@t[Abortusz, jog, lelkiismeret]~~META:date created = 2017.02.13., 01:49~~

Nem, az orvost nem illeti meg semmiféle olyan [[http://24.hu/belfold/2017/02/10/nem-lennek-olyan-korhazban-ahol-az-orvosnak-fontosabb-a-lelkiismerete-minthogy-segitsen|jog,]] hogy ha úgy tartja kedve, megszeghesse a hippokratészi esküt, mert olvasott egy ókori mesekönyvet. //Abortuszt megtagadni nem lelkiismeret kérdése, hanem lelkiismeretlenségé.// Sokszor fölmerült már bennem a kérdés, hogy idült keresztények miért mennek éppen nőgyógyásznak, amikor Magyarországon évtizedek óta legális az abortusz, és tudják, hogy ilyeneket igenis csinálni kell. Mindig arra jutok, hogy elvetemültségből. Istent akarnak játszani (amúgy is gyakori betegség vallásokban, addig óbégatnak a nagyistenhez, amíg azt kezdik hinni, hogy ők a kisistenek), oda akarnak állni megerőszakolt tinilányok elé és közölni velük, hogy ők márpedig nem csinálnak abortuszt, mert „Isten” megtiltotta (lófaszt, egy antik regényíró volt), ezért márpedig te, kis kurva, meg fogod szülni azt a gyereket, és mivel „Isten” tiltja, hogy eldobd magadtól, föl is fogod nevelni, és egész életedben emlékezni fogsz rám, dr. Kalampöszi Bargobálra, bár én tíz percen belül elfelejtem az arcodat, a nevedet már most se tudom.
Én mindig arra jutok, hogy az ilyen orvos innentől az illető gyerek apja. (Ritkábban: anyja.) Nevelje föl. Ő okozta, hogy az a gyerek megszületett, őnélküle nem lenne a világon, tehát most tessék helytállani kötelezettségének, mert az nagyon nagy hepiség, hogy van egy gyerek, akit én csináltam, csak ezzel következmények is járnak. Élnek a világban sok-sok millióan, akik gyerektartást fizetnek, akár több nőnek is, mert a gyerek nem csupa móka-kacagás, azt el kell tartani, és ez valójában a vele járó kötelességek legkönnyebb és legkevésbé fontos része.
Él a világban egy tündéri kislány, most óvodába jár, aki közvetve nekem köszönheti, hogy a világra jött. Egy ponton úgy tudtam beavatkozni a szülei életébe, hogy vállalhattak gyereket, elhárult egy akadály. Ettől kezdve én őt a tiszteletbeli gyerekemnek tekintem, és ez már jelent akkora kötelezettséget, hogy ha neki az egész családjával, rokonságával valami szörnyűség történne, akkor magamhoz vegyem és fölneveljem. De gyerektartást nem fizetek utána, mert nem //okoztam,// hogy ő a világra jöjjön, csupán //lehetővé tettem.// Tetszenek érteni a különbséget, ugye? Miért nem tekintünk felelősnek egy gyerek megszületéséért egy taxisofőrt, aki beszáguld a kórházba a kismamával? Mert csak a munkáját végzi, és a gyerek mindenhogyan megszületett volna. Miért nem tekintjük felelősnek az orvost, aki nélkül adott esetben tényleg nem született volna meg vagy nem marad életben a gyerek? Mert csak a munkáját végzi, és nem lenne tisztességes vele szemben, az egész orvostársadalommal szemben sem, ha a nyakába varrnánk a megmentett emberek további élete miatti felelősséget. Az ő hatásköre odáig terjed, hogy az adott problémát megoldja, ami kis hőemelkedéstől életveszélyig bármi lehet, és ha megint behozzák a beteget, akkor megint megoldja. Hogy a kettő között mi történik, nem az ő gondja.
