Goldner és a meghiúsult névadó ünnepség
2009. június 27.Kicsiny blogom örök hőse, Goldner Ibolya szólásszabadsági főelőíró, a Megszűnt Szervezetek Ligájának elnöke, a Csinálj Magadból Elnököt Mozgalom elnöke ismét jelentkezik és besöpri lelkes tapsainkat.
Az történt, hogy kaptam egy felhívást. Én nem küldöm el a kormánynak, mert nem hiszek benne (mármint nem a felhívásban, hanem a kormányban), de a szöveget a szerző engedélyével közzéteszem, s arra bátorítom az olvasót, alkossa meg a saját véleményét és aszerint cselekedjen.
Tisztelt Kormány!
A társadalom állapotáról sokat elárul az, hogyan élnek fogyatékos tagjai, milyen erőfeszítéseket tesz – polgáraival egyetemben – az állam annak érdekében, hogy a fogyatékkal élők hátrányait enyhítsék, társadalmi integrációjukat elősegítsék.
TILTAKOZUNK, hogy július 1-jétől a kormány zárolja a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációra kifizetendő részét. Azt a pénzt, amely a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek munkába állítását, munkahelyének megtartását hivatott segíteni.
Tiltakozásunk alapja a 2007-ben elfogadott ENSZ-egyezmény, amely a fogyatékossággal élő személyek jogairól szól, és amit az elsők között ratifikált a Magyar Kormány és magára kötelezőnek ismerte el. A fent nevezett ENSZ-egyezmény:
27. cikk
Munkavállalás és foglalkoztatás
1. A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek munkavállaláshoz való jogát, másokkal azonos alapon; ez magában foglalja egy, a fogyatékossággal élő személyek számára nyitott, befogadó és hozzáférhető munkaerő-piacon szabadon választott és elfogadott munka révén nyerhető megélhetés lehetőségének jogát. A részes államok védik és segítik a munkához való jog érvényesülését – ideértve azokat is, akik a munkavégzés ideje alatt váltak fogyatékossá –, azáltal, hogy megteszik a szükséges lépéseket, akár törvényalkotás útján is, annak érdekében, hogy többek között:
(e) előmozdítsák a fogyatékkal élő személyek elhelyezkedési és előrelépési lehetőségeit a munkaerőpiacon, valamint segítséget nyújtsanak a munkahely felkutatása, megszerzése, megtartása és a munkához való visszatérés során;
…
(h) megfelelő politika és intézkedések révén elősegíti a fogyatékossággal élő személyek magánszektorban történő alkalmazását, amelybe beletartozhatnak megerősítő programok, ösztönzők és egyéb intézkedések.
Mintegy 900 ezer megváltozott munkaképességű ember él ma Magyarországon, s közülük alig 95 ezer van jelen a munkaerőpiacon. Ez az arány arcpirítóan alacsony. Most ezzel az intézkedésével a kormány ezt a 95 ezer embert is munkanélkülivé teszi.
KÖVETELJÜK, HOGY A KORMÁNY SEMMISÍTSE MEG A ZÁROLÁSI RENDELETET!!!
Idáig Lőrincz Erzsébet felhívása.
Szeretném mindenekelőtt leszögezni, hogy én ehhez nem értek. Elhiszem Erzsébetnek, hogy úgy van, amit ír. Ha másvalaki, legalább ennyire szavahihető ember az ellenkezőjét írja, azt is elhiszem. Ha valamihez nem értek, akkor hiszek azoknak, akik értenek hozzá vagy legalább hozzáértőnek látszanak.
Annyira sem értek a munkaügyi joghoz, hogy el tudjam dönteni, másvalaki ért-e hozzá. Akár Goldner. Sosem állítottam, hogy nem ért jogi dolgokhoz, most sem állítom. Mással van a baj.
Goldner rögtön írt egy levelet a Mozgilistára szétforgácsolt tiltakozás címmel. Így kezdi:
Levelet kaptam egy ismerősömtől. Ebben arra kér, hogy támogassam az ő kezdeményezését és írjak levelet a Miniszterelnöki haivatalnak. Ezzel kapcsolatban szeretném leírni az ehhez hasonló kezdeményezésekről a véleményem.
Nem értek egyet az ilyenfajta keudeményezésekkel.
Sajnos nem derül ki, hogy milyen fajta az az ilyenfajta. Ami a kormánynak szól? Amit közzétesznek és megkérik az embereket, hogy írják alá és postázzák? A munkaügyi kezdeményezések? Vagy amit olyasvalaki ír, akire Goldner haragszik?
Amúgy Goldner elmulasztja megemlíteni, hogy kitől kapott levelet, miről szól a kezdeményezés, és egyáltalán mi a fenéről van szó. A régi módszer, ő tudja, mindenki más találgasson. De folytassuk.
Két kifogásom van.
Tartlami és módszertani.
Tartalmilag nem PONTOS a dolog, ami ellen tiltakozni kellene. Ebből a felhívásból nem tudni a kormány melyik rendelete ellen, nem tudni mi van ebben a rendeletben. Nem tudni, hogy tárgyalások előtti, vagy utáni állapotról van-e szó. Nem várható el senkitől, hogy utánanézzen, ha csatlakozni akarna. Általában célszerű lenne szakértővel megfogalmaztatni pontosan mi is a tiltakozás tárgya.
Hát nekem Goldner e sorai ellen csak egy kifogásom van, éspedig módszertani. Tartalmilag nem tudok vitatkozni vele, ő biztos jobban tudja, elhiszem neki. Módszertanilag viszont felelősségre vonja, amiért nem dolgozik egy képzett munkacsoport élén és nem végez kiterjedt kutatásokat. Vagyis hogy nem elnök ő is. Az emberiség két részre osztható, Elnökökre és avatatlanokra. Utóbbiaktól nem várható el, hogy szakértően elemezni tudjanak egy kormányrendeletet, és hozzáértően fejezzék ki tiltakozásukat. Hogy képzeli egy avatatlan, hogy beledumál a hozzáértők dolgába?!
