Beleestem a gondolkodóba
2008. szeptember 12.Egy kicsit beleestem a gondolkodóba ezzel a gyurcsánylemondatásos dologgal kapcsolatban. Már elmúlt délután két óra, és ma még semmilyen híradót nem olvastam, újságot nem hallgattam, úgyhogy fogalmam sincs, momentán miniszterelnök-e Gyurcsány, de mindegy is. Az is mindegy, hogy ha már nem miniszterelnök, ki van helyette, Orbán, Orbán vagy Orbán, esetleg Orbán. (Jut eszembe, én azért Orbán helyében a következő ciklusra valamelyik csatlósomat tenném meg miniszterelnöknek, például Szájjártót vagy Horn Picsát, mert akkor az ő aláírása lenne ott mindenen, és ezen azért súlyos évek múlhatnak – de ha én lennék Orbán helyében, még pártelnök se lett volna belőlem, frászkarika, megyei elnök se. De mindegy.)
Avégett estem a gondolkodóba, hogy tulajdonképpen mi is a probléma Gyurcsánnyal. Pillanat, részletezzük. Azt értem, hogy a jobboldalnak mi volt a problémája Gyurcsánnyal már kezdettől. Hogy ő egy baloldali miniszterelnök. Először üvöltöttek Medgyessy miatt, aztán Gyurcsány miatt, és ha holnap Gyurcsány átadná a pozícióját Hömpölöm Emánuel motyófalvi MSZP-segédtitkárnak, akkor őmiatta üvöltenének.
Én azt nem értem, hogy az SZDSZ-nek mi baja Gyurcsánnyal. Merthogy ugye ők juttatták hatalomra, hányszor is, háromszor. Először még akkor, amikor Medgyessy Péternek hívták, mert abban, hogy 2002-ben az MSZP megnyerte a választást, az SZDSZ-nek tevékeny része volt. Együtt vitték a bulit. Másodszor akkor, amikor Medgyessy megsértődött és Gyurcsány lépett a helyére. Az SZDSZ mint az MSZP koalíciós partnere nélkül nem tehette volna. Harmadszor akkor, amikor az MSZP immár Gyurcsánnyal megnyerte a 2006-os választást. Akkor is koalíciós partnerek voltak, azt is együtt csinálták.
Ha valaki azt állítja, hogy az SZDSZ az öszödi beszédből döbbent rá, hogy milyen hazug alakot juttatott hatalomra, mert addig fogalma se volt róla, akkor én csak azt tudom mondani, hogy a következő stádiumban már fehér elefántokat is fog látni, tegye le a poharat. De még ha elképzeljük, hogy az MSZP orvul és csalva, koalíciós partnerének háta mögött hatalomra juttatott egy hazug alakot (bár persze az öszödi beszéd nem erről szól, de mindegy), akkor is: hol van az már?! Az SZDSZ-nek egy teljes éve volt már azóta, hogy kijelentse: Gyurcsány egy rondulat, akivel mi együtt márpedig nem dolgozunk, tegyétek félre vagy fölmondjuk a koalíciót.
De nem mondta. Egy éven át nem mondta – ezzel kvázi negyedszer is hatalomra juttatta Gyurcsányt –, márpedig a politikában egy hét is nagy idő (tessék visszaemlékezni, mennyi idő szokott eltelni aközött, hogy Gyurcsány bizalmát nyilvánítja egy minisztere iránt, és aközött, hogy kirúgja), úgyhogy énnekem szent meggyőződésem, hogy az SZDSZ-t az öszödi beszéd sem ingatta meg Gyurcsány iránti szeretetében.
Hanem? Akkor mi? Mert amikor az éppen soros heti pártelnök felmondta a koalíciót, akkor egy árva szó nem esett Gyurcsányról. Horváth Ágnes volt a probléma, tetszenek még emlékezni erre a névre? Orbán háromszáz forintos népszavazása, amibe bele kellett buktatni az egészségügyi minisztert, mert mi egy ószövetségi társadalom vagyunk, nekünk mindig bűnbakok kellenek. (Az ószövetségi időkben nemcsak bűnbakok voltak, hanem próféták és csodák is, mely utóbbiakat most fájón nélkülözzük.) Az SZDSZ ekkor csinált hátraarcot, micsoda dolog az, hogy a mi tulajdonunkat képező minisztert a mi megkérdezésünk nélkül kidobják. De arról még akkor sem szólt az SZDSZ-es fáma, hogy emiatt a kidobás végrehajtója, Gyurcsány fuj-fuj és berzenk lenne. Vagy rosszul emlékszem?
Nem, én jól emlékszem – nem vagyok politikus. A politikusok akár naponta új történelmet csinálnak a hátuk mögé, te azt mondtad, nem igaz, mert emezt mondtam, így történt, amúgy történt. Az SZDSZ tehát még Horváth Ágnes lapátra ültetésekor sem fujgyurcsányozott.
Azóta mi történt? Lehet, hogy valamiről nem vagyok értesülve? Mert nekem úgy tűnik, mintha az SZDSZ egyszer csak hátra csinálta volna az arcot, mostanáig szerettük Gyurcsányt, mostantól már nem szeressük. Mert fuuuuuuj!