Kivéve ha nem gyógyítással okozta, hogy az a gyerek a világban legyen a temető helyett, hanem parancsszóval előírja. Mert ugyebár ha a beteg a temetőben köt ki, akkor az orvos nem felelős, ha ezt gyógyítással próbálta megakadályozni, de lecsukjuk, ha úgy juttatta oda szándékosan. Ez ugyanaz. Az orvos feladata az, hogy gyógyítson, nem az, hogy előírja, hogy kell a betegnek élnie a jövőben. Ezért használják a //javaslat// szót például a gyógyszerekre: az orvosnak nincs hatalma megszabni, hogy a beteg köteles az adott gyógyszert beszedni, csak javasolja.
Fontos ismeret, hogy ha az orvos terhes nővel foglalkozik, akkor biológiai értelemben két betege van, akkor is, ha mondjuk bokaficam miatt kezeli: nem szabad olyan fájdalomcsillapítót adnia, ami árt a magzatnak. De jogi értelemben csak egy betege van, a nő. Akkor is, ha minden erejével azon van, hogy csak a magzatot vegye észre, bár az kívülről nem is látható. Mert ő olvasott egy ókori mesekönyvet.
Fontos tudni, hogy az orvos betege nem a magzat, amíg meg nem született. Amit a bokaficamról mondtunk, fordítva is érvényes, a még meg nem született magzatnak, vagyis az anya egyik testrészének az orvos nem adhat olyan gyógyszert, ami árt az anyának. Viszont az anya mint döntésképes felnőtt ember hozhat olyan döntést, hogy megkockáztat valamit a magzat érdekében – maga a terhesség és a szülés is ilyen kockázat –, mert ő ezt a saját életével megteheti. Emberek olyan döntéseket is hoznak, hogy leugranak a hídról egy kötéllel a lábukon, mert vállalják a veszélyt. De másvalakit akarata ellenére lelökni a hídról már nem szabad, akármennyire bízunk a kötélben.
Orvosnak sem. Az orvos nem dönthet a döntésképes beteg helyett annak életéről és nem nyilváníthatja döntésképtelennek, hogy dönthessen helyette. Nem érdekes, hogy az orvos bármiről mit hisz. Hippokratész belevette az orvosi eskübe, hogy hólyagkövet nem operál, fogalmam sincs, hogy miért pont azt nem. Hippokratész két és fél évezreddel ezelőtt a mai vallásoknak még a hírét se hallhatta, kivéve talán a judaizmust, így az abortuszra vonatkozó tilalom nincsen az eredeti hippokratészi esküben. A modernben egyik sincs megtiltva, nemcsak abortuszt szabad (és kötelező) végezni, de még hólyagkőműtétet is. Mert az idők változnak. A mai orvosok zavarba jönnének, ha idős professzoruk nyugdíjba vonulva azt kívánná tőlük, hogy gondoskodjanak róla öreg napjaira, pedig ez is benne volt az eredeti hippokratészi esküben.
