Bosszú, bosszú, édes bosszú
2010. február 8.A Medián szerint kevesen figyeltek föl arra Orbán évértékelőjében, hogy a Fidesz nem akar bosszút. Szerintem ez tévedés. Az emberek értették, hogy Orbán ezt állítja, de aki odafigyelt erre a beszédre, az odafigyelt a pártszónokok többi beszédére is, vagy legalább egy részükre, és világos neki, hogy állandóan bosszúért lihegnek. Van egy űrlapjuk, amit állandóan újra meg újra kitöltenek.
Micsoda dolog, hogy ………… aljasul, nemzetét kifosztva …………?! Azonnal monnyon le!
Nem mintha a többieknek nem ugyanez lenne a szokásuk, de a Fidesz emelte ezt olyan tökélyre, hogy gyakorlatilag egyébbel se foglalkozik. A többiek emellett legalább úgy tesznek, mintha az ország dolgai is érdekelnék őket. (Még a Jobbikot is ideértve.)
Az emberek egyszerűen nem hisznek Orbánnak. Lehet, hogy vannak dolgok, amikben igen – abban, hogy nem akarnak bosszút, nem hisznek, mert a gyakorlatban nem ezt látják.
Mármost a bosszúval van egy nagy bajom. Sőt két nagy bajom. (Illetve három, mert Nagybajom, az egy város.) Az egyik, hogy a bosszú nem szokott jogos lenni, a jogosat ugyanis felelősségrevonásnak hívják. Vagy ártatlanokat (is) sújt, vagy aránytalan mértékben csap le. A másik pedig az, hogy azért tartok kormányt és parlamentet, hogy segítsék boldogulásomat az életben, nem pedig azért, hogy az előző kormány és parlament viselt dolgaival foglalkozzanak. Márpedig kizárólag egymással foglalkoznak, ez pedig nekem nem tetszik. És az az érzésem, hogy lesznek egy páran e hazában, akik egyszerűen azért szavaznak az MSZP-re, mert most ők vannak hatalmon, és ha másvalaki kerül oda, akkor a következő négy év arról fog szólni, hogy mindenkit felelősségre vonnak és újabb meg újabb leleplezések történnek. Márpedig az nem jó, ha erről szól a négy év, de az se jó, ha az emberek ezért szavaznak az MSZP-re. Vagy bárkire. Szavazzanak azért arra, akire, mert annak a programja tetszik. (Ez persze nem sok esélyt hagy a program nélküli pártoknak, ejtsd Fidesz.)