A dévanagári írás rejtelmei 2.
2008. január 2.
#]
#]]#]| plozívák | nazálisok | szonoránsok | szibilánsok | |||||
| zöngétlen | zöngés | |||||||
| hehezetlen | hehezetes | hehezetlen | ||||||
| labiális | [#h p#] [#l pa#] | [#h ph#] [#l pha#] | [#h b#] [#l ba#] | [#h bh#] [#l bha#] | [#h m#] [#l ma#] | [#h v#] [#l va#] | ||
| dentális | [#h t#] [#l ta#] | [#h th#] [#l tha#] | [#h d#] [#l da#] | [#h dh#] [#l dha#] | [#h n#] [#l na#] | [#h l#] [#l la#] | [#h s#] [#l sa#] | |
| veláris | [#h k#] [#l ka#] | [#h kh#] [#l kha#] | [#h g#] [#l ga#] | [#h gh#] [#l gha#] | [#h ng#] [#l n’a#] |
| ||
| palatális | [#h c#] [#l ca#] | [#h ch#] [#l cha#] | [#h j#] [#l ja#] | [#h jh#] [#l jha#] | [#h ny#] [#l nya#] | [#h y#] [#l ya#] | [#h s’#] [#l s’a#] | |
| retroflex | [#h T#] [#l t.a#] | [#h Th#] [#l t.ha#] | [#h D#] [#l d.a#] | [#h Dh#] [#l d.ha#] | [#h N#] [#l n.a#] | [#h r#] [#l ra#] | [#h S#] [#l s.a#] | |
A táblázat használatához nem szükséges, hogy az olvasó tudja, mit jelentenek a baloldalt és felül kiírt fonológiai szakkifejezések. De ha az olvasó mégis tudja, akkor el kell mondanom, hogy ismereteim szerint a [#h r#] [#l ra#] nem retroflex. Minden forrásom a retroflexek közé sorolja, ugyanakkor nem az IPA-beli retroflex r hang [#i ɽ#] jelével írja, hanem közönséges [r]-nek. A [#h h#] [#l ha#] betűt pedig kis keretbe tettem, hogy jelezzem: nem ott van, ahol a táblázatba helyeztem, mert nem veláris, hanem glottális hang, de nem akartam külön sort nyitni neki.
Térjünk vissza megint a magánhangzókhoz. A [#l mátrá#]k segítségével bármivé át tudjuk változtatni a mássalhangzók beépített magánhangzóját, de nem tudunk magánhangzót előállítani mássalhangzó nélkül. Ha ma készítene el valaki egy ilyen írásrendszert, alighanem bevezetne egy néma mássalhangzót, amire ugyanúgy rá lehet illeszteni a [#l mátrá#]kat, és az jelezné a magánhangzót mássalhangzó nélkül. A dévanagári írás készítői nem ezt tették. Az összes magánhangzónak van egy önálló alakja is, amiket közönséges betűk módjára használunk. Például [#h !apa#] apa.
A következő táblázat bemutatja az összes magánhangzót mindkét alakban; azokat is, amiket az előző fejezetben kihagytunk.
| [#h !a#] [#h pa#] [#l a#] | [#h !aa#] [#h paa#] [#l á#] | [#h !i#] [#h ip#] [#l i#] | [#h !ii#] [#h pii#] [#l í#] | [#h !u#] [#h pu#] [#l u#] | [#h !uu#] [#h puu#] [#l ú#] | [#h !e#] [#h pe#] [#l e#] | [#h !ai#] [#h pai#] [#l ai#] | [#h !o#] [#h po#] [#l o#] | [#h !au#] [#h pau#] [#l au#] | [#h !r#] [#h p.r#] [#l r.#] | [#h !rr#] [#h p.rr#] [#l rr.#] | [#h !l#] [#h p.l#] [#l l.#] | [#h !ll#] [#h p.ll#] [#l ll.#] |
Az [#l r.#] és [#l l.#] betűk magánhangzónak számítanak. A szanszkritban és rokon nyelveiben a szillabikus r és l hang hétköznapi dolog. Ismert a csehben, a szlovákban és a délszláv nyelvekben, mint például krk (nyak), sőt a szlovákban a hosszú változatok is megvannak: kŕkať (brekeg), stĺp (cölöp). A latin átírásban használt alsó pont egyszerűen azt jelzi, hogy szillabikus mássalhangzóról van szó, nehogy összetévesszük őket a rendes r-rel vagy l-lel.
