@t[Egyszerűség lakik benne]~~META:date created = 2022.05.28., 15:10~~ Nem hivalgó, cifra páva Nem modern az én szívem Egyszerűség lakik benne Mosolyogva, szelíden Egyszerű, de tiszta nóták Amiket én dalok Mert a szívem súgja őket Nem is olyan nagy dolog Úgy csicsereg az én szívem Egyszerűen, szabadon Mint a pintyőke madárka Fönt a lombos ágakon Ami a szívemen fekszik Azt dalolom, semmi mást: Legelő, kicsiny birkáktól Tanultam a versírást Egyszerű és tiszta nóta: Gólyafészek, háztető Nincsen benne semmi, ámde Az legalább érthető A jó Isten egyszerűnek Alkotta az eszemet Nincsen abban nagy modernség Csak szelídség, szeretet Kicsi kunyhó, szerető szív Messze égbolt, tiszta, kék Fulladjon meg Ady Endre Lehetőleg máma még A versike szerzője Szabócska Mihá’, azazhogy Karinthy, mert ez egy paródia, az //Így írtok ti//ből van. Egy másik versike juttatta eszömbe, amit a nyelvhelyesség nevében írt egy költő – de mégsem ezzel a részével szeretnék foglalkozni, nyelvi babonáit már Szepesy Gyula megcáfolta, költészetének meg hadd ne legyek kritikusa, én mivel írok szebbet? Hanem a költő videót is készített, amin elmondja a verset, és feliratozta is. Írtam neki hozzászólást néhány dologra, de csak az első tételre kaptam választ: a szövegben azért vannak ilyen vesszők: a˛ b˛ c˛ d˛ e nem pedig ilyenek: a, b, c, d, e mert nem találta a vesszőt helyette, és az AltGr-6+szóköz egyszerűbb volt. Hát ezért jutott eszömbe Szabócska Mihá’. Nálunk ez általános. Kortünet és kórtünet. Ha nem tudunk valamit, akkor barkácsolunk valami helyettesítő megoldást. Szó nem lehet róla, hogy fölhívjuk a legelső ismerősünket, aki látott már számítógépet: „Hé, hol van a billentyűzeten a vessző?”, ámbár akkor azt felelné, „Baszki, a mö betű mellett jobbra”, de ez sokkal komplikáltabb, mint végigcsapkodni a billentyűket. Azt ugyanis magunkban csináljuk, emehhez viszont be kellene ismerni, hogy nem tudunk valamit. Igaz, hogy a gugliba is be lehetne írni, de ki tudja, hátha valaki azt is elolvassa, inkább nem. Csapkodjuk összevissza a billentyűket, aztán valami majd lesz. Egyszerű és tiszta nóta. Időnként szömbejönnek a neten képek hasonló egyszerű, ötletes megoldásokról. Mint amikor „bízz bennem, mérnök vagyok”, és íme a vécé, ahol az ajtó olyan közel van a vécécsészéhez, hogy nem lehet becsukni, de gond egy szál se, vágunk az ajtón egy jó nagy lyukat! Íme a falból kiesni készülő tégla, amit ötletesen megerősítünk ragasztószalaggal! Persze a legnagyobb ötletelők az orvosok. Ha nem lennének azok, vagy legalább ő szent felsége professzor doktor Vízkelety Tibor nem lett volna az, én most egészségesebb lennék. Ha ő szent felsége doktor Nagy István nem ötletelt volna, Krisz lett volna egészségesebb. A tájékoztatás nem teljes körű, ha csak kis családomat veszem, simán fel tudok sorolni húsz ilyen ötletelő orvost. Láttam persze olyan esetet is, amikor az ifjú szaki elvtárs odament az öreg szaki elvtárshoz: „Hallgass ide, Öreg szaki elvtárs, van egy gondom: molibdéntitánium ötvözetbe kellene fúrnom hatvankét századmilliméter átmérőjű lyukat, és csak hatvannégy századmilliméteres fúróm van” – „Semmi gond, Ifjú szaki elvtárs, reszelünk neked hatvankét századmilliméteres fúrót”… csakhogy ez utoljára a kommunista munkaverseny idején volt, és akkor is csak diafilmen. Mostanra az egy rákosista csökevény, hogy megkérdezzünk valakit, aki már hallott arról a dologról, amivel dolgozunk. @blogf[vers Szabolcska_Mihály Karinthy_Frigyes Így_írtok_ti Szepesy_Gyula Nyelvi_babonák billentyűzet számtech nyelv kommunista Vízkelety_Tibor_dr. Nagy_István_dr.]