@t[Érdekes hasonlóság]~~META:date created = 2020.04.23., 02:35~~

Megkaptam a választ egy régi kérdésemre, bár nem én tettem föl a kérdést. A Facebook-oldalukon jelent meg történetként. //Kā radās nosaukums NANDO? – Vārdam nav īpašas nozīmes. Sen, sen atpakaļ radās saskanīgs burtu salikums, kas palicis par mūsu grupas nosaukumu līdz pat šai dienai.// Gondolom, régi olvasóimnak már le sem kell fordítani, de újak is akadhatnak, tehát: //Mit jelent a NANDO név? – A szónak nincs különösebb jelentése. Valaha régen, nagyon régen alkotott harmonikus betűsor, ami mindmáig az együttesünk elnevezése maradt.//
Ez egy érdekes hasonlóság. Én is gyakran így választok neveket. A regényeim főszereplői – egyúttal címszereplői – általában normál, anyakönyvezhető keresztneveket kapnak, de vannak kivételek, történetesen a három legterjedelmesebb, tehát legjelentősebb, legtöbb munkát adó regény közül kettőnek a címszereplője kitalált nevet kapott: Kissy és Ninda. Kissy egy angol szó és egy ipszilon, romantikus hangulatában nevezte el magát a csókról, no de ez 2006-ban volt, tizennégy éve dolgozom a regényen, és még lesz egypár év, miután némileg közbeszólt az élet. S aztán a regényben ő így éli le hátralevő életét, az eredeti keresztneve a nyilvánosság számára feledésbe is merül, mint Darvas Iváné meg Miley Cyrusé – a valódi világban pedig így ismerjük őt is, a könyvet is.
Ninda pedig teljesen úgy kapta a nevét, ahogy a NANDO (korábban [[n-nd|említettem,]] hogy a hasonlóság véletlen), teljesen találomra. Én egyszerűen csak kitaláltam ezt a nevet, de a könyvben is gyakorlatilag sorsolással kapja meg a nevét, száztizennyolc évesen. A könyv összes többi szereplője úgy kapott nevet – a könyvben –, ahogy mindenki más, a szüleik adták nekik születésükkor, egyébként pedig a hasamra ütöttem és sorba raktam egy csomó betűt. Szinensi, Ángsauri, Fendria, Hiragi, Kásirun, Angrolími, Fondzsahut, Illiki, Rangáhuap, Séssinauri, több mint háromszáz szerepneves szereplőnk van csak a szúnik közül – kitaláltam a szúni nyelv fonetikáját, és ennek alapján teremtettem neveket a semmiből. Személyneveket, földrajzi és űrrajzi neveket, hajóneveket. //Aulang Laip, Auszíní, Hongo Mai, Színangir, Szilgun Angardúmi, Sangur Órangi// – hajónevek, ezekből is van már vagy ötven. És a rengeteg szó. A hirsáhong szendvics, a jagihut sütemény, a dzsehamlevél, a hargaun és a dzsilaun – csak pár a szúni konyhával kapcsolatos szavakból. A fengrá és a fhangí – két terület, amikben Ninda jeleskedik – valósággal ontja a szakkifejezéseket, tessék megnézni egy részletet:
////
Méregette kezében a fengirit. A sildelg stílusba tartozó jaupi volt, kissé aszimmetrikus, sok múlt azon, hogy melyik oldalával fogja meg az ember és lendíti ki. A dimmin sorban szólaltak meg a tizedmatik bimmjei.
– Julki – mondta Ninda a negyedik tizednél. – Neng-rúm-olki-teki, kék.
Adott négyszavas leírásnak megfelelő sombir mindig csak egy van a pályán, hát nem kellett a többieknek keresniük. Sulgetil, aki a dimmi mellett állt, nyomban rá is fordította a tárcsát, és a kiválasztott sombirt fény öntötte el.
– Hé, ezt nem lehet! – kiáltott föl a Hilgerip daurtája, Aundzsi. – Ne engedd neki, Séssinauri, kezdő még, el fogja rontani!
Bamm! – jelezte a dimmi. Ninda nyugodtan beállt a dobáshoz.
– Hadd rontsa – mondta nyugodtan Séssinauri. – Úgyis ti lesztek a desszert.
Bimm!
Ninda nyugodtan megtervezte a röppályát és a hozzá tartozó dobásívet.
Aundzsi a fejét csóválta.
Bimm!
– Ez így nagyon csillagporos – mondta Aundzsi. – De rendben, ha nekikezdtél, hát jó, rajta. Látni akarom azt a sombirt elkapva. Csináld meg, halligí!
Bomm! – kongatta a dimmi a nyolcadik tizedet.
Aundzsi fölemelte a kezét.
– Kúmlian!
A dimmi elhallgatott, a kilencedik tizedet már nem kondította el.
Nindához el sem jutottak a daurta szavai. Csak a fengirit látta, amint leírja a bonyolult röppályát, előbb ferdén fel a magasba, jobbra csavarodva, aztán visszafordul balra és éles szögben lecsap a két sombir mögé, egyenesen a neng-rúm-olki-tekire. Pontosan tudott előre mindent. Már csak el kellett dobni a fengirit.
Amikor eldobta, az elnémult dimmin még mindig pörgő számjegyek kilenc egész egy tizeden álltak meg. Aundzsinak fölösleges volt megállítania az órát. A fengiri fölszárnyalt a magasba, pontosan azon a röppályán, amit Ninda előre eltervezett, és lecsapott a neng-rúm-olki-tekire.
Elkapta.
A közönség nem ünnepelt. Több száz ember ült a pálya körül döbbent csendben.
– A dzsuldzsul egyen meg, ha értem – dünnyögte kis szünet után Aundzsi, odalépett Nindához és átölelte. – Ez akkora volt, mint a rohokkígí, megcsináltad, halligí, megcsináltad!
Erre már kitört az ünneplés. Mindkét csapat tagjai sorra ölelgették Nindát, a közönség pedig tapsolt és éljenzett.
– Kár, hogy nem az én csapatomban vagy – mondta aztán Aundzsi. – Hát ez bizony százhúsz pont, akárhonnan nézem. Lesz mit ledolgoznunk, főleg hogy julki volt, és fogadok, hogy a julkihan is sikerülni fog. Tudom előre… no, lássuk, mi lesz az.
– Senszi – mondta Ninda.
– Ne ingereld a sottohan-vaturít, halligí! Sóhit eressz rá, pár napja még rövidkéz voltál! Ha nem kapod el, kétszáznegyvenet veszít a csapatod!
– Tudom – felelte Ninda hideg nyugalommal, és a szongéhoz lépett. Megérintette a gombot, s a gép kiadott egy senszit. Ninda nyugodt léptekkel átsétált a kalingin, a fengirit tanulmányozta, próbalendítéseket csinált, ahogy szokták.