Már csak az kell, hogy a mássalhangzókat is le tudjuk írni magánhangzó nélkül. Erre szolgál a [#l viráma#] ([#h ivraama#]) nevű vonalka a betű alatt:
[#l p#]
A [#l viráma#] eltávolítja a magánhangzót, így a betű csak egy mássalhangzót fog jelenteni. Például [#h cak-#] csak, [#h hay-#] haj, [#h bab-#] bab.
Úgy tűnik, hogy most már mindent le tudunk írni. Például [#h med-ve#] medve, [#h !al-sik-#] alszik. A baj az, hogy ezeket nem így írják!
A dévanagári szövegben csak szó végén találunk virámákat. Az írás legérdekesebb jellegzetessége az, hogy mássalhangzó-torlódás előfordulásakor „elfelezi” a betűket: leveszi róluk a függőleges vonalat. Például [#h g-#] [#l g#] + [#h s#] [#l sa#] = 
[#l gsa.#] A vonal hiánya mutatja, hogy mássalhangzó-torlódás van. A torlódás utolsó mássalhangzójának megvan a vonala, hiszen a torlódás után megint magánhangzó következik.
Ha csak egy mód van rá, még az elfelezős módszert sem használják, hanem inkább ligatúrát csinálnak.
Egy mássalhangzó-torlódást háromféleképpen lehet leírni:
– virámával: [#h p-t#]
– elfelezett betűvel: 
– ligatúrával: 
A legszebb és leghelyesebb módszer a ligatúra, de a technikai lehetőségek sokszor nem teszik lehetővé. Írógépen elfelezett betűket használnak; ezen a képen az olvasó egy hindi írógép billentyűzetét láthatja, a két középső sor billentyűi jórészt egész és elfelezett betűket tartalmaznak. Számítógépen általában kiteszik a virámákat. Az Autor GraphText szolgáltatása sem boldogul a ligatúrákkal, sőt az elfelezett betűkkel sem, csak kirakott virámákat tud. Ebben a cikkben ezért más módszerrel állítom elő a ligatúrákat.
A ligatúra összekötött betűt jelent. A latin betűk között is akad: æ, œ, ß (ami eredetileg az ſ és az s összetétele). A dévanagári írás imádja őket. Ezrével vannak ligatúrái, két, három, négy, sőt öt mássalhangzóból.
Nézzük meg először a geminált, vagyis hosszú mássalhangzókat. Ezek többféle módszerrel keletkeznek.
Az első betű elfelezésével: 
[#l ppa,#] 
[#l phpha,#] 
[#l bhbha,#] 
[#l mma,#] 
[#l ththa,#] 
[#l dhdha,#] 
[#l ssa,#] 
[#l gga,#] 
[#l ghgha,#] 
[#l hha,#] 
[#l jhjha,#] 
[#l yya,#] 
[#l n.n.a,#] 
[#l s.s.a.#] (Az ilyenek, hogy „phpha”, nem azt jelentik, hogy p-h-p-h hangokat kell ejteni, hanem hogy a ph hangot hosszan, vagyis pph-t, csak azt akartam, hogy egyértelműen megkülönböztethető legyen a ph + ph és a p + ph.)