Alapvető definícióként – jogi nyelven: megdönthetetlen vélelemként – kell elfogadnunk, hogy bármely gyerek első számú érdekvédője csakis az anyja vagy az apja lehet, mindaddig, amíg a két szülő között érdekkülönbség nem lép föl (elvált vagy egymással rosszul élő szülők), de ekkor sem adekvát, hogy egy harmadik személy legyen vagy lehessen a gyerek érdekvédője. Ez csak abban az esetben kívánatos és lehetséges, ha a gyereket bántalmazzák a családban. Ez van a már megszületett gyerekkel. Ami pedig a még meg nem született gyereket illeti, jogfelfogásunk nagyon helyesen úgy tekinti, hogy neki nincsenek jogai, de ha ez az ókori mesekönyvek ókorból ittfelejtett olvasóinak hatására megváltozna – netán bevennék a Ptk-ba, hogy ügyvédek perelhetik az anyákat magzatok nevében –, akkor elmondom, hogy a még meg nem született magzatnak az anyja nem az első számú, hanem az egyetlen lehetséges érdekvédője. Mindenki más csak úgy védheti a magzat érdekét, ha egyúttal az anyáét is védi. Aki azt hiszi, hogy a kettő szétválasztható, az valamiért azt is hiszi, hogy mivel a magzat a születéskor megszűnik magzat lenni, a jogait is csak addig kell védeni. (Keresztény egyházak például néha meglepő közönyt tudnak tanúsítani exmagzatok sorsa iránt, például amikor húszfokos fagyban nem nyitják ki a templomokat a hajléktalanoknak, pedig azok valaha egytől egyig magzatok voltak.) Igen, a magzat valóban csak addig magzat, amíg meg nem születik, onnantól újszülöttnek hívjuk – de azért ő továbbra is ugyanaz a Köcsörnyész Dargobác, aki eddig volt, csak most már látszik is. Márpedig akinek annyira fontos Köcsörnyész Dargobác érdeke, hogy kész azt megvédeni az anyja ellenére is, amíg Dargobác meg nem születik – az legyen szíves komplett jogszolgáltatást nyújtani és folytatni ezt a munkát a szülés után is. Dargobác ugyanis továbbra is rászorul a jogvédelemre, bár abortuszt most már nem lehet végezni rajta, de védtelen, tehetetlen újszülött lévén ez számára még nem valami nagy biztonság. Milliónyi veszély fenyegeti, például az, hogy az anyjának elapad a teje, mert nyomorban él. Tessék helytállani az elveknek és a már megszületett magzatot is megvédeni. Élete végéig, hiszen az emberélet mindig emberélet marad.
A magzatvédészek azonban nemhogy közönyt, egyenesen gyűlöletet tanúsítanak azokkal a magzatokkal szemben, akik valamivel régebben voltak magzatok, és igenis meggyilkoltak már nőgyógyászokat, akik abortuszokat végeztek, vagy csak ezt hitték róluk. Ez csak egy fajtája a sokféle lelkiismeretlen cselekedetnek, amikre a lelkiismeretről vadlózungolva vetemednek. Sok idült keresztény szülő tagadta már ki lányát jézuskábulatában, mert az abortuszt „követett el”. Ma már talán nemigen ugranak a kútba a „megesett lányok”, mert még faluhelyen is vezetékes víz van, de akinek a lánya akár csak foglalkozik az öngyilkosság gondolatával, amikor megtudja, hogy terhes, az semmivel se jobb szülő, mint akik vadállati kegyetlenséggel ölik meg a saját gyereküket vagy feleségüket „házasságtörés” miatt, és a „becsületükre” hivatkoznak. Ez egyes iszlám sújtotta területeken szokott előfordulni, amely vallás egyébként szintén tiltja a gyilkosságot, és természetesen egy gyilkosnak muszlimok között sem lehet becsülete.
Kereszténység, iszlám és judaizmus sok tekintetben ég és föld, de egyvalami közös bennük: a nőt másodrendű lénynek tekintik, aki nem teljes értékű ember; vagy adott esetben egyáltalán nem ember. Éspedig nem azért, mert nincsen szakálla vagy ádámcsutkája, illetve van neki melle. //Fasza// nincsen, ez a legeslegfőbb probléma. Egyes kivételes felekezetek jutottak csupán el odáig, hogy nőből is lehet pap. Katolikuséknál ugyebár a nő nemhogy pap nem lehet, papnak senkije se lehet, se felesége, se szeretője. Az Áthosz-hegyi vadkeresztény tébolydába még állatból se szabad nőneműt bevinni, nem mintha attól tartanának, hogy a szerzeteseknek majd megtetszenek, csak ez egy elv, a nőneműség ennyire tisztátalan az Úr előtt, aki undorát leküzdve megteremtette Évát muszájból, mert Ádám unatkozott. (Bár ez a része is zavaros, mert mintha az állatoknak már előbb kiadta volna az utasítást, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, tehát köztük kellett hogy legyenek nőneműek, és a szexnek is léteznie kellett már.) Az iszlám sújtotta vidékek némely részén meg egész sor tilalmat zúdítanak a nőkre, az [[a_teve|autóvezetéstől]] az [[nincsen_fasza_oljuk_meg|írás-olvasásig.]]
