1+1<1

2010. január 12.

Néhány, számolással töltött óra után arra a következtetésre jutottam, hogy ha egyhez hozzáadunk még egyet, akkor az eredmény nemhogy kettőnél kisebb szám lesz, de az eredeti egyet se fogja elérni. Az olvasónak mennyi jött ki?

Merthogy azt hírelik némelyek, hogy az MDF bekebelezi az SZDSZ-t. Az ember elképzeli magában a nagy kibéküléseket, amint Dávid barátságosan veregeti Fodor vállát, nem érdekes, Fodor úr, mondtak rólunk néhány választással ezelőtt, amit mondtak, spongyát rá, mi is mondtunk magukról mindenfélét. Kvittek vagyunk. Csak hát ilyet aligha tartottak. Nem kellett kibékülni, mert össze se voltak veszve. Nem Fodor úr, hanem minimum Gábor, de lehet, hogy Gabesz, és legjobb esetben is úgy lehetett néhány választással ezelőtt, hogy az SZDSZ lehordta a sárga földig az MDF-et, aztán Gabesz meghívta Ibit meg Karcsit egy kávéra. Rosszabb esetben előre meg volt beszélve minden, és ha lehordták egymást, azért tették, mert különben a választók nem hiszik el, hogy csakugyan ellene vannak egymásnak.

De momentán ez nem is érdekes. Az az érdekes, hogy ha a két pártot összeadják, akkor az eredmény mennyi lesz. Merthogy az MDF-re olyanok szavaztak, akik azt szerették volna, hogy minden ugyanúgy maradjon, őket hívják konzervatívoknak – az SZDSZ-re viszont olyanok, akik azt szerették volna, hogy változzanak a dolgok, őket hívják liberálisoknak. Mármost egy pohárban meg lehet oldani, hogy két merőben ellentétes ízt vegyítsünk, és ha jól csináljuk, akkor az eredményt úgy hívják, hogy limonádé. Politikában nem biztos, hogy meg lehet csinálni, és ha igen, akkor is kérdés, hogy nem lesz-e az eredmény akkor is limonádé.

Mert amúgy szuperjó ötlet lenne. A 2006-os választásokon az MDF 11 helyet szerzett a parlamentben, az SZDSZ 18-at, akkor együtt most akár 29 mandátumig is fölverekedhetik magukat, hét és fél százalék, whoa. Vagy ha a pártok mai népszerűségéből indulunk ki, akkor az MDF is megszerzi a szavazatok három százalékát, az SZDSZ is megszerzi, az együtt hat százalék, benne vagyunk a parlamentben, királyság, yeeee!

Mondom, szuperjó ötlet lenne, ha nem lennének választások, csak egy nagy asztalon ide-oda tologatnák a százalékokat jelképező játékpénzeket. De elméletileg az emberek véleménye is számít. Ebből viszont az lesz, hogy ha Bödön Ödön mondjuk konzervatív, akkor hajlamos az MDF-re szavazni, akár az idén is, mert mondjuk ő annyira konzervatív, hogy azt se bánja, ha a jelöltje nem lesz benne a parlamentben – most viszont mégse fogja ezt tenni, mert nem hiszi el, hogy konzervatív értékeket hordozhat egy olyan párt, ami szövetkezik a zsidesszel. Mert neki azok nem a Gabesz meg a Jancsi, mint Ibinek meg Karcsinak, hanem a zsidesz. Ein Antisemit muss bei MDF cselekmény haben. Bödön Ödön nem szavaz az egyesített pártra. Ráadásul az is lesz, hogy ha Csiga Zsiga mondjuk liberális, akkor hajlamos az SZDSZ-re szavazni, akár az idén is, mert mondjuk ő annyira liberális, hogy azt se bánja, ha a jelöltje nem lesz benne a parlamentben – most viszont mégse fogja ezt tenni, mert nem hiszi el, hogy liberális értékeket hordozhat egy olyan párt, ami szövetkezik a konzervatívokkal. Ők nem tudnak olyan jó gúnyneveket, mint a jobboldal. Csiga Zsiga se szavaz az egyesített pártra.

Egyébként tényleg állati klassz lehetne az egész. Teszem azt, ha 2006-ban az MSZP és a Fidesz összefog, akkor együtt elvitték volna a szavazatok brutális nyolcvanöt százalékát, övék a parlament. Papíron. De hogy a polgár rájuk nem szavazott volna, az hétszentség. Pedig a kedvenc pártja, csak hát hogy voltak képesek összeállni ezekkel a rohadékokkal?

Én csak egyet szeretnék tudni. Amikor gyerek voltam, egypártrendszer volt. Aztán ideiglenesen jött a többpártrendszer, de tizenkét év alatt kettő kivételével mindegyik párt jelentéktelenné zsugorodott, húsz év alatt pedig el is tűntek. Azért kellett olyan hősiesen megváltani a rendszert, aztán húsz évig jártatni a pofánkat, hogy az egypártrendszerből kétpártrendszert csináljunk?

Mert egy meg egy ebben is kisebb, mint egy.