Volt egyszer két gyilkosság

Az imént restauráltam a Volt egyszer egy gyilkosság című filmet, ami épp egy hónapja ment adásba a Viasat hármon. Ezzel a címben említett gyilkosságok egyikét már azonosítottam; részleteket nem tudok mondani, a filmet még nem láttam. Régebbről nem ismerem, most pedig nem őrültem meg, hogy restaurálás előtt nekiüljek.

Mert ez már nem vágás, ez restaurálás. Tíz vágást kellett ejteni, többet, mint a sebésznek szívátültetésnél. A tízből kettő a film előtt és után fölvett szemetet választja le a filmről; közel egy óra mindkettő, már régóta jókora időtartamokat hagyok rá időzített felvételnél. A tévétársaságoknál sehol nincs egy tisztességes óra, csupa krumplihoz állítják a sugárzási időt.

A film kilenc darabjának időtartamai percben és másodpercben:

21:46 film

10:48 szemét

16:07 film

08:51 szemét

19:03 film

10:09 szemét

12:02 film

10:04 szemét

18:59 film

Érdemes összeadogatni. A teljes időtartam 127 perc 49 másodperc, ebből a film 87 perc 57, a szemét 39 perc 52. Vagyis egy nem egészen másfél órás filmre negyven perc szemét az több mint két óra. És még legyünk boldogok, amiért csak a saját reklámmatricájukat rakták a kép sarkába, nem még a korhatárt, a jövő heti szuperprodukciót, a producer babájának seg… ítségével működő alapítvány logóját. Igaz, cserébe tíz-húsz perc filmnézésért tíz perc szemétnézéssel büntetnek minket.

Szemetet írtam, nem reklámot, hiszen csak egy része reklám, a többi önkielégítés. Az olvasó nem így hívja? A tévétársaságok ugyebár a reklámidőben különféle cégek reklámigényeit elégítik ki, sörtől a biztosításig mindenféléét. Amikor a jövő heti műsorukat reklámozzák, akkor a saját reklámigényüket elégítik ki. Ez önkielégítés, nemde?