testedzés

november 18, 2015 08:10 LKP 362 visite Új hozzászólás
Mindennapi mérgelődéseim

Néhány napot kórházban voltam kénytelen tölteni. Na nem olyan igazi kórházban, csak potemkinkórház ez.

A Gellért fürdőnek van egy nappali kórház rendszere. Ez azt jelenti, hogy se kaja, se műszeres vizsgálatok, semmi kórházi dolog. Bemegy a paciens és elkezd tornázni. Torna szárazon és vízben. Aztán van masszírozás és van rengeteg víz. Különböző hőfokú medencék, legalább öt. És ez a legjobb az egészben.

Beülsz a 34 fokos vízbe és elengeded magad. Pihensz, akár meditálsz, lazítasz. Erős vízsugárral masszíroztatod a hátadat és a válladat. Nagyon finom.

Ez egy társasjáték is egyúttal. Van a tornaterem, 18 fővel működhet, de minden alkalommal 20-21 jelentkező van. Ha lassú vagy akkor kiszorulsz és mehetsz később. Ha ott sincs hely akkor a masszírozó (vagy hasonló) ágyon tornázhatsz. Gerinceseknek direkt használ. Pláne ha lefordulsz egy hirtelen lábváltós figuránál. És természetesen van az ismerkedés. Szerencsém volt, mert nagyon jópofa kollégákkal kerültem össze. Van köztük melós, egyetemi tanár, filozófus, fűtő, meg másak. Majd mindenki nyugdíjas, de van ifjabb is. Most a hölgyeket nem említem, sajnos ők sokkal zárkózottabbak.

A szokásos névjegycsere megtörtént. Ha valakinek úgy alakul később, hogy szüksége van egyik-másik társ valami tudására, lehet telefonálni, F.b.-ozni.

A ráadás nem sikerült. A végjáték elég balul sült el.

Az utolsó előtti nap, hazafelé, hatalmasat estem az utcán. Össze-vissza vertem a jobb oldalamat. A vállamtól a lábujjamig legalább hat helyen fáj. Olyan helyen sérült a lábfejem, ami még ha akarom sem tud a földdel találkozni. Lehúzta a bőrt valami és nagyon rossz érzés. De majd ma, az utolsó tornán kiderül, hogy mennyire tudom használni a lábam és a derekam. Na meg a masszírozást is kihagyom talán.

Ezt leszámítva, jól éreztem magam.


És most egy kis kritika a kórházról.

Az ember kap egy “karórát”. Ezzel követhető nyomon, hova kell menni, merre jár, és ez a belépő az uszodába. A végén tudtuk meg, hogy napi két órát engedélyez csak a rendszer. Aki többet áztatta magát, annak fizetnie kell. Én egyszer voltam három órát bent, kíváncsi vagyok, fizetnem kell vagy sem.

A szobában van öt ágy. Betegek vagyunk nyolcan. Így, ha mindenki elfárad, legfeljebb egymás mellé fekhetünk. Az öltözőszekrény is olyan kicsi, hogy a kabátom már bele se fér. Mi lenne ha tél és mínusz ezer fok lenne?

A dokinő annyit mondott, hogy majd félidőben találkozzunk. Mentem is hozzá, idejében. Mi van magával? Van valami panasz? Nincs. Az jó, akkor most találkoztunk, rendben van.

A zárójelentés előre megírva, három nappal előbb kézhez vehettem.


A medence hőfoka 36 fok. A nyitható tetőt kinyitja valaki. Kint 14 fok van. Másnap ezrek tüsszögnek.


És mindenki tartja a markát, zsebét a pár száz forintokért. Az egész program, 15 alkalmak, ha mindenki megkapja ami “jár neki” akkor benne van legalább húsz ezresemben. Természetesen a 25 befizetetten felül. Magyarország, 2015. És nyafognak az egészségügyben, hogy alacsonyak a jövedelmek. Igaz, itt senki nem panaszkodott.

Új hozzászólás

Töltsd ki az alábbi űrlapot hozzászólás küldéséhez

Felhasználói adatok





Az üzeneted