Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; widget_indexer has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.widgets.php on line 9

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; comment_indexer has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.comment.php on line 3

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; entry_cached_index has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.entry.php on line 3

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; entry_index has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.entry.php on line 36

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; entry_archives has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.entry.php on line 226

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; draft_indexer has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.draft.php on line 6

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB_QueryParams has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 3

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB_Query has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 136

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB_CommentList has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 591

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 637

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; FPDB_transaction has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.fpdb.class.php on line 765

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; plugin_indexer has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/core/core.plugins.php on line 6

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; SmartyValidate has a deprecated constructor in /web/htdocs3/lattiladorg/home/www/lkp/fp-includes/smarty/SmartyValidate.class.php on line 33
mondom, amit tudok : hozzászólás » Láng Péter blogja

mondom, amit tudok

október 10, 2015 09:56 LKP 334 visite Új hozzászólás
A novelláim

hír:

Életének 91. évében meghalt Nemeskürty István Széchenyi-díjas és Kossuth-nagydíjas író, irodalom- és filmtörténész, egyetemi tanár - tudatta az MTI-vel pénteken a család.


Nemeskürty Istvánt csütörtök este érte a halál.


1962 nyara.

Anyám kórházban, apámnak dolgozni kell, hogy megéljünk.

Ki vigyázzon a gyerekekre? Hol legyenek, míg ő nincs odahaza, ki menjen be időnként a kórházba?

Megoldásra váró kérdések özöne.


Az ifjúságvédelmi (vagy hasonló) osztálytól kér apu valami segítséget. Fel is ajánlanak nekünk, a fiúknak, bentlakásos tábort. A nyaralás egy ismert helyszínen lenne, az Esze Tamás úton, a gyerekmenhelyen. Itt olyan gyerekek éltek akiknek hiányos családja volt, nehezen éltek, vagy egyéb problémájuk akadt.

De nyárra olyan “bátor táborhoz” hasonlót szerveztek.

Ennek az intézménynek volt vezetője Nemeskürthy.

Amikor első nap odakerültünk rögtön bombaként ért minket, hogy a szülőket még a kapun sem engedték be. Gyors búcsú, kis megilletődés.

Osztálytársam, Emil és mi ketten bátyámmal az első emeleti hatalmas teremben kaptunk szállást. A védőnők kiosztották az egyen mackóruhát, eligazítottak minket, rajokba osztottak. Nekem, mivel még úttörő sem voltam, nem tetszett a szervezettség, de elfogadtam. Elmúlik a négy hét hamar- járt már első délelőttön az agyam a hazamenetelen.


Nap mint nap történtek dolgok. Reggeli torna, zászlófelvonás meg hasonló katonáskodás. Ahol lehetett, ellógtam ezeket. De nem ment nagyon. Ellenőriztek, megszámoltak minden eseménynél. Aki meg hiányzott, na az megkapta a fejmosást.Hogy így a dicsőség, hogy a csapategység, meg hogy a hazafiság. Szóval ment a fej illetve inkább agymosás.

Minden délután be kellett ülni a nagyterembe és előadásokat hallgatni. Ebben sosem vett részt az igazgató. Néha megjelent a hátsó sornál, figyelt, éreztük, mint a sas. Kezdtünk félni tőle.

Aztán eljött a rémálom. Nekem az volt.


Már aludtam, mikor éles sípszó, vakító fény és ordibálás vert fel. Mi van? Kitört a háború?

Minden raj öltözzön! Vegye magához a délután kikészített iránytűt, térképet, meg mi egyebet és sorakozó az udvaron.

Az udvar a legteljesebb sötétben. A csillagok világítottak, de nem sokat ért.


Aztán megint valaki ordít, mint a süllyedő hajón a kapitány: minden raj egy felnőtt vezetésével éjszakai felderítésre indul. A parancsnokok irányítását megszegni tilos!

