Weimari Köztársaság pont hu
2010. január 8.Örömteli hírt közöl a honi náciság figyelmetlenebbjeivel az Index: Budaházy akár lehet képviselő is. Én el is képzeltem a történetet.
A Jobbik bejelenti, hogy a mentelmi jog elvesztette jelentőségét mint demokratikus vívmány, csak a politikusok kiskapujaként szolgál, és ha kormányra kerülnek, ők megszüntetik. Rögtön ezután fölteszik Budaházyt a listájukra, aki ezzel megkapja a mentelmi jogot és kijön a börtönből. Az eljárásokat felfüggesztik.
Budaházy bejut a parlamentbe, akárcsak Vona. Ketten még frakciót sem alakíthatnak, de az erős fideszes többség néhány tagja röviddel az új parlament munkába állása után észreveszi, hogy ők valójában erős kötődést éreznek a szélsőjobbhoz, és átigazolnak a Jobbik kötelékébe. Később még néhány képviselővel megtörténik ugyanez. Aztán még néhány képviselővel.
A jobbikos többségű parlament adja az új kormányt, amely mindenekelőtt megváltoztatja a megyék nevét. Kisebb vita alakul ki némelyik névről, de a törvény sehol sem tiltja, hogy megyéket elhunyt történelmi nagyságokról nevezzenek el. Az ellenzék kétségbeesésében beleköt a „történelmi nagyság” kifejezésbe, kimutatva, hogy Hitler csak 173 centi magas volt. Az indítványt azonban nem tűzik napirendre.
A rendőrség új egyenruhájára kiírt közbeszerzési pályázatot a független vizsgálóbizottság tökéletesen fairnek találja. A nyertes cég tajvani, a tulajdonosok között még magyar sem akad, nemhogy bármelyik vezetőnek rokona lenne. Vona Gábor miniszterelnök megnyeri a rágalmazási pert. Az ítélet után az egyenruhák önkényuralmi jelképekhez való hasonlóságát vizsgáló parlamenti bizottság hamarosan illetéktelennek nyilvánítja magát és indítványozza, hogy a kérdést utalják a fogyasztóvédelem hatáskörébe.
Az MSZP vezetőségénél talált nagyarányú visszaélések napvilágra kerülése után a parlament megszavaz egy indítványt, melynek értelmében a párt képviselőit megfosztják mentelmi joguktól. Egy részük ellen adócsalás, mások ellen korrupció miatt indul eljárás. A nyomozás végén kiderül, hogy a párt teljes vezérkara érintett a bűncselekményekben. Mivel nincsen, aki összehívja a tisztújító közgyűlést, a párt bizonytalan időre felfüggeszti működését.
A kormány számos intézkedéssel bizonyítja, hogy nem vezeti részrehajlás, és a kormánypárt képviselőitől, minisztereitől, a miniszterelnöktől és Morvai Krisztina köztársasági elnöktől hallható szélsőséges megnyilatkozások nem állnak összefüggésben a kormány politikájával. Így például támogatja roma és meleg polgárjogi szervezetek működését, sőt indítványt terjeszt elő a melegek házasságának támogatására. Az indítványt azonban a parlament sajnos nem szavazza meg. Megszavazza azonban azt a törvényt, amely a roma kisebbséget hivatott megvédeni a többség zaklatásaival szemben, oly módon, hogy biztonságos, elkülönített területet jelöl ki számukra a VIII. kerületben.
Ijesztő? Nem tudom, miért. Felhívom az olvasó figyelmét, hogy a felsorolt eseményekben nyoma sincsen az erőszaknak, és minden tökéletesen jogszerű. Éppen az vele a baj, hogy minden jogszerű, tehát támadhatatlan. Akár a történelem ítélőszéke előtt is lehet ezzel védekezni.
Volt egyszer valaha egy Weimari Köztársaság, amire ma úgy emlékszünk, mint egy jól sikerült, demokratikus államalakulatra, ámbár hogy az volt-e csakugyan, arról sejtelmem sincs. Alighanem azért tűnik annak, amiért utólag Mátyás király uralkodása is olyan szeretetre méltó: mert előtte és utána sokkal rosszabb idők jártak.
A Weimari Köztársaság azzal írta be magát a történelembe, hogy tökéletesen jogszerűen és a demokratikus törvények szellemében működött. Pártot alakítottak a nácik? Ez baj, de hát joguk van hozzá. Felvonultak az utcán? Nem szép dolog, de amíg betartják a törvényeket, nem léphetünk fel. Amikor a nácik megsértették a törvényt, a hatóságok szabályszerűen beavatkoztak és törvényes, jogszerű eljárás keretében igazságot szolgáltattak. Maga Hitler is börtönbe került. Aztán kiszabadult, indult a választásokon, az emberek pedig bólintottak. Igen, mi demokráciában élünk, a törvény szerint a büntetett előélet nem akadálya annak, hogy valaki induljon a választásokon, tehát Hitler úrnak is szabad.