Ennek a nőellenes fasizmusnak – és a ténynek, hogy terhes csak nő lehet – része az abortuszgyűlölet. Nem az itt a szempont, hogy a magzatot védeni kell, ha ez fontos lenne, a magzatvédők nem fordítanának hátat a magzatnak a születés pillanatában (sőt valójában már akkor, amikor a terhességet már orvosilag nem lehet megszakítani). A szempont az, hogy az a nő, aki ma elveteti a gyerekét, holnap már egyenjogúnak képzeli magát a Férfiak Őfelségeikkel, döntéseket hoz az életéről, holott ő normálisan (a paradicsom óta, ugye) csupán egy edény, amelyben a következő Férfi Őfelsége majd kitenyészik. Ja, hát persze esetleg lány is, hiszen a következő nemzedéknek is kell majd ilyen edény, de a kínai egykepolitika áldásai között szerepel, hogy ott ez már nem is szempont többé, és „anyák” tömegei ölik meg csecsemőiket, ha azok nem rendelkeznek az emberré váláshoz szükséges Bűverejű Szent Fasszal. Kínában már rég be kellett volna vezetni, hogy ha lányszerkezetű gyermek valamiképpen meg talál halni, akkor a szülőket azonnal letartóztassák gyilkosság vádjával.
Van egy rossz hírem. Az egész tévedésen alapul. Ez a tévedés a legsúlyosabb az emberiség történetében, ehhez képest Trumpot megválasztani egy bölcsesség volt. Sok //milliárd// nő – és ennek folytán a családjukban levő sok milliárd férfi – életét tették már tönkre abból az elgondolásból kiindulva, hogy a nő nem ember vagy nem teljes értékű ember. Az egész emberiség ma több évszázaddal, talán több évezreddel előrébb tartana, ha a nőket elfogadnák ugyanolyan embernek, mint saját maguk, Őfőfaszlengetőségeik. A Holdra is, mint tudjuk, férfiak léptek – de nő írta a holdkompot vezérlő programot.
Az egész sötét középkor kimaradt volna a történelemből, mert a nők nem engedték volna feledésbe merülni az ókor tudományos, művészi és erkölcsi vívmányait az ókori birodalmak hanyatlásával, sem pedig azt nem hagyták volna, hogy a férfiakon eluralkodó vallási téboly világpusztítások sokaságává váljon – mert őrajtuk nem fog a vallás férfi felsőbbrendűségről őrjöngő része, azt már csak a férfiak plántálják beléjük. Ursula K. Le Guin évtizedekkel ezelőtt kimondta, hogy a háborúkat nem lehet megtartani, ha a tábornok terhes és a vadászpilótának szoptatnia kell.
Az emberiség sorsa mindkét nemen múlik, de az evolúció úgy látta jónak, hogy a női nemre sokkal többet bíz – valójában ebből fakad minden különbség, ami férfi és nő között valaha létrejött. Tetszenek emlékezni a //Marsbéli krónikák//ra? A legvégére. 2026 októberében egy család megérkezik a Marsra. A Föld elpusztult, az emberiségből csupán maroknyi túlélő maradt. A három fiú és a lány felfedező útra indul. S az apjuk azt mondja: „Vigyázzatok a húgocskátokra.”
Ők később megértik.

@blogf[vallás fasiszta iszlám keresztény zsidó abortusz orvos Hippokratész jog politika Áthosz Biblia Le_Guin‚_Ursula_K. Marsbéli_krónikák]