Ez pedig arra ösztönöz, hogy okokat keressek. Nem azért, mintha számítana, hogy az SZDSZ mit és miért, csak úgy maupassant, ahogy Dévényi mondta. Mert a dolgoknak általában szokott magyarázatuk lenni, és ha nem ismerem őket, akkor az az érzésem, hogy palira vesznek. Szerintem Pali se örülne, ha Attilára vennék, hát akkor én miért örüljek, szóval elkezdek okokat keresni, no.
Itt jön be a képbe a retorika. Ez szónoklástant jelent, de amióta az utolsó szónokok kivesztek, azóta olyan értelemben használják, hogy „mit hazudik és mi helyett”. Jelen esetben Fodor, az SZDSZ frissiben visszacsinált elnöke, aki nemrég még azt állította, hogy ő visszacsinálja a koalíciót is, amit az a ronda, csúf, gonosz Kóka fölmondott – ugye tetszenek emlékezni, hogy Fodor mennyire berzenkedett ellene? Persze azt nem mondta, hogy a Gyurcsány vezette kormánnyal csinálja vissza a koalíciót, de egy olyan országban, ahol a kormány vezetője egy bizonyos adott személy, kormánykoalícióra lépni nyilván csak ővele lehet. Ha Fodor már három hónappal ezelőtt is úgy értette – csak nem mondta ki –, hogy először is eltávolíttatja Gyurcsányt a kormány éléről, és aztán csinálja vissza a koalíciót, akkor innentől Fodor egyetlen szava sem értelmezhető anélkül, hogy részletes magyarázatokat követelnénk. Mert ha azt mondja, teszem azt, hogy holnap találkozunk a parlamentben, akkor ez innentől kezdve akár azt is jelentheti, hogy holnap leutazik Jászberénybe, Tóth Elemér házát kinevezteti parlamentnek, és ott óhajt találkozni. Például. És akkor még jóindulatúak voltunk, mert a „holnap” és a „találkozni” szavak értelmét nem is vizsgáltuk.
Szóval Fodor „retorikája” három hónap alatt a „nekünk Gyurcsány kell” állapotából a „nekünk Gyurcsány nem kell” állapotáig jutott, végül is csak egy tagadószó a különbség, igazán nem sok. (Végeredményben a „tőled van a gyerek” és „nem tőled van a gyerek” között se nagyobb a különbség, csak az egyik válóperhez vezet, a másik nem.) Az ember pedig elgondolkodik, hogy ha közben Gyurcsány nem csinált semmit – semmit, ami rosszabb lenne az öszödi beszéd állítólagos tartalmánál –, az ország helyzete kvázi nem változott (semmi nem történt, ami rosszabb lenne, mint az ellenzék szerint Gyurcsány hatalomra jutása), szóval ha továbbra is ugyanazok a lapok vannak mindenki kezében, és valaki mégis homlokegyenest, akkor valami történt.
Mint az átlagember megtestesítője egy rosszindulatú, undok alak vagyok, aki rögtön azt feltételezi, hogy itt bizony üzlet köttetett. Hogy a Fidesz mennyit fizetett az SZDSZ véleményéért, nem lehet tudni, egyszer majd valószínűleg megtudjuk, mert az ilyen dolgok idővel ki szoktak derülni. Az ellenértéket feltehetően politikai és hatalmi pozíciók, különböző törvények megszavazása és meg nem szavazása, és más hasonló értékek képezték. Politikusvaluta.
Pártot adásvenni ronda dolog, mert a párt voltaképpen az emberek véleményének összesített megtestesítője, de ez nem probléma, mert a tett magában hordja büntetését. Az a politikus, aki nem követi választóinak véleményét, nem kap szavazatokat, és tudjuk, hogy ennek mi lesz a következménye: iqqanaijaaqajjaagunniiqtutit. Ez jelen esetben nem a politikusokra vonatkozik, hanem a pártra, és részint elég szomorú, mert az SZDSZ eltűnésével a liberális világképű embereket senki se képviseli többé a parlamentben – részint viszont nem probléma, mert eddig se képviselte őket senki. Ami a politikusokat illeti, sajnos nem tudom, hogy mondják inuktitutul, hogy akkor is lesz munkád, de ők pontosan tudják, hogy mondják magyarul, és ez nekik elég.
A volt szadeszesek tisztára mosdatásának azonban nem lesz nagy jövője, mert a szélsőjobb hagyományosan zsidónak tekinti valamennyit, és rögtön menne a telefon: no de Viktor, hát hogy képzeled? És Viktor nem képzelné sehogyan, mert egyetlen erő van, amit Viktor, a nemzet Orbánja minden körülmények között ki óhajt szolgálni: a mindenki mástól fintorgó szélsőjobbos kör, ahol sikk ebéd után, konyak mellett egy jót zsidózni. Úgyhogy Fodorék repülnének.
De azért lehet egy rövid időszak, amikor Fodor, Picsa és barátaik még büszkén mondhatják, hogy továbbra is demokraták maradtak – sőt még fiatalok is, ámbár nem szabadok többé.