[#cj lmp yrf ylb#] Běijīng shì 1.
2007. október 17.Mint láttuk, Běijīng egyike a négy városnak, amik önálló közigazgatási területek is egyben. A főváros maga tizenkétmillió lakost számlál, de az egész [#c lmp yrf ylb#] tizenötmilliót, s a fölös hárommillió jóval nagyobb területen él, mint a tizenkettő.
Ezúttal eredeti kínai térképet hoztam. Ahol sűrűsödnek a feliratok, egy szürke folt van: ez a belváros, ami négy kerületből ([#c srrr#] qū) áll. (A térképen [#c srrr#] helyett [#c sk#] van, az egyszerűsített alak, minden kerületnév végén kiírják.)
A szürke folt két északi kerülete egyszerűen a [#c mcw gihs#] Xīchéng és [#c dw gihs#] Dōngchéng névre hallgat: Nyugati Város, Keleti Város. A Nyugati Város hétszázezer lakost számlál, ide esik a Běhǎi park és az állatkert. A Keletiben van a Tiltott Város és a Tiānānmén, félmillió lakosa van.
[#lzh jmam xuān kihirdet “birodalmi csarnok”#][#rzh mpylm wǔ katonai “megállítja a betolakodók lándzsáit#] A szürke folt délnyugati sarka [#c jmam mpylm#] Xuānwǔ, aminek nevét én leginkább Napiparancsnak tudom fordítani. De semmivel se katonaibb negyed, mint akármelyik másik, ámbár félmillió békés lakosa mostanában alighanem sokat masírozik lelkesen és spontán. Itt épül ugyanis a pekingi olimpia legtöbb létesítménye, és kommunista országban az ilyesmi sok parádéval jár.
[#rzh ujmf chóng “fenséges; imád” “magas hegy, mint az ősök”#] A délkeleti sarok pedig [#c ujmf yk#] Chóngwén Fenséges Írás, ami neve alapján arra lenne szentelve, hogy kedvenc írásjegyeinknek hódoljanak benne, de nem. Itt csak laknak. Valamikor itt volt a város egyik szegénynegyede, itt van a Tiāntán, az Ég Temploma, amit legutóbb már láttunk, és a két legautentikusabb pekingikacsa-étterem: a [#c omg seooo hojwp#] Quánjùdé (Tökéletesen Erényes Találkozás) és a [#c omlk jbm gyhs#] Biànyífāng (Nagyszerű Műhely).
[#zh omg quán tökéletes “tető alá rejtett jádekő”#][#zh seooo jù találkozás “embereket összehoz”#][#zh omlk biàn előnyös “fejlődő személy”#][#zh jbm yí megfelelő “sokan otthon”#][#zh gyhs fāng “szomszédság; műhely” “talaj és hely”#]
[#lzh2 wlhaf wlpym yā kacsa “hápogó madár”#][#rzh fjks kǎo “süt, pirít” “elsorvasztó tűz”#] A fénykép a Quánjùdét ábrázolja, de nem az van kiírva, hogy Tökéletesen Erényes Találkozás, hanem az, hogy Pekingi Sült Kacsa. Jobbról balra! Cégtáblákat és hasonlókat gyakran írnak így, mert az írás hagyományosan függőleges, jobbról balra sorakozó oszlopokban halad; az ilyen táblákon egy írásjegyből álló „oszlopok” vannak.
Elszakadva most már a Marco Polo idejében föltalált ételtől (ami vékony, ropogós bőréről ismert, és arról, hogy a szakács a vendégek előtt szeleteli föl a hatvanöt napos korukig speciálisan e célra nevelt [#c wlhaf#]-kat), ideje kilépni a belvárosból. Azaz még előtte jegyezzük meg, hogy a négy belső negyed lakossága még csak 2,1 millió, nem sokkal több, mint Budapesté, ez tehát még messze nem az a bizonyos tizenkétmilliós város. A terület egyébként sokkal kisebb, csak 95 négyzetkilométer, akkora, mint a legnagyobb budapesti kerületekből kettő.