Mire az olvasó ideér az olvasásban (**ne-32,** már úgy száznyolcvannyolcezer szót kiolvasott a regényből), a legtöbb szót érteni fogja, már ha megjegyezte persze. De nem mindet. Azt például mindmáig nem tudom, mi az a rohokkígí, kétszer fordul elő eddig az egész könyvben, sőt a sottohan-vaturít és a dzsuldzsult sem ismerem. Aundzsi igen, és kétségkívül Ninda is, mert nem kérdezett vissza, hogy azok micsodák. Velem nem osztották még meg ezt az ismeretüket.

„Megtanulta például a kitalált nevek és szavak hangulatkeltő, atmoszférateremtő hatását. Már az első oldalakon találkozunk Le Guin szóalkotásaival. S ez nem volna baj, rendszeresen él ezzel minden fantasztikus irodalom, a mi Karinthynk nagyszerű leleményeire (bullok, oihá, Capillária stb.) mindnyájan emlékszünk. Le Guin azonban kissé eltúlozza a dolgot, nyilván élvezi a játékot, s közben nem gondol arra, hogy az olvasó szórakozását megnehezíti, elbeszélésének megértését lelassítja. Vannak pillanatok, amikor a hitelesség, hihetőség érdekében alkotott getheni nyelv már-már visszájára fordítja az eredeti célt, az ismeretlen szavak hitelüket vesztik. Apró szépséghibája ez a regénynek, de meg kell említenünk, hiszen a magyar olvasó nem él az angol vagy amerikai sci-fi légkörében, ahol ez a módszer megszokott és mindennapos.”

