Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; widget_indexer has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.widgets.php on line 9

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; comment_indexer has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.comment.php on line 3

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; entry_cached_index has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.entry.php on line 3

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; entry_index has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.entry.php on line 36

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; entry_archives has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.entry.php on line 226

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; draft_indexer has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.draft.php on line 6

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB_QueryParams has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 3

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB_Query has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 136

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB_CommentList has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 591

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 637

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB_transaction has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 765

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; plugin_indexer has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.plugins.php on line 6

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; SmartyValidate has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/smarty/SmartyValidate.class.php on line 33
Négy nap, négy nehéz nap : hozzászólás » Láng Péter blogja

Négy nap, négy nehéz nap

október 12, 2015 17:47 LKP 599 visite Új hozzászólás
A novelláim

Mostanáig hallgattam, fojtottam magamba a keserűséget.


Négy nap



Az első nap.


Gyuri telefonált, hogy jó lenne, ha valami mobilt vennék. Tudnánk beszélgetni, kapcsolatot tartani.

Mindez még akkor történt, mikor kezdődött nálunk a mobil telók megismerése. Azt se tudtam, mire való, mit tudok vele csinálni, amit az otthoni, már nyomógombos, kijelzős-mit tudom mit tudó csodakészülékem nem tud. Egy dologgal volt jobb: bárhol elérhet bárki.


Megvettem egy Alcatelt. Tanultam, ismerkedtem vele. Tudtam, hogy jó lesz valamire. Még sokat kell tapogatnom, az biztos. Figyelni, hátha cseng, nézni, ki keresett, meg egyebek.

Megadtam neki a számot, ki is próbáltuk. Működött. Ennyi.


Aztán azon a napon, cseng a mobil. Jelez. Nézem, ki az? Gyuri hív.

Gyere be a László kórházba, ott vagyok bentlakó.

Mi van? Mit kaptál el?

Semmit. Itt van a doktorom és nem enged haza, csinálnak mindenféle labort meg egyebeket.

Baj van?

Á, semmi. Nyugi.

Reggelig idegeskedtem. Siettem hozzá.

Kint ült és olvasott valami jó vaskos könyvet.

Szia. Szia.

Na mesélj! Mi a mese?

Nincs nagy gond még, de lesz. Ugyanis a májam felmondta a szolgálatot. De elmúlik, csak idő kell hozzá.

Fájdalom van? Hirtelen nem jutott más eszembe.

Van, de kibírom. Kapok egy marék gyógyszert és kész. Mindenesetre elintéztem, hogy kijáró beteg lehessek. Nem kell egész nap itt rostokolni. Semmit nem csinálnak úgysem. Tegnap voltam a bankban és szerződést kötöttem a vállalkozásunkhoz. Két és fél milliót kaptunk. Célzottan a gépekre meg a szoftverekre, perifériákra.


Volt egy közös tervünk. Egy kicsi házinyomda. Műszaki előkészítés, forma és tartalomtervezés, kisnyomtatványok meg ilyesmi. Haladt is a dolog, pénz kellett csak hozzá. Ez volt az ő szerepe, dolga. Megszerezni a pénzt.


Akkor elindult a dolog? Nem kellettem én is az aláíráshoz.- Társtulajdonosok voltunk.

Á, minek? Nem kell téged is terhelni, ha van más megoldás.


Nem vagy fáradt? Elég nyúzottnak látszol. Na meg rossz valahogy a színed is.

Kicsit ledőlök. Aztán kimegyünk egy vendéglőbe kajálni.


Pihent fél órát, kimentünk a sarokra, volt ott egy hentes. Az is jó lesz. Gyuri nemigen szokott állva kajálni, de most elfogadta. Ettünk valami sültet, hurkát. Jól esett neki.


Visszamentünk, épp vacsoraidőben. Persze nem kellett az ottani kaja.


Mit segíthetek? Van valami kérésed, amit teljesíteni tudok?

Hát van éppen. Kellene egy kis készpénz. Nem akarom, hogy Zizi tudjon róla.

