Nápoji
2009. június 15.Arra gondoltam, hogy létre kellene hozni a Nápojit. Nácista Politikusok Javítóintézete. Ide lehetne beutalni Tarlóst, Bencsiket, meg természetesen Morvait, Zuschlagot és a többieket is.
Lenne sok történelemóra, hogy ne kerüljön szegényke olyan helyzetbe, hogy nagy vidáman mond valamit, amiről ő nem is hiszi (és néz nagy ártatlan kék szemekkel), hogy abban bármi sértő lenne, hát eleve az, hogy zsidó, nem is zsidót jelent, hanem „amerikai bankelnököt származásra való tekintet nélkül, de abból is csak a csalót”, és az akasztófa se akasztófát jelent, dehogyis, és magyaráz, magyaráz, magyaráz. Hát kinek jó ez, hogy szegényeknek örökké magyarázkodni kelljen? Tanuljanak történelmet, és akkor nem kerülnek ilyen helyzetbe.
Lenne sok jelképtanóra, de nem Jankovics Marcell tartaná, mert nácista jelképekkel foglalkoznának. Ha megtanulnák, hogy melyik jelkép nácista, akkor nem mondhatnák, hogy de kérem, az igazából egy ősi ind termékenységi jelkép, egyenesen egy hindu istennőszoborról másoltam le, nem vagyok hajlandó megmondani, hogy melyik testrészén volt. Ez kétségkívül szegényítené a modern magyar népköltészetet, hiszen eltűnnének az olyan történetek, hogy kérem szépen, ez egy ópiréz békejelvény a keletvogéz huntürköktől, azt jelenti, hogy békesség a földnek és angyalok szálljanak alá karban énekelve.
És lenne politikaóra. Itt azt tanulnák, hogy a politikus a tömegek szavazataiból él, és „tömegek” nem azt jelenti, hogy az a kétezer féleszű, aki arról ábrándozik, hogy a Strasse frei lesz für der Sturmabteilungsmann, hanem a többi tízmillió.