Aztán Hitler megnyerte a választásokat és részben félresöpörte, részben a maga szolgálatába állította a jogot és a törvényhozást. Mert egy elmaradott, régi korban élt. Ma már nem kellene félresöpörni. Tökéletesen uralni lehet egy népet úgy is, hogy semmiféle törvényt nem szegünk meg vele. Csak az kell hozzá, hogy mi hozzuk a törvényeket. Még a nemzetközi normákkal is összhangban lehetünk. Hla Hla Wint és Myint Naingot azzal is megvádolták, hogy külföldi motorbiciklin utaztak, amire a jogállamban élő olvasó fölkapja a fejét, hogy ez hogy lehetséges. De ha utánaolvasunk, kiderül, hogy a vád a motor illegális behozatala volt. Ja, csempészés, érti meg az olvasó, és megnyugszik. Ahhoz már további utánaolvasás kellene, hogy kiderüljön, amit én is csak sejtek, hogy a törvények úgy vannak megszabva, hogy lehetetlenség legyen Burmában járműre ülni a hatóságok óhaja ellenére. De arra semmi szükség, hogy falusi csinovnyikok önkényeskedésére bízzák az ilyesmit. Hoznak egy törvényt, és minden tökéletesen jogszerű lesz.
Az ilyen dolgok miatt nem szeretem a képviseleti demokráciát. Mert nincs eszköze azok ellen, akik a törvényt felhasználva követnek el galádságokat. Most olvasom, hogy hitleres pólóért és tetoválásokért négy hónapot és ezer euró pénzbüntetést kapott két ember Franciaországban. De le se csukták őket, valószínűleg nem ülik le a büntetést. Miért is kellene? Csak bűnpártolást követtek el mintegy hetvenhárommillió ember megölésében és néhány százmillió egyéb bűnben. Minden száznegyvenhat áldozatért egy egész centtel bűnhődtek (merthogy, ha jól értem, a büntetés kettejüknek összesen ezer euró, nem fejenként). Ha mégis börtönbe kerülnek, egy-egy másodpercet ülnek azért, mert támogatták hét ember meggyilkolását.
Ezekkel a számokkal nem azt akarom mondani, hogy hitleres pólóért életfogytiglannak kellene járnia. Egyrészt mert ez nem függ össze a számokkal, másrészt mert nem oldaná meg a problémát. Nem a hitleres pólót kellene büntetni, hanem a náciságot. A hitleres póló, a gárdaegyenruha, az árpádsávos zászló csak tünet, és nem annak a tünete, hogy akiken látjuk őket, azok nácik.
Ha az olvasó hangyát talál a konyhájában, tudja, hogy a hangya egy hangyabolyból jött. Lehet, hogy a közelben van a boly, de lehet, hogy a hangya már napok óta gyalogol és kilométereket tett meg. Azt azonban biztosan lehet tudni, hogy a boly létezik. A hangyák és a nácik egyaránt társas lények. (Ez nem értékbeli összevetés, hiszen a hangyák pusztítják bizonyos kártevők bábjait – ez puszta hasonlat.) Ha az olvasó nácit talál a konyhájában, tudnia kell, hogy egy nácibolyból jött. Például az a boly, amely Vona Gábort tartalmazza, lehet, hogy Jobbik és magyar gárda névre hallgat, de lehet, hogy ezek csak részei egy nagyobb bolynak. Egy biztos: a boly létezik. (Számomra meglepő, hogy különböző nemzetiségű nácik összefoghatnak és azonos bolyba is tartozhatnak, holott az lenne a logikus, hogy ezek gyűlöljék egymást.)
Nácik és pedofilok némiképp hasonló megítélés alá esnek a többségi társadalomban, de jó tudni, hogy van egy óriási különbség. A pedofília az egyén tulajdonsága. Akár betegségnek tekintjük, akár szexuális irányultságnak, lényeg, hogy ha X. Y. pedofil, akkor önmagától lett az. Kétkedem benne, hogy egy nem pedofil felnőttet akárhány pedofil akármennyi ideig tartó rábeszélésével pedofillá lehetne változtatni. A náci viszont nem önmagától lesz náci, hanem szülei, barátai vagy mások ráhatása által. Általában serdülőkorban vagy már előbb. A harmadik birodalom nácijai az évszázados közép-európai zsidógyűlöletből merítették az alapozást.
Ha tehát az olvasó nácit talál a konyhájában, azzal nem sokra megy, ha lefújja demokratoxszal. A bolyt is meg kell találni. Erre azonban a jogállam eszközei nem alkalmasak. Csak a nácizmus megnyilvánulásait ismerjük fel és büntetjük, holott a reprodukcióját kellene. Hogy hogyan, arról fogalmam sincs – ha lenne, akkor a törvényhozóknak is lenne, és már törvénnyé is kenhették volna.
De amíg erre nem vagyunk képesek, addig sem lenne szabad engedni, hogy a nácik a törvényeket használva és kihasználva jussanak pozíciókba, ahonnan aztán átveszik az uralmat, és mi bekerülünk a történelembe mint a magyar Weimari Köztársaság.