Zizi az éppen esedékes barátnő volt. Jó pár éve már együtt éltek.

Jó. Holnap hozok valamennyit. Kétszáz-kétszázötven elég lesz?

Köszi. Nagyonis.


Elbúcsúztunk. Mentem is haza.



A második nap


Nincs a folyosón, nincs a kórteremben.

Kérdem az ápolónőt, hol van Gyuri?

Á, csak kiment, mert kereste egy kislány. Gondolom, a lánya lehet.

Köszi. Mentem lefelé, éppen előttem ment a büfébe. Csinos szőke huszassal dumált.

Szia Gyuri! Öleltük egymást.

Bemutatom az egyik tanítványomat. Évek óta oktatta a szakmára a fiatalokat, idősebbeket. Azt hiszem, ezt szerette legjobban a szakmájából.

Csics Erika. Majdnem elröhögtem magam.

Tényleg? Bocsánat.

Igen ez a nevem. De nem csics hanem Tschis. Valami sváb lehetett az ősöm. Sosem néztem utána.

Elnézést kérek.

Semmi baj. Sokan nevettek már ezen. Egyébként a második nevem az Erika. Éva lennék, de így viccesebb. Azért használom. Kötözködésféle.


Kávét vagy üdítőt? Mit kértek? Nem baj, ha tegezlek. A lányom idősebb egy tizessel nálad. Túlzás, de jól hangzott.

Nem. Sőt! Ez legalább családiasabb. Gyuri is annyival idősebb, mint amennyivel fiatalabb vagyok nála, mégis tegeződünk.

Volt humora a csajnak. Ki nem néztem volna belőle. Szőke haj, hatalmas száj, nagy dudák. És legalább 180 centire a föld felett szőkesége. Eszembe is jutott, hogy lenszőke. Meg rögtön a humor is. És lenn szőke? De nem kérdeztem meg.

Én egy kapuccsínót meg valami sütit kérek.

Gyuri? Nekem nem lehet kávét, letiltottak. Amúgy is, vagy negyven éve ittam legutóbb. Egy ásványvizet kérek csak. Menteset.


Láttam, hogy valami nemigen stimmel a képen. Jöttem a kávéval, félszemmel láttam egy csókot. Aha! Megvan a poén. Ezek nem tanár és tanítvány! Ez több annál.


Ettük és ittuk a kiválasztottat. Gyuri ment az infúzióra.

Elhoztam, amit kértél tegnap.

Annyi?

Annyi.

Tedd a fiókba! Ott a tárcám.

Majd ha hazamegyek, visszaadom.

Ráér. Befektetés lenne.

Szia, szia, szia.

Felvittem. Beletettem.



Bocs. Mehetek veled? Kérdezi a szőkeség.

Persze. Merre mész?

Hát, igazán mindegy, de befelé a városba.

Helyes. Én is arra megyek. Ott, a hátsó parkolóban vagyok. Menjünk.

Mentünk. Közben egy szót se szólt. Várakozott, várt valamire. Láttam, éreztem rajta.


Az Üllői úton mentünk már, amikor elkezdett hangosan zokogni.

Basszus! Mi van? Mi a baj Erika?

Hát az csak, hogy Gyuri meg fog halni.

Ne hülyéskedj! Azért van itt, hogy egyenesbe hozzák.

Na igen. Ez a hivatalos. A családnak szóló. Ám az apukám főorvos Szegeden és megkértem, nézzen utána. Fújja az orrát. Szipog, sír, most már halkabban.

És akkor mi a nem hivatalos verzió? Állok meg közben egy parkolónál. Nem lehet így vezetni.

Semmi más, mint az hogy májcirrózis. Májzsugorodása van.

A sokévnyi piálás eredménye, gondolom.

Igen. De abbahagyta már nyolc éve, és most jött elő. És ezért végzetes. Hetei vannak csak.


Akkor vegyük elő a józan eszünket. Oké?

Igen. Miért?

