Ugye ez nem igaz?
Amikor először láttam a hírt, nem hittem el, hogy ez Magyarországon történt. Hogy itt, 2006 után, egyáltalán megtörténhet.
És megint bebizonyosodott, hogy széles e honban nincs normális ember aki a fidesz mellett agitál. Amit ez az ember tesz az már felér valamiféle elmebetegséggel. Régebben, pár éve, mikor még állt a Sárgaház, ott tartották, szigorú orvosi felügyelet mellett az ilyen embereket. De a bolondokházát bezárták, szélnek eresztették a közveszélyes betegeket.
De miért is lehet ilyesmire számítani a hasonló tömegrendezvényeken ezután? Szerintem az elkeseredett és félreinformált tömeget a legegyszerűbb irányítani. És a ma kormánya él ezzel a fogással. Ami az illeti, nem jinném, hogy ez az emberféle odahaza is így viselkedik. Otthon mindenki ráhagyja: hadd mondja, bolond kicsit, de jó ember. Amikor pedig kiszabadul az otthoni miliőből, ilyen ünnepeken, tüntetéseken (cöf) kiélheti is minden vágyát, dühét. Megtámadja, mert erősnek érzi magát, az ellenség operatőrét! Mert leküzdeni való ellenfélként nyomják belé a mérget. Természetesen itt bátor mer lenni, hisz azt gondolja, tesók közt vagyok, velem egyetértők között tombolhatok, megvédenek a barátaim. Akkor meg adjunk neki! Ahogy olvastam, a felesége is vele volt. Mentegette a dolgot: csak a kamerát akarta elfordítani, hisz nagyon zavarta amikor közel került a képihez! Aha!
Idemásolom a képet, teszek idézeteket is. Döntsétek el, mi is a baj az ilyen történésekkel. Miért is történhet meg egyre gyakrabban.
“Kedves barátaim!
Köszönöm az aggódást és a biztató szavakat.
Nem a testem fáj! A lelkem. Végtelenül szomorú vagyok. Szomorú, mert a sajtószabadság napján a betonba verték a sajtószabadságot. Aki megtámad egy munkáját végző újságírót az a demokráciát támadja meg.
Többen kérdezték, hogy miért nem ütöttem vissza. Miért emeltem fel megadóan a kezeimet?
Mert a sajtószabadság és a demokrácia nem üt vissza!
Mint ember nem haragszom a támadómra. Sőt sajnálom. Sajnálom hogy ekkora indulatokat képes gerjeszteni egy tanult emberben a politika. Sajnálom, hogy egyesek így vezetik le a bennük felgyülemlett csalódást, kiábrándultságot és frusztráltságot.
Innen is kívánok a bácsinak jó egészséget és bátor tisztánlátást!
És emberbarát köztársaságot!
Baráti szeretettel,
kökény”
Új hozzászólás
Töltsd ki az alábbi űrlapot hozzászólás küldéséhez