Áder vs. Orbán
Áder: nézd, Viktor! ezeket a törvényeket én nem tartom helyesnek. nem adom az arcomat ehhez.
Orbán: akkor, Jánosom, küldd vissza megfontolásra. mi, a parlament, úgyis leszarjuk, hogy te mit mondasz. kit érdekel, hogy te mihez adod vagy nem adod a képedet.
Áder: akkor visszaküldöm és a tiéd a felelősség.
Orbán: mi a faszt ugatsz te felelősségről? ki vagy te? egy senki. egy báb, akit én mozgatok. és akkor teszlek talonba amikor akarom. nagy szükség nincs rád. még mosolyogni sem tudsz.
Áder: de akkor is van amiben az önérzet is számít. na meg a népharag. mert azt ne feletsd el, hogy van úgy, hogy a tömeg esetleg lefejezi az arisztokratákat…
Orbán: neked van önérzeted? amikor odaraktalak ahol melengeted a seggedet, nem voltál önérzetes. a nép meg úgyis azt csinálja amit én dirigálok. most elég! befogod a lepcsánkalesődet mert leváltalak. mert, ha akarom, te beteg vagy és tényleg halálosan beteg leszel azonnal. ahogy én a közvéleménynek beadom.
Áder: tényleg, most már látom, neked van mindenben igazad, drága vezérem. de visszaküldöm látszatból és ne haragudj rám. legközelebb jobban átgondolom, mit akarok. vagyis, mit akarsz te! csókolom a seggedet.
Orbán: okos kis pöcs vagy Jánosom. gyorsan tanulsz. még egy kicsit maradsz ahol vagy. de jövőre átülhetsz a pártpadsorba mert én leszek az államelnök. és a vagyonodból amit félretettél leadod nekem a húsz százalékot. túl sokat ajándékoztam neked már.
de lehet, hogy még szükségem lesz rád amikor királlyá koronáztatom magamat.
na ne nyalogasd a kezem! undorítóan nyálas vagy.