Így írnak az arabok 1.
2007. december 2.[#def#] sub tbl2 [#gtfont code2000#]
[#gtfont code2000#]
[#gtfont code2000#][#gtsize 48#][#gtheight 68#][#gt [#ar [#pars#]#] #]
[#gtfont code2000#][#gtsize 24#][#gtheight 34#][#gt [#ar [#pars#]#] #]
[#gtfont gentium#][#gtink d0d000#][#gtsize 24#][#gtheight 28#][#gtup 5#][#gt [#lab [#pars#]#]#][#gtink ffffff#][#gtup 0#]
[#lab [#pars#]#]
[#gtfont gentium#][#gtink ff6060#][#gtsize 24#][#gtheight 28#][#gtup 5#][#gt [#pars#]#][#gtink ffffff#][#gtup 0#]
lab á ā í ī ú ū th [#gr q#] dv ð sv š sh ʃ gv ǧ H ḥ dzs dʒ h/ ħ h- ẖ c ʕ [#end#] | ||||||||||||||||||
#]]#]Pedig vannak neki: még a mi latin ábécénk is rokona az arabnak. Ez rögtön látszik, ha megnézzük az arab ábécé két részletét: az [#b a#] és [#b b#] betűkkel kezdődik, és később [#b k, l, m, n#] egymás után áll, ebben a sorrendben. A két írásrendszer távoli unokatestvére egymásnak: a latin írás (közvetve) a görögből származik, az arab pedig (közvetve) az arámból, és a görög is, az arám is a föníciai írás leszármazottja. De ezek az írásrendszerek óriási idő- és térbeli távolságra vannak egymástól, és egészen másféle nyelvek számára készültek. A föníciai, az arám és az arab sémi nyelvek, ahol a mássalhangzók sokkal fontosabbak, mint a magánhangzók – a görög és a latin viszont indoeurópai nyelvek, ahol a magánhangzók is nagyon fontosak. A föníciaiak nem jelölték a magánhangzókat, nem volt rájuk szükségük; sémi nyelvrokonaik többsége szintén nem vagy alig jelölte (jelöli) őket. Az arab írás már legalábbis a hosszú magánhangzókat jelöli. Nem jelöli viszont a rövid magánhangzókat és a hosszú mássalhangzókat (mint messze).
[#lg yF-nM-bI#]Ez a szó is ezt mutatja. Kiejtve: [#l bunní#] (barnát jelent), de leírva csak [#b b-n-j.#] Az [#l u#]-t nem jelöljük, mert rövid magánhangzó. Az [#l í#]-t jelöljük, mert hosszú (mégpedig [#b j#] betűvel jelöljük). A hosszú [#l n#]-et csak rövidnek írjuk. Ezért arabul könnyű megtanulni írni, de nehéz olvasni. Ha az ember nem tud arabul, fogalma sem lehet, hogy a [#b b-n-j#]-t minek olvassa: [#l bunní, bunj, banj, biní, binní, abanaj#] stb.
Az arab írás jobbról balra halad, és kurzív típusú, ami azt jelenti, hogy a betűket összekötik. A latin írásnak van összekötött változata, kézírásban ezt szokás használni, de nyomtatásban nem kötjük össze a betűket. Az arab írás betűit nyomtatásban is össze kell kötni. Ez azt okozza, hogy a betűknek négyféle alakjuk van, aszerint, hogy éppen hogyan állnak: szó elején, szó közepén, szó végén vagy önmagukban. A szó eleje és vége nem mindig jelenti a szó valóságos határait, de ezt mindjárt meglátjuk a gyakorlatban is. Először ismerjünk meg két betűt, hogy tudjunk mivel kísérletezni. A betűk mellé mindig odaírom sárgával a nevüket (a cikkben használt átírási rendszerben) és kékkel kiejtésük IPA-beli megfelelőjét.
[#tbl2 a alif aː#]Ez még csak egy betű, az [#b a,#] aminek a neve [#l alif,#] a görög alfából. Egy függőleges vonal. Balra a szóvégi, jobbra az önálló alakja látható. Több alakja nincs, csak ez a kettő. Ez az ábécé első betűje, és az egyetlen arab betű, ami csak magánhangzót jelent, mássalhangzót sosem. A kiejtése [#l á,#] azaz hosszú á (hiszen a rövidet nem jelöljük), de van úgy, hogy néma. Az arab [#l a#] és [#l á#] egyébként másmilyen, mint az európai, széles szájjal ejtik, szinte [#l e#]-re emlékeztet. Viszont [#l e#] hang az arabban gyakorlatilag nincs (és [#l o#] sincs).
Ahhoz, hogy az [#l alif#]fal bármit kezdhessünk, legalább még egy betű kell; legyen ez az ábécében utána következő betű, a [#b b,#] arabul [#l bá.#][#tbl b bá b#]Ennek már megvan mind a négy alakja. Önálló alakja egy kis [#a .b#]csónakforma (amit persze jobbról balra húzunk meg), alatta ponttal. Mindegy, hogy a pont középen van-e, a lényeg, hogy egy legyen és alul. A többi alak ebből keletkezik úgy, hogy összeköthető legyen: a csónak elejét rajzoljuk meg, aztán egyenesen továbbvisszük a vonalat, illetve a szóvégi alaknál megrajzoljuk a csónakot rendesen.
