sima lottó
http://www.hir24.hu/elet-stilus/2015/06/11/kukabol-kihalaszott-lottoszelvennyel-lettek-milliomosok/
A szerencsés férfi biztos benne, hogy a hatalmas nyeremény se fogja megváltoztatni. Se őt, se a feleségét.
Elképesztő szerencséje volt annak az idős brit házaspárnak, akik a közelmúltban lettek először 25, majd nem sokkal később 1 millió font boldog nyertese. A 71 éves Geordie Rhodicknak és 63 éves feleségének, Bettynek, szerencséje volt. És nem csak azért, mert kihúzták a számaikat, hanem azért is, mert kis híján, szó szerint a szemétbe hajította élete legnagyobb lehetőségét.
A házaspár már hetek óta kitartóan játszik az EuroMillions elnevezésű lottójátékkal. A megjátszott számokat most is Geordie ellenőrizte, mint utóbb kiderült igen felületesen. Az idős férfi ugyanis arra jutott a számok ellenőrzése után, hogy nem nyertek semmit. “Régóta próbálkozunk már, szóval szerintem érthető, hogy csalódott voltam amiatt, hogy nincs találtunk” - mondta a férfi, aki ezután bosszúsan a kukába vágta a szelvényeket.
Betty azonban nem hagyta annyiban. Kihalászta a szelvényeket, majd másnap délelőtt elsétált abba a lottózóba, ahol Geordie játszott. “Egy pultos lánynak adtam a szelvényeket, aki kisvártatva közölte velem, hogy gratulál, mert 25 fontot nyertem” - emlékszik vissza az asszony, majd hozzáteszi, a szelvényt ezután megnézte az üzletvezető is, majd rámszólt, hogy üljek le. “Azt mondta, hogy fel kell hívnunk a nagy nyerteseknek fenntartott vonalat, mert úgy tűnik egymillió fonttal lettünk gazdagabbak.”
Bár a házaspár nagyon örül a nyereménynek, azt mondják, a gigantikus összeg nem változtat az életükön. “Egy részét szeretnénk rászorulóknak adományozni, a fennmaradó összeget pedig egyenlő mértékben osztjuk szét saját magunk és a gyerekeink között” - mondják.
.
.
Ez meg az én történetem.
Hát akkor most elmesélem, hogy miért nem láttatok három hónapon keresztül.
Nem, nem voltam, nem vagyok beteg. Nagyon is jól érzem magam. De történt velem valami furcsa dolog, ami kissé változtatott az eddigi életemen.
Elmentünk kirándulni. A kis falu egyetlen kávézójában megittunk egy kávét, ettünk finom sütit meg fagyit. Jó hangulatban jöttünk kifelé. A járdán találtam egy lottószelvény visszaigazolót. Nézem, mikori. Egy hónappal ezelőtti.
Az asszony mondja, próbáljuk ki és játsszuk meg. Talált szelvény, talált szerencse. Kerestünk egy lottózót, persze nincs a faluban. Mondja egy néni, hogy egy buszmegállóra van a szomszéd kisvárosban. Menjünk! Úgysem jártunk idén errefelé. Kaposvár, posta, lottózó. Kimásolom a számokat, leadom. Mondja a hölgy, hogy az egyik sorba hat számot jelöltem. Húzza ki a legkisebbet, úgy jó lesz. Kifizettük és indulás városnézésre.
Délután a szakadó eső elől egy kis motelbe húzódtunk, majd reggel megyünk tovább Pestre.
Jó kirándulás, jó hangulat. A szelvényt el is felejtettem.
Pár hét telt el, a szennyesládában megtalálta a feleségem azt a bizonyos szelvényt. Nézzük meg!
3, 7… hagyjuk. aztán 23, 44…. ezt is. Az utolsó: 18, 55, 56, na! van egy hármas! 83… jaj! és ott a 90-es! Mi van? Mi ez? Na még egyszer: 18, 55, 56, 83, 90! Huh! Most mi van?
Azonnal telefonálok egy olyan számot ahol jelentkezni kell. Kérdi a nő, hol adta fel a szelvényt? Hirtelen nem is tudtam. Mondom, kirándultunk és ott. De talán az utolsó sor számot ha elmondaná? Minek, hiszen ez az öt szám ami nyert! Hagyjon a hülye kérdéseivel békén! Mit csináljak? Holnap jöjjön be a szelvénnyel a Csalogány utca 30-ba és ott kérje a portára Zénó Ménót.
Reggel bementünk és ma már boldogan élünk amíg meg nem halunk. És biztosan megváltoztatja az eddigi életemet. De mennyire! Természetesen a gyerekeim életét is. Na meg a szomszédét is. Ő sohase lát többé! Ennyi a történetem.
Vagy nincs is semmi furcsa benne?
Persze, felébredtem.