Ezt Kuczka Péter írta az Ursula K. Le Guin //A sötétség balkeze// című regényének 1979-es kiadásához mellékelt tanulmányban. (A regény egyébként része a Ninda irdatlan forrásanyagának.) Nem felejtettem el ezeket a mondatokat, és azt sem, hogy mennyire nem értek egyet a gondolattal, akármekkora óriása volt Kuczka a science fictionnek. Egyébként is ha megnézzük a könyv első oldalait ebből a szempontból, kiderül, hogy nem is úgy van, Kuczka eltúlozta. Az első fejezet egy címleírással kezdődik: //Hain levéltárából. A 01-01101-934-2/Gethen sz. Ansible-szalag átirata: Az olluli Stabilnak: Genly Ai, az első Mobil jelentése Gethen/Télről, a haini ciklus 93-ik, az. Ekumeni Időszámítás 1490–97-ik évében.// Hát ugye ez egy műszaki adalék. Ezt követően viszont a tulajdonneveken kívül csak a következő szavak fordulnak elő az egész első fejezetben: gossiwor, kyorremy, karhosh, kemmer, kemmering, shifgrethor. Ezek felét megmagyarázza rögtön, a másik felét később. Ha Kuczka szerint ezzel Le Guin visszájára fordította az eredeti célt, mit gondolna a Nindáról?
Én ontom a sehonnan vett, magam költötte szavakat, mert egy kultúrát, egy civilizációt akarok megjeleníteni. Sőt többet. Nindának szüksége van a háttérre, amiből kiemelkedhet. No de kérem, ilyet is csináltak már. A Ninda forrásanyagának része a //Dűne// is. Félszázad óta ismerjük azokat a szavakat, hogy melanzs, shai-hulud, gom-dzsabbar, sardaukar, kull wahad. Frank Herbert az arabból és a romaniból vette a szókincsét, arabul tudó olvasónak sokkal kevésbé misztikus, Le Guin és jómagam pedig saját nyelveket alkotunk. (De persze meg sem közelítjük Tolkient, nem ez a célunk.) Robert Heinlein pedig //A Galaxis polgárá//ban (szintén része a Ninda forrásanyagának) jóformán nem alkot nyelvet, így fest le egy sor űrbeli civilizációt. Mindenki a maga eszközeivel.
Szóval hogy miért nem értek egyet Kuczkával? Mert eddig még mindig azt tapasztaltam, hogy a sehonnan jött szavak atmoszférát teremtenek, és ezáltal önmaguk definiálják magukat. „Jamisnál volt a törzs vizéből harminchárom liter és hét egész három harmincketted drachma – mondta Csani. – Íme, megáldom most egy Sayyadina szeme előtt. Ekkeri-akairi ez a víz, fillissin-folaszija Paul Muad-Dibnek. Kivi-akavi, soha többé, nakalas! Nakelasz! hogy megméressék és megszámláltassék, ukair-an! Szíve dobbanására, dzsan-dzsan-dzsan, a mi barátunknak… Jamisnak.” (Békés András fordítása.) Ugye nem tetszik azt mondani, hogy ezt nem tetszik érteni? Kristálytiszta. Noha lefordítani aligha tudnánk, mégis értjük. Akkor mi a baj? Miért ne használhatnánk akármilyen tömegben ezeket a szavakat? Egy részüket megmagyarázzuk, más részüket érti az olvasó a szövegkörnyezetből. Jómagam többé-kevésbé szakítottam a science fiction olvasásával (magyarázat [[ket_het_mulva_hal_meg_john|itt]]), de az eszköztárát ismerem. Sok történetben csak egy-két szó speciális, például Robert Sheckley //A Tranai//jának olvasója emlékszik arra a kifejezésre, hogy derrzin, máshol csak a jelentése speciális, maga a szóalak a történet nyelvének hétköznapi szavaiból van, mint Asimovnál a Spacer népnév, ami a különféle magyar fordításokban űrlakó, űrász, Térutas és Térutazó is volt. De olyan is van, ahol egy egész nyelvet tanulunk meg a regényben: H. Beam Piper //Bundás népség//ének olvasója a regény végére folyékonyan csacsog borzasul.
Ne becsüljük alá az olvasót. Akit nem érdekel a regény, az úgyis becsukja a könyvet, akár tele van ismeretlen szavakkal, akár nem. Akit viszont igen, az meg fog birkózni velük.
És egy világot kap cserébe.

@blogf[NANDO Ninda Kissy irodalom Le_Guin‚_Ursula_K. Kuczka_Péter A_sötétség_balkeze Dűne Herbert‚_Frank Heinlein‚_Robert A_Galaxis_polgára Sheckley‚_Robert A_Tranai Asimov‚_Isaac Békés_András Piper‚_H._Beam Bundás_népség Tolkien‚_J._R._R.]