Mert semmi értelme meghülyülni, nem segít semmit. Segítsünk neki és magunknak elviselni a terhet. Mit tud, mit tudunk és a többiek is mit tudnak, na meg mit tegyünk? Ezek a kérdések.

Te mindenben ilyen kimért, hideg vagy?

Nem vagyok. Csak pánikhelyzetben. És azt nagyon jól kezelem.

Menjünk a múzeumba, leülünk és beszéljük meg.

Nem, nem akarok embereket magam körül.

A kocsiban nem igazán kényelmes. Igaz ezerrel megy a fűtés, de kényelmetlen.

Akkor menjünk fel hozzánk. A Balassi Bálintban lakunk. Talán megismered anyámat is, ha otthon van már.


Tisztázzunk egy-két dolgot előbb! Te kije is vagy a bátyámnak?

Hát ez nagyon kényes. De mindegy, hisz látod rajtam. A szeretője vagyok.

Mióta?

Épp egy éve lesz Karácsonykor.

Korrektornak tanulsz?

Aha. Csinálom már. Gyuri a továbbképzést vezette. Ott jöttünk össze. Hatalmas fej, okos és művelt. Elbűvölt. Nem érdekel a kor, nem érdekel, hogy felesége, gyereke van. Semmi nem érdekel. Csak az, hogy szerethessem és szeressen.

Van egy bökkenő, kislány. Gyuri két feleséget hagyott el eddig és most is együtt él egy nővel. Többéves, stabilnak látszó kapcsolat. El kellett ezt mondanom.

Láttam, kicsit megdöbbent.

Ezt nem is tudtam! Talán a Zizi?

Ismered?

Igen. Ő a segédtanár a tanfolyamon. Hát igen. Valami volt. De nem érdekel. Csak az, hogy szeressem. És az ágyban is csodálatos. De ez nem is tartozik rád.

Nem. Van még, amit megbeszélnénk?

Van, egész biztosan. Menjünk. Menjünk?

Mentünk.


Baromi nagy lakás, legalább kétszázas. A berendezés milliókba van, képek, jó bútorok. A függönyök árából elélnék vagy öt évig.


Senki nincs otthon. Feszengek is. De vállaltam.


Na akkor a szerelemről. Te legalább, legfeljebb húsz éves vagy.

Húsz, pontosan. Most volt a héten a szülinapom. Kaptam is Gyuritól egy régi könyvet.

Gyuri meg ötvenegy. Ha a betegséget és a barátnőjét nem számítom, akkor is aggályos kicsit.

Az. Most érzem már én is.

De nekem semmi közöm ehhez. Csak szeretném, ha könnyebben viselnéd a terheket, ne te legyél az, aki a súlyt cipeli. Nem kell neked ez! Mondtam szinte szótagolva.

Megdöbbent arccal néz. Olyan, mintha nem itt járna. Egy moziban. És látja, nézi magát a vásznon.


Rendben. Megteszem magamért. Szeretem, de nem megyek be hozzá többé. Nem kell, hogy lássa rajtam a gondolataimat. Majd ha kijön, megbeszéljük.

Látom, azért bízik a csodában.


Ez megoldás lenne?

Talán.

Indulnék, minek még csevegni, mikor hallom a kulcs fordulását a bejáratnál.


Megjött anyu!


Kézcsókom. Mutatkozom be, udvariasan.

A Gyurinak rokona?

Igen, az öccse.

És kislányom, hogyan és mi van? Hogyan kerül ide ön?

A kórházból jöttünk.

Látom, mindent tud a lányával kapcsolatban.

Ott kezdtünk beszélgetni, és itt akartam folytatni. Gyuri, mint tudod, nagyon beteg. Erről beszélgettünk.


Elnézést, de mennék. Haza kell érnem még korán. Dolgozni megyek hatra.


Viszontlátás fiatalember! Mondja a nő. Legalább tízzel fiatalabb nálam, amúgy. Korai kislánykája van.


Kikísérlek. Mintha nem találnék ki. Az ajtóban átölel és megint zokog. A vállam elázik, a nyakam merev. Mit lehet tenni? Lefejtem magamról, kap egy atyai puszit- megyek.




