A gárda ártalmas az egészségre
2009. július 14.Az imént kidobtam egy hozzászólást, de volt benne egy félmondat, amin elgondolkodtam. „A gárda nem ártott neked semmit”.
Szeretném elmondani, hogy nekem a gárda bizony ártott, ahogy ártott az olvasónak és minden jóérzésű, tisztességes embernek ebben az országban és azon kívül.
1. Veszélyes világban élünk, s itt csak azokra a veszélyekre gondolok, amiket emberek csinálnak szándékosan. Az az ember, aki Melbourne-ben drogot árul, veszélyesebbé teszi a világot, amelyben élünk, ő is, én is. Világ csak egy van. A melbourne-i drogista talán – reményeim szerint – sose fog közvetlenül kihatással lenni az én életemre, de potenciális veszélyforrást jelent nekem, az olvasónak, mindenkinek. Nyilvánvaló, hogy ha drogok nem léteznének, akkor nem lennének mindazok a veszélyek, amik közvetlenül vagy közvetve a drog létezéséből fakadnak. A melbourne-i drogista része annak a kártékony embercsoportnak, amely utcai lövöldözésektől az országok politikájába való beleszólásig mindenféle módon rongálja a világ életminőségét.
Ugyanez a helyzet a fasizmussal. Egy olyan világban, ahol nincsenek fasiszták, kétségkívül kellemesebb és nyugalmasabb lenne az élet. Fasizmus akkor is volt már, amikor Vona Gábor még meg se született, és kétségkívül lesznek fasiszták őutána is – de ettől még Vona Gábor itt és most része annak a kártékony embercsoportnak, amely rongálja a világ életminőségét.
Ez egy elvont ártalom, de ártalom. Nem mérhető, nincs is értelme megmérni, hogy a gárda mennyivel járul hozzá a világ „fasisztábbá tételéhez”. Lényegtelen. Attól, hogy ők masíroznak, ebben az országban rosszabb lett az életminőség. Ha egy barátom négy éve találkozót ad nekem a parlament előtt, nyugodtan elmentem volna. 2006 óta már azt felelném, hogy találkozzunk máshol, mert ott bármikor őrjöngő csőcselékkel futhatunk össze. Ez rossz, mert az az én parlamentem, de a gárda még rosszabb, mert ők ötletszerűen kiválasztott helyeken masíroznak. Lehet, hogy legközelebb az olvasó háza előtt fognak, nem mintha az olvasóval bármi bajuk lenne, csak az utca végén lakik egy cigány család, és ettől bennük föltámad a masírozási inger. Az olvasó mit tesz, ha nácik masíroznak a háza előtt? Bezárkózik? És ha éppen az utcán van és a soraikon kellene keresztülvágnia, hogy a házába érjen? Elmenekül? Mire föl menekülne, hiszen nem tett semmi rosszat? Különben is aki menekül, azt mindenki automatikusan üldözőbe veszi.
Olyan országban akarok élni, ahol bárki bármikor nyugodtan sétálhat az utcán. Ezt több csoport tagjai is megnehezítik: a dohányosok, a zsebtolvajok, a részeg autósok stb., és most már a gárdisták is.
2. Hogy mit ártott nekem még a magyar gárda? Éppen olvasom, hogy Szegedi Csanád gárdaegyenruhában ment az Európai Parlament ülésére. (Én azt hittem, ez művésznév, így nem hívhatnak egy embert, de így hívják. Fura. Szeged–Csanád, az egy katolikus egyházmegye. Lehet, hogy él valahol egy Győr Moson Sopron nevű ember is?) Azért a fasizmus jelképei éppen elég nemzetköziek ahhoz, hogy ezt Brüsszelben is értse mindenki, nekünk meg éghet a pofánk, hogy mit fognak rólunk gondolni. Jön majd tíz év múlva a spanyol turista, helló, magyarok, emlékszem, ti küldtetek nácikat Brüsszelbe, nem szégyellitek magatokat?
(Még egy zárójel Egyházmegye gárdistás belépőjéről. Az Index erről írva szinte meglepődik, amiért Le Pen, Tudor és a jobbikosok nem szövetkeztek. Érdekes lett volna. Miben egyeztek volna meg: hogy utálni kell mindenkit, aki se nem francia, se nem román, se nem magyar?)
A gárda nemcsak a közbiztonságot rontja, hanem az úgynevezett országimázst is. De inkább mondom magyarul: az ország nemzetközi jóhírét. Persze ettől se dől össze a világ, hisz más országokban is vannak nácik, de az legyen az ő gondjuk.
3. A gárda rögtön alapító nyilatkozatával megsért engemet magyarságomban. Tessék két idézet:
„A Magyar Gárda felkiáltó jel kíván lenni!”
„Ápolja a magyar kultúrát és történelmünk emlékeit, adja tovább a felnövekvő generációk épülésére.”
Hát, kérem, a magyar kultúrának része a nyelv, a nyelvnek pedig része a helyesírás. Aki azon döngeti a mellét, hogy ő milyen nagy magyar, először is tanuljon meg tisztességesen magyarul. A helyesírást is. A felkiáltójel ugyanis egy szó. Ez nem annyi, hogy lenyomom a szóközbillentyűt vagy nem nyomom le, kit érdekel. Ez annyi, hogy 1. odafigyelek arra, amit csinálok, ha már egyszer ilyen nagy jelentőségű dokumentumot alkotok, amire egyszer majd felnéz az utókor, 2. automatikusan tudom, hogy egybe kell írni, tehát egybeírom, mert ez az anyanyelvem, tehát szeretem, ismerem, ápolom.
Ha bántják az anyanyelvemet, az engem sért.
Apróság? Biztosan. De a gárda története tele van ilyen apróságokkal. (Az alapító nyilatkozatban se ez a legsúlyosabb hiba. Tessék korrektori szemmel végigolvasni. Persze csak az képes rá, aki „magyar”.) Megfigyelhető, hogy ezek a melldöngető nagy magyarok mindig csak külsőségekben azok. Lobog a zászló, dübörög a lépt, mi vagyunk a magyarok, mutatjuk a képt. (Elnézést.) De ott van a gárdaalapítóban a rengeteg szép jótett, karitatív és szociális missziók, kultúra és történelem ápolása, katasztrófa-elhárítás. Hol vannak ezek? Látott valaki gárdaegyenruhás legényeket a gáton? Látott valaki gárdistákat történelmet ápolni? Például beavatni a gyerekeket a népi hagyományőrző mesterségekbe? Néptánc? Versmondás? Bármi?
Kultúra meg hagyományőrzés, katasztrófa-elhárítás – süket duma. Hazudás. A gárda egyetlen dolgot akar: harcolni mindenki ellen, aki nem tartozik az őáltaluk meghatározott fajmagyarok közé. Persze nem fegyverrel, mert azt nem szabad, de hátha egyszer szabad lesz. Csodálatos lenne. Die Strasse ist frei für den Sturmabteilungsmann.
Ezekkel a dolgokkal a gárda énnekem bizony igenis ártott. Ártott és árt minden tisztességes embernek, akik élhető világban akarnak élni. Mindaddig, amíg azok vannak többségben, akik élhető világban akarnak élni, az ilyen féleszűeket legrosszabb esetben is csak hőzöngeni engedhetjük. Azzal is sértik mások jogait, de talán az még valamennyire tolerálható. Ami nem tolerálható, azt viszont nem is fogjuk tolerálni soha.