[#lg aF-bI#]A két betű együtt: [#l bá.#] Jobbról balra meghúzzuk a [#l b-á#] betűket, majd kitesszük a pontot, ahogy a magyar folyóírásban is, utólag az egész szóban. Tehát szókezdő [#l bá#] után szóvégi [#l alif.#]
[#lg bSaS#]Fölcserélve [#l (áb)#] már másképpen írjuk, mert az [#l alif#]nak nincs szókezdő alakja, az önállót kell használni; ez után viszont a [#l bá#] sem állhat szóközi alakban, mert azt nem tudnánk hozzákötni az önálló [#l alif#]hoz, csak szókezdő vagy önálló alakban. Jelen esetben önálló alakban áll, mert vele vége is a szónak.
[#lg bF-bM-bI#]A [#l bá#] három alakja együtt; kiejtve lehet például [#l babab#] vagy [#l bibibi.#]
A [#l bá#] egy öttagú csoport egyik tagja, amiket (négy alak kivételével) csak a pontozásról lehet megkülönböztetni. Nézzük meg az egész csoportot együtt.[#tbl b bá b#][#tbl t tá t#][#tbl t_ thá th#][#tbl n nún n#][#tbl y já j#]
A négy alak, amik eltérnek, a [#l nún#] és a [#l já#] önálló és szóvégi alakja: a [#l nún#]nál mélyebb a csónak, a [#l já#]nál pedig egy S alakú kanyarral kezdjük a rajzolást.
Az ötből négy hang megvan a magyarban is, csak a [#l thá#] hiányzik. Viszont megvan az angolban: ugyanezzel kezdődik a think szó. Az arab hangot is általában [#alt th#]-val írják át latin betűkkel, esetleg [#alt ṯ#]-vel. Én ebben a kis ismertetésben az IPA-beli [#l th#] jelet fogom használni.
A [#l já#]ról még tudni kell, hogy nemcsak a [#l j#] hangot jelöli, hanem az [#l í#]-t is (a rövid [#l i#]-t nem jelöljük).
Egy-két példa: [#a bSaF-bI#][#l báb#] (kapu), [#a nF-yM-tI#][#l tín#] (füge), [#a nF-bI#][#l bunn#] (szemeskávé), [#a yF-nIaF-t_I#][#l thání#] (második). Több szót nem találtam, amit jelenlegi betűinkkel le tudnánk írni, úgyhogy haladjunk is tovább.[#tbl s sín s#][#tbl x svín sh#] Ha a [#a bM#][#l bá#] „tüskéjéből” hármat írunk egymás után, akkor megkapjuk a [#a sM#][#l sín#] (sz) betűt, három ponttal a [#a xM#][#l svín#]t. Önálló és szóvégi alakban ugyanolyan mély csónakot kapnak, mint a [#l nún.#] Nem lehet összetéveszteni őket az előző csoport betűivel, mert azok között nincs ponttalan, mint a [#a sM#][#l sín.#]
Példák: [#a xSaF-xI#][#l svásv#] (géz), [#a nF-yM-tM-sI#][#l sittín#] (hatvan).
| [#tbl2 d dál d#][#tbl2 d_ dvál dv#] | [#tbl2 r rá r#][#tbl2 z zá z#] |
Visszatérve két betűnkre, a [#l dvál#] az a hang, amit az angol a that szó elején ejt. Átírásban [#alt ḏ#] vagy [#alt dh#] szokott lenni, én megint az IPA-jelet használom.
Ezek a betűk csak önálló és szóvégi alakban vannak meg, tehát csak jobbról köthetők, baloldali szomszédjukhoz nem. Így lehet megkülönböztetni őket a [#l bá#] családjától.
Példák: [#a tSaSrSaF-yM-sI#][#l sajjárát#] (autók), [#a nSaSrF-yM-t_I#][#l thírán#] (bikák), [#a rSaF-nM-yIdS#][#l dínár#] (dínár, pénznem), [#a nSaSdSrSaF-bI#][#l bardán#] (fázós).[#tbl j gvím dzs#][#tbl H Há h/#][#tbl h_ h-á x#]
A [#l gvím#] a dzs hangot jelenti, mint például a magyar dzsinn szóban, ami arabul leírva [#a nF-jI#]volna. Átírásokban [#alt j, ŷ#] is szokta jelölni. Egyes vidékeken g-nek ejtik.
A [#l Há#] az emfatikus (nyomatékos) mássalhangzók csoportjának tagja, úgy képezzük, mintha rálehelnénk egy almára. Átírási jele néha [#alt ḩ#].
A [#l h-á#] pedig egy kaparó, torokhangú h hang. Átírása lehet [#alt kh#] vagy [#alt ḫ#] is.
Példák: [#a jSrF-bI#][#l burgv#] (torony), [#a bSzF-HI#][#l Hizb#] (párt), [#a nF-xM-h_I#][#l h-asvin#] (durva).
A 28 arab betű közül tizenötöt már ismerünk, több mint a felét. Legközelebb a többivel folytatjuk.