Ezt olvasom ki ezekből a sorokból – de van még.
A módszertani kifogásaim.
Ma a fogyatékosok érdek*érvényesítő* képessége - minden területen - azért van abban az állapotban, amiben van, mert szétforgácsolódtunk. Mert mindig mindenki maga akar minden szemétdombocska tetején kapirgálni. Így aztán sok a kakas és kevés a megtalált aranykrajcár.
Goldner varázslatos ügyességgel kombinálja az életből vett bölcs megállapításokat a zöldségekkel. Gyémánt félkrajcár! Hogy lehet erre nem emlékezni? Vagy ez afféle „én már akkora nagy ember vagyok, hogy méltóságomon aluli ismerni a gyerekkori meséket” dolog? Én inkább hülyeségre tippelek.
A bölcs megállapítás az, hogy szétforgácsolódtunk. Már ha egyáltalán voltunk valaha „összeforgácsolódva”. A fogyatékosok széthúzóbbak, mint bármilyen más csoport. (Amikor én mondtam ugyanezt, letépték a fejemet, mégis hogy képzelem, hogy széthúzással vádolom őket?) Csak hát ugye a szétforgácsolódáshoz Goldner is hozzátette a maga garasát. Az emberek egy részének fúriaként esett neki, mások látták ezt és véleményt alakítottak ki róla. Goldner a fogyatékostársadalom legmegosztóbb szereplője.
Eredményesség szempontjából célszerűbb lenne mindenkinek - akik hasonló cél ELÉRÉSÉÉRT kívánnak tenni - előbb egymással megegyezniük, hogy mit követelnek. Egy közösen megfogalmazott céllal célszerű lenne megtalálni azt a már nevet és tekintélyt szerzett szervezetet, amelyik felkarolja az ügyet. Személyesen ennek a szervezetnek munkáját lenne célszerű és hatékonyabb támogatni. Célszerű lenne megtalálni kik
azok, akik eddig már ebben a témában tettek valamit és megtudni mit.
Roppant bölcs szavak. Csak tartalmuk nincsen. Az kiderül belőle, hogy Erzsébet tökéletesen alkalmatlan, avatatlan, hozzáértetlen, megfelelőtlen ember a probléma megoldására. De hogy akkor kicsoda lenne alkalmas, azt Goldner nem tudja. Ő se tudhat mindent, ugye. De bizonyára van egy ilyen szervezet, azt Erzsébet keresse meg. Bárki bármit akar, meg kell keresni a megfelelő szervezetet. Magánemberek mit tehetnének? Egyetlen Elnök sincs köztük.
Arra a kérdésre viszont nincs válasz, hogy mit kellene tenni, ha nem akad olyan szervezet, ami már foglalkozott a problémával. Például ha új a probléma. Ilyenkor valószínűleg föl kell adni és megszégyenülten elkullogni.
Ha TÉNYLEG AZ A CÉL, hogy egy konkrét eredmény megszülessen, akkor hatékonysággal kecsegtető akciókat mi is támogatni fogunk, de nem adjuk nevünket magánszemélyek akcióihoz.
Sem most, sem később.
Goldner Ibolya
A végén meghagytam az aláírást, hogy lássék: semmilyen szervezet neve nem szerepel. Csak egy magánember neve, aki többes számban nem adják a neveiket magánszemélyek akcióihoz. Goldner Ibolya háromszor kérték magánszemélyek nevét aláírásgyűjtés formájában. Goldner Ibolya kétszer nagyon sajnálták, hogy nem adta a nevét elég magánszemély, egyszer pedig nagyon örültek neki, hogy elég magánszemély adta a nevét. (Lásd cikkeinket az ápolási díjról.)
Akkor most ugyanez a Goldner Ibolya miért vonulnak előkelő felséges többesbe és tagadják meg a közösséget azokkal, akikkel az előzőekben éppen a közösségépítést szorgalmazták?
Az a helyzet, hogy Goldner nem az az ember, aki megmondhatná, hogy a fogyatékosok miről mit gondoljanak, milyen kérdéshez hogy viszonyuljanak. Ez nem valamiféle lesajnálás, mert én sem vagyok az az ember. Ilyen ember jelenleg nincs. Nem tudok semmiféle olyan folyamatról, aminek a végén előállhat ilyen ember. Vannak fogyatékosszervezetek (MEOSZ, SINOSZ, MVGYOSZ, ÉFOÉSZ), amelyek vezetői megmondják, hogy a fogyatékosok mit gondolnak, anélkül hogy megkérdeznék a fogyatékosokat, azt gondolják-e csakugyan. Nem azt szokták gondolni. A fogyatékosok tekintélyes hányada (nem merem statisztika nélkül azt mondani, hogy a többsége, mert hátha nem) nem ért egyet a szervezetekkel, és azok vezetőit a mindenkori kormányzat lakájainak tartja. Nincsen olyan tekintély, akire a fogyatékosok hallgatnának, aki kiadhatná a jelszót: itt az idő, most vagy soha – és a fogyatékosok felsorakoznának mögé, előre, ország népe, ma diadalra. Nem azért, mert meghalt vagy nyugdíjba ment. A fogyatékosoknak soha nem volt ilyen vezetője.
Ezt én is tudom, Goldner is tudja, a többi fogyatékos is tudja. A különbség csak annyi, hogy jómagam meg a többi fogyatékos nem csinálunk úgy, mintha a mi dolgunk lenne megmondani a tutit, Goldner meg igen.