@t[Emlékmű a gyógyításnak]~~META:date created = 2013-07-14~~

Éppen az imént láttam újra a Vészhelyzet egyik legjobb részét, ami már valóságos költemény az életmentés dicséretére. Ez az epizód akkor van, amikor Doug Ross doktort sorozatos botrányai miatt az elbocsátás fenyegeti.

A chicagói városi kórház békés éjszakát él. Csend van; Hathaway főnővér ráér Doomot játszani a diszpécserpult számítógépén, később Greene doktor is csatlakozik. Az embereket magánügyeik foglaljak le, Jeanie küzd, hogy helytálljon új munkahelyén, Carter lohol, hogy eleget tegyen Bentonnak, Ross állást keres egy másik kórházban. Csak egy komolyabb esetet hoznak. Egy kislányt, Molly Phillipst, akit elütött az autó, politraumált, rosszul van, de hamarosan rendbe teszik, összebarátkozik Harper Tracyvel, a kedves medikával, kártyázik vele, az élet visszatér a kerékvágásba.
Csak Dougnak nem, aki úgy érzi, összeomlott körülötte a világ. Örömöt mutat az új állás iránt, ahol évi kilencvenezret kap és nem hal meg senki, de belül vérzik a szíve a sürgősségiért. Az operába tart egyik barátnője meghívására, de nem ott jár az esze. Defektet kap; megáll a szakadó esőben. Aztan előveszi a marihuánás cigarettát, ami az egyik betegtől került hozzá csak ugy tréfából, sokáig gondolkozik és hozzálát, hogy meggyújtsa.
Zörgetnek az ablakon és kiabálnak, Doug rémülten kiköpi a cigarettát. Egy kisfiú az, segítséget kér, a testvére mindjárt megfullad. Doug kiugrik és megindul a térdig érő vízben. A gyerek egy vízlevezető csatornában van egy rács mögött, beszorult egy csomó szemét közé, a lábát fájlalja. Doug nekiugrik a rácsnak és bontani kezdi, közben szóval tartja Bent, aki nyakig ül a csatornát félig megtöltő, jéghideg esővízben; a baseballról beszél vele, percenként átnyúl a rácson és megpofozza, hogy el ne aludjon, énekelteti. Elhozza a kocsiból a lámpát és az emelőt, de a másik gyerek nem talált telefont, így Doug bezúz egy kirakatot és beemeli a gyereket, hogy telefonáljon onnan. Ben már alig él, amire a rács végre enged, s a vízáradat kisöpri őket a parkba.
Bent a kórházban fény van, száraz meleg és csend. Lövöldöznek a számítógéppel, papírmunkát intéznek, CT-t rendelnek Molly Phillipsnek, mert fájlalja a hasát. Békés unalom.
Doug felbukkan a vízből az eszméletlen gyerekkel. Kiviszi a partra, a pulzusát nézi, nekiesik. Valami őrféle ember jön, egy helikopter is köröz felettük, de a mentők még sehol. Doug a Grant Park talaján, a dézsából ömlő esőben gégemetszést csinál egy bicskával és egy golyóstollal. Ez segít, Ben kiköhögi a vizet, de már nagyon erősen lehűlt. Leszáll a tévéhíradó helikoptere, megjönnek a mentők is, Doug a hordágyon stabilizálja a gyereket, de azok a legközelebbi kórházba akarják vinni. Ám ott nincs traumatológia, Doug nem engedi. Odahívja a pilótát, mennyi idő a városi kórház? Tizenöt perc. Hárommal több, mondja a mentő, indulnunk kell! Igen, kiabál Doug, aztán ott hal meg a műtőasztalon. Kiránt egy ballont meg egy defibrillátort a mentőből és felpakolja a gyereket a tévéhíradó helikopterére. Vigyük el, ez nagy sztori, mondja a riporter.
Bent a kórházban Carol Hathaway meglepve hallja, hogy Doug az ötös csatorna helikopteréről beszél; de már látja is a híradóban, ahogy a légijármű hátsó ülésén szorongva Doug reanimálni próbálja a gyereket az operatőr kamerája előtt, csuromvizesen és véresen. A riporter kérdezgeti, mit csinál, mik azok az elektródok, de Doug rá se hederít, Greene-nek mondja, három perc múlva ott van a hipotermiás gyerekkel.
A nővéreken úrrá lesz a televízió varázsa, megbűvölten nézik a készüléket, amíg Greene szét nem ugrasztja őket készenléti kocsiért, forró felszerelésért. Aztán megszakad az adás, mert Doug kiüti az operatőr kezéből a kamerát, hogy segítsen. A helikopter leszáll a kórház tetején, kiveszik Bent és rávetik magukat a szakadó esőben, az operatőr filmez, a riporter kérdezget, de senki sem érzékeli létezésüket. Levágtatnak a sürgősségire es be a gyerekkel az egyes vészhelyzeti szobába.
Benton és Carter ekkor rohan a kettesbe Molly Phillipsszel, aki összeomlott a CT alatt.

