Petr, Pável Cibulek
2007. november 24.Az imént értesítettek, hogy a recsegtévében egy hölgy csehül énekli a Hagymási (sic!) Péter-Pált, és alatta magyarul feliratozzák. És tényleg. (Míg ezt írom, egy Marica grófnövet énekel a hölgy eredeti, autentikus orosz népviseletben, amilyet Erdély-szerte viselni szokás, szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Jenyiszejnél. Ez hagyján, de a szöveg nem érthető és nincs ritmusa.) Közben le is vettem a hangot, mert recseg megint. Miért recseg máma a királyi tévé?
Szóval feliratozzák. És az embernek rengeteg feje van, mert az egyikkel halványan emlékszik a magyar szövegre, amivel ezt az operettet énekelni szokják minálunk, és amivel köszönő viszonyban sincsen az, amit a képernyőn olvas. A másik fejével olvassa és nem tetszik neki. A harmadik feje kicsit ért a cseh szövegből, ami nem áll messze a feliratozott szövegtől, de azért nem ugyanaz. Például a képen Hagymási Pétert és Hagymási Pált olvastunk, de a néni semmiféle Pétert és Pált nem énekelt. Arról énekelt, hogy az élet milyen. (Nem tudom, milyen, mert nem tudok eleget csehül, de amúgy Hofitól tudom, hogy az élet olyan, mint a sózott heeering.)
Nyilván olcsóbb volt a cseh kultúrattasé unokaöccsével magyarra hevenyésztetni a cseh szöveget, mint megfizetni a magyar szöveg jogdíját. Az viszont nem lett volna kóser, ha semmilyen felirat nincsen, mert akkor az unokaöcsike nem keres a bónin.