A harmadik nap


Bent vagyok a kórházban. Gyuri sehol megint. Kérdem Erzsikét, az ápolónőt, megint a kislánnyal van?

Nem. Át kellett hozni ebbe a kórterembe. Készüljön fel, Péter, nincs jól a testvére.

Benyitok. Az ajtó mellett fekszik, nyakig betakarva. Kis csövek, drótok mennek erre-arra, gépek zümmögnek, halkan pittyegnek. A monitorok halvány fénye uralja a teret.

Rámnéz. Fátyolos a szeme.

Baromira fáj. Ezt nem tudtam. Nem hittem.

Kérjek morfiumot?

Tudod, hogy végem van?

Tudom. De ne siess. Beszéltem a főorvos úrral és mondta, hogy elindult a donormáj. Repülő hozza Dániából.

Nem érem meg azt. Én elmegyek. Még ma.

Fogom a kezét. Nagyon vicsorog. Látom, érzem a fájdalmát. Annyit kért az orvosoktól, hogy ne tegyék gépre, csak emberhez méltón haljon meg. Abban segítsenek.

Még fogja a kezem, de gyengül a szorítása. Nagyot sóhajt. A szemét becsukja. Lassan lélegzik. Talán elaludt. Kisimult az arca és még talán mosolyog is.

Kimegyek. A sarokban sírok halkan. Megráz, hogy apám után a testvérem is mellettem hal meg. Nem elviselhető ez! Ez fáj!


Hirtelen sípolás, csipogás. Nagy a sürgésforgás. Mennék be hozzá, de főnővér eltessékel.

Most ne menjen be! Nem szabad.


Fények cikáznak, majd minden elcsendesül. Az emberek kijönnek. A doktor odajön.

Ön a testvére Láng úrnak?

Igen.

Elment a testvére. Nem lehetett segíteni, az orvostudomány nem varázsló. Fogadja részvétemet, részvétünket.

Jön a főnővér is. Részvétem. Köszönöm. Mindent elrendezünk. A papírokat ön veszi át?

Igen.

A földszint 6-ba fáradjon le, a papírokat ott kapja meg. Ott adnak további tájékoztatást.


Indulok lassan, kissé megöregedve lefelé.


Jön szembe velem Zizi.

Szia. Mi van Gyurival? Nem telefonált.

Elkéstél. Már nem telefonálhat.

Jaj!


Ennyi.






Negyedik nap.



Hamvasztás utáni szétszórás.

Legalább százan voltunk a temetőben. Ismerősök és nekem ismeretlenek.

A családot anyánk képviselte. És mi is, természetesen.

Gyuri fia is, lánya is. És Zizi is.

Na meg a hátsó részen ott láttam Erikát is.


A szertartás megható volt. Mondhatni szép.


De mégis egy búcsúzás. Örökre.

Mamát hazavittük a járókeretével egyetemben, lefeküdt aludni. Neki a legnehezebb. A fiát túlélni egy anyának. Ez a legnehezebb.


Amikor kijöttünk tőle, egy autóból kiszállt Erika. Beszélhetek veled, Péter?

Fontos? Látod, a családommal vagyok.

Fontos, igen.


Leülünk a vendéglő távoli asztalánál.

Tessék, hallgatlak!

Szeretnék közel kerülni a családodhoz, hogy emlékezzek Gyurira.

Ne haragudj, de én nem szeretném, ha lenne valami közöm hozzád. Azt hiszem ez érthető. Te egy nagyon fiatal kislány vagy. Előtted az élet. Nekem kialakult családom van. Ebbe nem férsz bele.

Köszönöm az őszinteséget.

Szervusz.

Szervusz.


Sosem láttam többé sem őt, sem Zizit. Mert mi közöm is lenne hozzájuk?



Új hozzászólás

Töltsd ki az alábbi űrlapot hozzászólás küldéséhez

Felhasználói adatok





Az üzeneted