Hosszas küzdelem kezdődik a két egybenyíló szobában a két gyerekért, orvosok, asszisztensek, nővérek a filmzene és a mindenféle -szkópok kórusban csiripelő hangjainak ütemére lépnek, nyúlnak ide-oda, adrenalint, atropint, bevetik a technika legnagyobb vívmányait. Ben forró oxigént kap, aztán forró vért szívmotorról, Benton átrohan bypasst csinálni, Greene visszamegy helyette, hogy elindítsa Molly szívét.
Aztán a küzdelem olyan hirtelen, ahogyan elkezdődött, véget ér.
Greene megállapítja a halál időpontját és kikapcsolja a gépeket. Harper sírva fakad, Carter pedig elmegy, hogy megmondja a szülőknek.
A szomszéd szobában Ross megkönnyebbülten köszönti Bent.

Sokáig gondolkoztam ezen annak idején, mikor először láttam. A mondanivaló világos. Az egyik gyerek meghalt, a másik életben maradt. Élet és halál között egy lengőajtó a távolság – az ajtó, ami elválasztja az egyest a kettestől. S a sors fintora, hogy az maradt életben, amelyik reménytelennek látszott, s az pusztult el, amelyik már jól volt, beszélgetett, kártyázott, odaajándékozta a saját készítésű nyakláncát Harpernek. Rajta is volt egész idő alatt.

Az újságírók előbb voltak ott a kórházban, mint Ben. Amikor a harcnak vége, ismét megrohamozzák őket az előcsarnokban. Egy újságírónő elkapja Molly sírva távozó szüleit: Ugye önök a csatornában rekedt fiú szülei? Milyen érzés, hogy… Carter odasiet és elküldi, menjen innen. Az újságírónő következő mondata, s még inkább, ahogyan mondja – díjat érdemel, ha van díj néhány mondatos, névtelen epizodistáknak, akkor azt.
– Nem megyek. Mert //beszélek ezekkel az emberekkel// – néz Carterra szigorúan, vagy nem is nagyon látni, hogyan, inkább csak a testtartását a rengeteg ember között. Egész testét-lelkét beleadva követeli Cartertól ezzel az egyetlen mondattal, vélt igazának tudatában, hogy //beszélhessen ezekkel az emberekkel,// hiszen egész pályafutása abból áll, hogy emberekkel próbál beszélni, amit időnként akadályoznak. Ez mind világosan látható a mozdulatából, érezhető a hangjában levő nyomatékból.
(Nem. Nem beszél – feleli Carter csendesen.)
Odakint Ross és Greene hüledezve szemléli a riportereket és tévékamerákat. Ben megmentéséből hír lett, mert a segélyhívást a tévéhíradó is hallotta. De a két orvos arcán látszik, hogy ez értelmetlen. Nekik ez egy a sok ezer eset közül, akikből nem lett hír. Nem lett hír Molly Phillips halálából sem.
Ők mindennap ezt csinálják.

@star

Tizenöt évvel és egy héttel ezelőtt írtam meg ezt a cikket, s most megint látom ezt az epizódot – talán negyedszer –, Molly Phillips megint meghal és Ben megint megmenekül. Azóta Molly Phillips egy kicsit több nekem egy sorozat sok ezer epizódszereplője közül: miután ő volt az első gyerek, aki meghalt a Vészhelyzetben, én e cikk megírása után odaadományoztam a családnevét a Nicky egyik epizodistájának, R. Sandy Phillipsnek. Érdekes, Amerikában eredetileg 1995. november 9-én ment adásba ez a rész, éppen egy évvel azután, hogy elkezdtem dolgozni a Nicky első változatán.
A két gyerek életútja éppolyan különböző lett, mint a filmen. Ben életben maradt és eljátszott több sorozat- és filmszerepet, elcsavarta a neveletlen hercegnő fejét; most harmincegy éves és jó úton van a világsztárság felé. Erik von Dettennek hívják. Molly Phillips a következő évben eljátszott egy kisebb szerepet a Shiloh című családi filmben, majd még egypár sorozatszerepet, amilyeneket a Vészhelyzet előtt is – s végül a szíve felmondta a szolgálatot. Mint a Vészhelyzetben. Jessica Madison Wrightnak hívták, két héttel az esküvője után és egy héttel a huszonkettedik születésnapja előtt halt meg szívelégtelenségben, most lesz hét éve. Azazhogy – nem az ő szíve mondta fel a szolgálatot. Tizenöt éves korától új szívvel élt.

@blogf[! Vészhelyzet film egészségügy]