@t[Fogyaték]~~META:date created = 2005-09-29~~

„Ha valakit olyan szóval illetnek, ami nem létezik, az a legtisztább kifejezése a semmibevételnek.”
Ezt a mondatot a Sorstársak mai esszétanulmányában találtam, a //fogyaték// szóval kapcsolatban mondja. Jó öt perce hangzik az írásmű, roppant magvasan nem mond semmit. Most azt mondja, hogy a //fogyatékos// és //sérült// szavakat nem szabad főnévként használni. Nyilván a szőkét se. Egyébként értelmeseket beszél. Azt is mondja, hogy a //kerekesszék//hez nem vagyunk //kötve,// de lenézőnek tartja a //tolókocsi// szót. Ő is az összetétel elején siránkozik, de nem érzékeli a végét. De igazából ez az a szópár, amiről nem nyilvánít kifejezett véleményt.
A legjobb az egészben az, hogy a szöveg tele van olyan kitételekkel, hogy „szerintem”, „úgy gondolom”, és nem derül ki, hogy //kicsoda.// Egy véleményt hallottunk, a megszemélytelenített Vélemény hangoztatta el magát, csak úgy maupassant, ahogy Dévényi mondta valaha.
De persze a következő riportban már ott vannak a fogyatékkal élő társaink, mert naná hogy nem nézik a saját riportjaikat és nem követik a saját elveiket. Azokat csak kövessük mink, a plebsz.

@blogf[!]