[#lzh jjb cháo “dinasztia; arc” “felkelő nap és hold”#]A belváros északi és keleti részét félkörbe fogja (tessék visszatekerni a térképhez és a barna színt keresni) a [#c jjb nlamh#] Cháoyáng (Napkelte – inkább nem fordítanám Dinasztia Hímtagjának) kerület, a városi rész legnagyobb kerülete, ami nem sokkal kisebb, mint Budapest (475 km²), de valamivel többen, 2,3 millióan lakják. Sok nagykövetség van itt, a főváros üzleti negyede, az olimpiai park és a repülőtér, bár ez utóbbi csak közigazgatásilag tartozik Cháoyánghoz, földrajzilag kívül fekszik rajta. 
Itt van a Gúomào, vagyis a Kínai Világkereskedelmi Központ; a név rövidítés ahelyett, hogy [#c l wirm wirm nlbof hhbuc aphh l p#] Zhōnggúo gúojì màoyì zhōngxīn; ebből [#c wirm nlbof#] nemzetközit jelent, [#c hhbuc aphh#] kereskedelmet, [#c l p#], „középszív” pedig központot, ahogy magyarul is a kereskedelem szívének neveznénk.
[#zh2 nlbof nlmmf jì határ “megszentelt hegy”#][#zh2 hhbuc hhbo mào kereskedelem “burjánzó pénz”#][#zh aphh yì “könnyű; cserél” gyík#][#zh2 esce ejmo diàn üledék “víz feneke”#]
A [#c eowy esce#] Hǎidiàn kerület következik, aminek neve világosan Tengeri Üledéket jelent, akkor is, [#rzh pw diàn “császári föld” “körbevett mező”#]ha nem hivatalos neve [#c eowy pw#], Császár Tengere. A város északnyugati részén van, a térképen világossárgával (megint tessék visszatekerni). Valamivel kisebb, mint Cháoyáng, területre is, lakosságra is. Úgyhogy a tizenkétmillió fővárosi felét már meglátogattuk. Ámbár Hǎidiàn lakosai közül soknak nincsenek papírjai hosszas itt-tartózkodásra, mert kollégisták, itt van ugyanis a főváros legtöbb egyeteme, a külföldiek egyetemi kerületnek is hívják.
[#lzh2 anvit tk guān “csuk; átkelőhely”#][#lzh ddi cūn fa “hüvelyknyi fa”#] Itt van a běijīngi Szilikonvölgy ([#c l anvit ddi#] Zhōngguāncūn), a nyolcvanas években alapított elektronikai központ – és itt van a Nyári Palota, a [#c wrbc ab wgrv#] Yuánmíngyuán is, [#lzh2 wrbc wrbo yuán “kerek; yüan, dollár” “bekarikázva kerek”#][#rzh2 wgrv wmmu yuán “kert, park” “bekerített köpeny”#]a 18-19. században épült királyi lakhely. Építését [#c ile suf0#] Kāng Xī császár kezdte meg 1707-ben; a császárról már hallottunk, amikor a róla elnevezett szótárat, a [#lzh ile kāng egészséges “rizs kezekben”#][#rzh suf0 xī dicsőséges “kövér arcú embrió”#][#c ile suf0 jnd tbc#] Kāng Xī zìdiǎnt említettük februárban és júniusban, de a nevét még nem fordítottuk le. Most tesszük meg.
A palotát [#c ile suf0#] ajándékba szánta negyedik fiának, aki később jelentősen kibővítette és a híres kerteket is létrehozta. Őt [#c yvhg mylm#] Yōngzhèngnek [#rzh yvhg yōng “barázdabillegető; harmonikus” “várárkokat szerető madár”#] hívták. A kerteket egészen a 19. század közepéig alakítgatták, szépítgették. A végeredmény ötször akkora lett, mint a Tiltott Város 
és nyolcszor akkora, mint a Vatikán: három és fél négyzetkilométer; több száz csarnokot, pavilont, templomot, galériát, kertet, tavat tartalmazott. Számos híres dél-kínai tájat leutánoztak itt, rengeteg műalkotást halmoztak föl, sok irodalmi mű egyetlen példánya itt volt föllelhető. 
1860 októberében, a második ópiumháborúban a brit csapatok három nap alatt felégették az egészet. Csak a kőből épült európai stílusú paloták – jezsuita építészek munkái – maradtak meg, és néhány kínai stílusú épület a távolabb eső részeken. Ezek jó részét a boxerlázadásban égették föl. A területet mezőgazdasági célokra használták, míg végül a nyolcvanas években a kormány nekilátott rendezni a helyzetét.