A két betűt fölfűzve ugyanarra a függőleges vonalra: 
[#l bba,#] 
[#l vva,#] 
[#l kka,#] 
[#l khkha,#] 
[#l cca,#] 
[#l jja,#] 
[#l nynya,#] 
[#l s’s’a.#]
A két betűt egymás alá írva (ezeknek nincs függőleges vonaluk): 
[#l lla,#] 
[#l n’n'a,#] 
[#l chcha,#] 
[#l t.t.a,#] 
[#l t.ht.ha,#] 
[#l d.d.a,#] 
[#l d.hd.ha.#]
Speciális módon összekapcsolva őket: 
[#l tta,#] 
[#l dda,#] 
[#l nna,#] 
[#l rra.#]
Nézzünk rájuk egypár példát. 
koppan, 
nyammog, 
messze, 
agg, 
hájjal, 
vagy 
lassan, 
lobban, 
sakk, 
loccsan, 
szennyes, 
hall, 
csitt, 
dunna, 
varr. Mint látható, a ligatúrák is ugyanúgy kaphatnak [#l mátrá#]kat, kerülhet alájuk [#l viráma,#] bármi, szükség szerint.
Ez a képsor azokat a kéttagú ligatúrákat mutatja, ahol a második betű [#l pa: phpa, bpa, bhpa#] stb. Ebből már egy szabály is leszűrhető: ha az első betűnek van függőleges vonala, akkor elfelezzük; ha nincs, akkor rendesen kiírjuk, és a második betű alája kerül. Kivétel a [#l hpa#] és a [#l rpa,#] ahol más szabályok érvényesek. Íme azok a kéttagú ligatúrák, amik [#l ha#] betűvel kezdődnek:
Mint látjuk, a [#l ha#] a betűk egy részéhez hozzákötődik, középső nyúlványát hozzájuk kapcsolva, más részüket viszont felülről „magához öleli”. Hogy mikor melyiket teszi, azt nem könnyű megállapítani – nekem legalábbis még nem sikerült szabályt megfogalmazni erről.
A [#l ra#] betűvel kezdődő kéttagú ligatúrák szabálya viszont olyan egyértelmű, hogy ezeket meg se mutatom. A [#l ra#] betű egy másik betű előtt állva az összekötő vonal fölé rajzolt, jobbra néző kis ívvé változik: . Punktum.
A [#h pa#]-hoz hasonlóan működik jó néhány betű, ha ligatúra második helyére kerül, ezért ezeket nem mutatom külön, csak a kivételeket.
– [#l ma#] végűek: 
;
– [#l ta#] végűek: 
[#l (pta, kta, s.ta)#];
– 
[#l ddha#];
– [#l ga#] végűek: 
.
A következőket viszont teljes készletben mutatom, csak a korábban már látott geminátákat és a [#l ha, ra#] kezdetűeket hagyom el:
– [#l na#] végűek: 
– [#l la#] végűek: 
– [#l ka#] végűek: 
– [#l ra#] végűek: 
Most pedig nézzük, mire kell figyelni, ha a ligatúra bizonyos betűkkel kezdődik. Ilyen betű a [#l ba#] és [#l va,#] amik közül elég az egyiket mutatni, abból is csak néhányat:
A [#l ta#] is szépen feleződik, kivéve ezeket az eseteket:
(Ezeket a betűket több más betű is „bekebelezi”.)
A [#l da#] sajátosan kötődik az utána álló betűhöz, nagyon oda kell rá figyelni. Ligatúrái:
Ligatúrák [#l n’a#] betűvel (persze a [#l d.a#] is ilyen, csak nincs ott a pont, sőt a [#l cha, t.a, t.ha#] és [#l d.ha#] is így viselkedik):
Ez okozza, hogy dévanagári írással szépen elboldoguló számítógépet ritkán látni. Mert ha a harminchárom mássalhangzóból összeállítható kéttagú ligatúrák, magukat az alapmássalhangzókat, a felezett formákat meg a két garnitúra magánhangzót összeszámoljuk, az 1183 jel, és akkor még írásjelek, számjegyek nem is voltak. És még nem esett szó az olyan ravaszságokról, mint 
[#l ru#] és 
[#l rú.#]
De még mindig csak a lehetséges jelkombinációk töredékét vettük számba. A harminchárom mássalhangzóból matematikailag kis híján 36 ezer háromtagú, közel egymillió-kétszázezer négytagú és több mint harminckilencmillió öttagú kombinációt lehet összeállítani – a szanszkrit és a többi nyelv fonetikájának hála ezeknek csak egy töredéke létezik a valóságban.
Legközelebb ezekkel foglalkozunk.