Már akkor a főbelövésre gondoltam. Gyuri reszketett, Emil is halál sápadt volt. Én majd beszartam. Sosem háborúztam, nem szerettem a valódi világ erőszakos játszmáit utánozni.


Nekünk vezetőként az igazgató jutott.

Azt a pattogó, katonás magatartást amit ő mutatott, a legjobb filmekben láttam eddig.

Ide áll! Oda fordulj! Állj egyenesen! Indulj!

Mentünk. Frászt! Inkább botorkáltunk a sötétben. A vezér maga elé világított, mi meg a vaksötétben követtük. Ha lemaradt valaki, mintha megérezte volna, hátrakiabált: igyekezz, le ne maradj!


Már fél éjszaka mentünk ide-oda, de nem tudtuk, merre és miért. Aztán valahogy egy vonatvágányon baktattunk, botladoztunk. Estünk hasra, kifordult bokákkal. De a pasi hajtott minket, mintha a nácik elől menekülő partizánok lennénk. Hirtelen eltűnt előlünk. Lelassultunk, megálltunk. Gyuri beleszimatolt a levegőbe és nézett rám, hogy mi van most. Én voltam mindig a talpraesettebb, de nem volt ötletem.

Aztán hirtelen elbődült a barom: mi van? nem látjátok az alagutat? Mit ácsorogtok? Utánam, rajta!

Meresztem a szemen, de semmi alagút. Aztán egy halvány fénycsík, a sinek alatt átvezető kábelalagútból. Arra kellene mennünk.

Megy előre Emil, mi követjük. Sötét, hisz azt a parányi fénypontot kitakarja. Tapogatunk erre meg arra, lejjebb a létrán, csúszik mint a zsír….

Aztán hirtelen semmi. Beton előttem, jobbra is, balra is. Hátam mögött a létra. Halljuk valahonnan a bőgését: gyerünk, gyerünk!

De merre, hova. Ott reszkettünk a sötét lukban öten, összezárva.

Mentünk vissza a létrán, aztán az alagúton, felettünk csattogott a vonat. Kiértük. Már hajnalodott.

Láttuk az üdülőt, vettük az irányt “hazafelé”.

Ott már várt az igazgató, Nemeskürthy “tanár ? úr.

Dörgő hangon lehordott minket, gyáva nyulaknak hívott bennünket. És hozzátette azt, ami nekünk a legfájdalmasabbnak kellett volna lenni, mégpedig az, hogy miattunk, a dezertőrök miatt, az egész csapat elesett a dicsőségzászlótól. Na bumm! Érdekelt is minket az egész!


Na ezért még két-három napig hallhattuk a mocskolódásaikat. Ott hallottam először, egy felnőttől az a szót, hogy büdös zsidó kölyök.

Az egyik nevelő, mikor Emil mellett elment, minden alkalommal köpött egyet és hozzátette a mondatot.


Apám és Emil anyukája végre megérkeztek. Ugyanis kis levelet írtam haza, hogy vigyenek el. A postásra bíztam, becsületére szólva, rendes volt. Feladta.


Azért mély nyomot hagyott bennünk az elválás is. Kirendelte az egész tábort a főnök és előttük elvonulva kellett mennünk. Érdekes, de egy srác sem volt mosolygós. Mintha együttéreztek volna velünk.


Emlékem erről a náci emberről ennyi. Követtem életútját. A kaméleon sem szineváltóbb nála. Mindig tudta, kihez dörgölőzzön. A hatalom ízlett neki.


Olvastam könyvét is. Kisír belőle a nacionalista gondolat. Ez van. Undorodom tőle.


Ez nem nekrológ, ez csak emlékezés.


(valahogy természete volt a katona, a nacionalizmus, a régi -Vesd össze a Horhy-féle- katonai felfogás. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia növendéke volt.)


Új hozzászólás

Töltsd ki az alábbi űrlapot hozzászólás küldéséhez

Felhasználói adatok





Az üzeneted