egyes tárgyeset.
Névmás és számnév is végződhet //-u//-ra, de mivel azokból egy kicsiny, rögzített készlet van, fölismerjük, hogy ez nem az.
Mármost a végeláthatatlan [[:dvt:index|igeragozási táblázatok]]ban annyi töméntelen végződés van, hogy nem tudom megmondani, hány helyen szerepel az //-u,// én a magam részéről az egyes szám első személyt már tudom, de azon belül még bőven vannak változatok.
Mindez azért, mert a lettben végtelenül fontos a szép hangzás. Ők ezt többek között úgy kívánják elérni, hogy korlátozzák a lehetséges végződéseket. (Megjegyzem, megejtő sikerrel; legalábbis //lauksaimniecības dzīvnieku ēdināšana// sokkal szebben hangzik, mint //mezőgazdasági állattakarmányozás.//) Egy lett ige csak akkor végződhet olyan mássalhangzóval, ami nem //s, t// vagy //m,// ha kijelentő módban, jelen időben, harmadik vagy egyes szám második személyben áll, és nem visszaható, mert akkor elveszt minden végződést: //ir, iet, grib, sēž,// van, megy, akar, ül. Minden egyéb esetben bármely lett ige a következő végződések közül válogathat:
– //a, e, i, u,//
– //s, t,//
– //as, ās, is, īs,//
– //ies, os,//
– //āt, it,//
– //iet, ot,//
– //ām, im.//
Maguk az igeragok azért persze többen vannak, de a kezdő nyelvtanuló számára //augi, augsi, augusi// és //auguši// egyaránt //i//-re végződik.
Most nézzük meg a főnévragokat. Összevéve mind a hat ragozást, egyes és többes számot, mind a hat esetet, határozott és határozatlan alakokat, a következő végződéseket használhatjuk:
– //a, ā, e, ē, i, ī, u, ū,//
– //ai, ei, iu,//
– //ij,//
– //s, š,//
– //as, ās, es, ēs, is, īs, us, ūs,//
– //ies, os,//
– //am, ām, ēm, im, īm, um, ūm,//
– //iem.//
Ez nem sok. Főnév egyéb mássalhangzóra elvileg nem is végződhet. A melléknevekkel hasonló a helyzet.
Vagyis a lett szövegekben előforduló szavak óriási hányada ezekkel a végződésekkel van ellátva – ami nem, az az említett kétféle igealak vagy kötőszó, elöljáró, ilyesmi. Ami nem gond, ha az ember tudja, hogy mi a szótő. Mondjuk találkozom azzal a szóval, hogy //rokām.// Ebben fölismerem a //roka,// kéz szót, nőnemű, negyedik ragozás. Tudhatom fejből vagy megnézhetem táblázatban: a //rokām// alak kétszer fordul elő, lehet részeseset vagy eszközhatározó eset, mindkettő többesben: //kezeknek, kezekkel.//
De ha nem tudjuk, mi az alapszó, akkor bármi lehet. Most kiválasztok egyet, amit tényleg nem ismerek, egyébként a //Velniņi// könyvből. //Ģīmja.// Gyanús, hogy a //mj// hangkapcsolat palatalizáció eredménye, meg is nézem az erre szolgáló táblázatban: valóban, //m//-ből //mj// lesz a második és az ötödik ragozásban. Ha második, akkor //ģīmis// az eredeti szóalak; ha ötödik, akkor //ģīma.// Nézzük meg ezeknek az esetragjait egy másik táblázatban. A második ragozásban az egyes birtokos eset ragja //-a,// az ötödikben viszont ez a végződés nem szerepel, tehát a szó csak //ģīmis// lehet. Egész könnyen kiderült, „csak” két táblázatot kellett megnézni hozzá. Most már megkereshetjük a szótárban. Arc, arckifejezés; de azt is megtaláltam, hogy a zsargonban számítógép-képernyőt is jelent.
Persze ha az ember elkezdi beírni a szót, a keresők megtalálják amúgy is, de ez nem volt mindig így, ilyen keresőprogramok csak pár éve vannak, a lett nyelv meg ugye több száz éve. (Egész fiatal nyelv egyébként, csak ezerkétszáz éve vált külön a litvántól, és átmeneti nyelvjárások talán még a 17. században is léteztek. [Illetve én arra tippelek, hogy ma is létezik egy: a latgal – már ha az nyelvjárás és nem külön nyelv.] Ami nagyon érdekes dolog, tekintve, hogy tömve van ősrégi indoeurópai elemekkel, a nyelvészek imádják a litvánnal együtt.)
Azt továbbra is fenntartom, hogy [[nem_nehez|nem nehéz.]] Csak valamit előbb-utóbb célszerű lesz kitalálni a végződésekre, mert azokban van a nyelvtan kulcsa, és ha azokat megtanulom, akkor nyertem, enyém a nyelv.

@blogf[nyelvészet lett nyelvtan]